állong tn ige 3a10 (kissé rég, irod)

1. ’〈ember, állat〉 álldogál, ácsorog vhol’ ❖ Ne állongjunk el tsüggedve, a’ meg égett házak körl (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 516) | Az utczán az udvaron s a tornáczon is sokan állongtak (1882 Petelei István C3486, 241) | Egy szürke kecske állong, szőrén a fény kialszik, szemén kigyúl az álom (1942 Radnóti Miklós 9543169, 70) | az a kőnyugalom, ahogyan [a foglyok] állongtak – pillantásuk sem volt a tisztek, a bakák, de egymás számára sem – már nem a várakozás, hanem a tökéletes belenyugvás közönye volt (1969 Márai Sándor 9421004, 165).

2. ’〈növény, építmény, tárgy〉(viszonylag) függőleges helyzetben van vhol, ill. kimagaslik vhonnan’ ❖ a bútorok ide s tova rend nélkül állonganak (1833 Vörösmarty Mihály C4538, 42) | Nehány szép szobor állongott azon [ti. az íróasztalon] s támla-rámákban hölgyek arczképei (1846 Kuthy Lajos C2857, 392) | a sötétes sikátorban állongó régi házban (1911 Krúdy Gyula CD10) | mint megkövült szökőkutak, úgy állongtak körül a fák (1938 Perkátai László CD10).

3. ’〈kül. közlekedési eszköz〉 nem mozog, egy helyben van’ ❖ a’ legelső állongó béres kocsiba beleűl (1840 Márton József¹ 8298001, 79) | alszik a táj: egy döglött villanyos állong (1912 Babits Mihály CD10) | [a Király utcában] postakocsik állongtak, amelyek kifogyhatatlanul ontották magukból a csomagokat (1929 Krúdy Gyula C2836, 48).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

állong ❖ tárgyatlan ige ◦ 3a10 ◦ (kissé rég, irod)
permalink
1.
〈ember, állat〉 álldogál, ácsorog vhol
Ne állongjunk el tsüggedve, a’ meg égett házak körl
(1790 Kömlei János ford.–Becker²)
Az utczán az udvaron s a tornáczon is sokan állongtak
(1882 Petelei István)
Egy szürke kecske állong, szőrén a fény kialszik, szemén kigyúl az álom
(1942 Radnóti Miklós)
az a kőnyugalom, ahogyan [a foglyok] állongtak – pillantásuk sem volt a tisztek, a bakák, de egymás számára sem – már nem a várakozás, hanem a tökéletes belenyugvás közönye volt
(1969 Márai Sándor)
2.
〈növény, építmény, tárgy〉 (viszonylag) függőleges helyzetben van vhol, ill. kimagaslik vhonnan
a bútorok ide s tova rend nélkül állonganak
(1833 Vörösmarty Mihály)
Nehány szép szobor állongott azon [ti. az íróasztalon] s támla-rámákban hölgyek arczképei
(1846 Kuthy Lajos)
a sötétes sikátorban állongó régi házban
(1911 Krúdy Gyula)
mint megkövült szökőkutak, úgy állongtak körül a fák
(1938 Perkátai László)
3.
〈kül. közlekedési eszköz〉 nem mozog, egy helyben van
a’ legelső állongó béres kocsiba beleűl
(1840 Márton József¹)
alszik a táj: egy döglött villanyos állong
(1912 Babits Mihály)
[a Király utcában] postakocsik állongtak, amelyek kifogyhatatlanul ontották magukból a csomagokat
(1929 Krúdy Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások