erőködik (12c9) l. erőlködik
erőlködik ige 12c9 erőködik (rég v. nyj)
1. tn (átv is) ’〈személy, állat, es. testrész〉 önmagát megfeszítve v. fizikai képességeit megerőltetve hosszan v. többszöri nekiveselkedéssel testi erőt fejt ki’ ❖ ha egyik teſt a’ máſikra ereſzti az ö erejét, ama’ máſik-is emez ellen viſzſza és ſzint annyit erölködik (1777 Molnár János 7232008, 34) | Az én haſzontalan karom erlködött: Ez [ti. a kígyó] egéſz erben rajtam dühösködött (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121003, 70) | [a] borzasztó alakokban kavargó hó-fergeteg közepett egy sötét, nehézkesen erőködő alakot pillantunk meg (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a kislány a vécén] erőlködik, minden alkalommal a kínok kínját állja ki, de az „eredmény” csupán néhány apró bogyó (1997 Magyar Hírlap CD09) | [a szekér] nem mozdult. A lovak remegő inakkal erőlködtek (2005 Somssich-Szőgyény Béla 3148003, 838).
1a. ts (ritk) ’〈vmilyen helyre v. helyzetbe〉 erőltet(ve), kényszerít(ve juttat) vmit’ ❖ kétségbeeséstől remegve a szájába erőlködi a [puska]csövet (1983 Népszava febr. 20. C7448, 6) | A zúzmarától, jégtől tördelt ágakat szedegető öreg egyenesbe erőlködi magát (1997 Szabad Föld febr. 25. C8383, 5).
1b. tn ’〈gép〉 nehézkesen, akadozva, nagy ellenállással küzdve működik’ ❖ Minden megállás után, minden uj elindulásnál, hiában erőlködik a mozdony, ha homokot nem vesznek segítségül [a jeges sínekhez] (1882 Pesti Hírlap febr. 23. C5630, [1]) | fölbukkan egy rozoga autó (Tordy Gézával a kormányánál), és erőlködik. Kifogy belőle a benzin (1978 Szalay Károly 1144006, 145) | A 150 lóerős aggregát […] üzemelés közben nem erőlködik (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. tn (kissé rég, átv is) ’nagy (fizikai) erőfeszítéssel, vmilyen akadállyal, ellenállással küzdve megy, halad, ill. mozdul vhova vki v. vmi’ ❖ póltzról póltzra, dombról hegyre, ágról ágra kivánkozik, erölködik, nyughatatlanúl az ember (1776 Molnár János 7232024, 371) | [Mohammed] végre a’ hatalom’ fels tsútsára erlködött (1827 Tudományos Gyűjtemény C5613, 34) | hetivásárra erőlködő terhes kocsik (1881 Boross Mihály C1152, 206) | [a zsiráf nyaka] a fák lombja után erőlködve, megnyúlott (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 12) | a csúcs felé erőlködik a Szent (1931 Mécs László 9432003, 10).
3. tn ’〈vminek a megcselekvésére, végrehajtására〉 erőfeszítéssel, nagy igyekezettel törekszik vki’ ❖ inkáb arra erölkednél, hogy meg-állyad [Isten próbáját] (1773 Faludi Ferenc C1665, 104) | Helmeczi, kivált a’ Neologizálásban, erőlködve akarván követni Téged, Nagy Mesterét [ti. Kazinczyt] (1814 Pápay Sámuel C2564, 397) | Erőködöm, hogy elaludjam, Erőködöm, de el nem alhatom (1848 Petőfi Sándor C3508, 109) | Ne erőlködj’ ifju lenni, Vén szerelmes rút alak (1895 Gyulai Pál CD01) | ügyvédje bárhogy is erőlködött, nem tudta tényszerűen bebizonyítani, hogy „zsidóbérenc” vagyok (1969 Fodor József 9149013, 195) | eltérő szellemi színvonalú emberek egymásnak veselkednek, szenvedélyesen és ádázul erőlködve azon, hogy […] végére járjanak alapvető filozófiai (közelebbről ontológiai) problémáiknak (2002 Magyar Hírlap CD09).
3a. ts (/ritk) ’erőltetve, túlzott igyekezettel megvalósít, létrehoz vmit vki’ ❖ A két tanitvány, duzzadó nyak-innal Erőlködé a felső nyolcadot (1850 Arany János CD01) | Utoljára e szavakat erőlködte: – Hát az Isten megbocsát a gazembereknek? (1897 Váczy János ford. [!] C7637, 98) | az Istenbe részegült ember […] új törvényeket erőlködik e furcsa új világnak... (1922 Vér Andor CD10) | [A színésznő] könnyed, igaz, természetes. Nem erőlködi a drámát (1998 Népszabadság márc. 9. C7848, 11).
3b. ts (kissé rég, ritk) ’〈(lelki)állapotával ellentétes magatartást〉 erőltetetten, kényszeredetten felvesz, tanúsít, ill. 〈megnyilvánulást arcára〉 erőszakol, erőltet vki’ ❖ Maradjon nyugodtan a helyén! – feddette meg a szép novicia, szigort erőlködve (1917 Kaffka Margit 9290048, 43) | A plebános tányéra fölé hajolt, komolyságot erőlködött (1928 Bohuniczky Szefi CD10) | Arcomra erőlködtem az ő félmosolyát (1929 Sziráky Judith CD10).
3c. tn (irod v. vál) ’〈érzékszerv, elme stb. (vmely célért)〉 összpontosítva, erőltetetten működik, dolgozik’ ❖ a fellyebbező nyughatatlan elme, Bármint erőlködjék, azt által ne lássa, Aminek nem szükség s nem használ tudása (1820 k. Batsányi János CD01) | halványul a lámpa, erőlködő szemem tággá mered (1905–1906 Kosztolányi Dezső CD01) | [Vaszil] agya erőlködött, hogy mindent jól megjegyezzen (1920 Csató Sándor CD10) | olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait fogná fel összefüggéstelenül hasztalan erőlködve fülem (1936 Reichard Piroska 9559018, 30) | nem akartak dolgozni az izmai, csak égtek, Uri akarata iszonyúan erőlködött (2005 Spiró György 3283005, 770).
ÖU: fel~, ki~.
Sz: erőlködés.
Vö. CzF. erőködik, ~; ÉrtSz.; TESz. erő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.