érvágó mn és fn 1A (rég, Orvos)

I. mn

1. ’a vérbőség csökkentése céljából az ütőeret felnyitó(, ezt a tevékenységet hivatásszerűen végző) 〈személy〉’ ❖ bizonyos egyént, kit a szél igazán megütött, életre visszavarázsolta volna mind azon kinzás, melyet a viz- és érvágó doctorok visznek a nyomorult lesujtott testén végbe? (1857 Széchenyi István CD1501) | [a holland mesterek] tömérdek képen örökítették meg a korukbeli felcserek, érvágó, köpölyöző férfiak munkáját (1915 Bálint Aladár CD10) | [a patikák és az orvosok késői elterjedése fényében] válik érthetővé az érvágó és köpölyöző borbélyok kiterjedt működése és tekintélye (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’ehhez a tevékenységhez haszn. 〈eszköz〉’ ❖ Hogy ha [az iskolamesterek] az érvágó, köpplyz és kriſtély eſzkzket magok meg nem vehetnék-is, a’ kſſég arra ſegithetné ket (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 21) | Az iszonyú futástól annyira fölhevültünk, hogy románom – szerencsére nála levén érvágó kése – ugy rajtam is mint magán azonnal eret vágott (1881 Vasárnapi Újság C7395, 147) | Czímer: zöld paizsban sziklán álló daru csőrében két, egyenlő száru kereszt alakjába helyezett érvágó vasat tart (1911 Kempelen Béla CD23) | [A pásztorok] csodaszerszámnak tartották például az érvágó kést (2007 Népszabadság jan. 11. C7855, 20).

II. fn

1. ’a vérbőség csökkentése céljából az ütőeret felnyitó(, ezt a tevékenységet hivatásszerűen végző) személy’ ❖ [a teherbe esett hercegasszonyon végzett] els ſzerentsés érvágásért, ſzáz aranyat kapott az Érvágó jutalmúl (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 103) | az érvágó igy szólt: Ahá! nem mondtam, hogy a vérnek mennyisége dönti őt sírba és ekkép vérét kell kevesítni (1857 Széchenyi István CD1501) | [Az aztékoknak] sebészeik valóságos szakértők voltak a különböző sérülések, fekélyek, daganatok kezelésében. Külön érvágóik és bábaasszonyaik voltak (1961 Orvosi Hetilap C8207, 2190) | Havadon nem emlékeznek, hogy lett volna érvágó. Homoródalmásra és Vágásba mentek érvágatni (2003 Természet Világa CD50).

2. ’ehhez a tevékenységhez haszn. eszköz’ ❖ Fliete, die IV. érvágó, érvágóvas (1803 Márton József¹ C5801, 654. hasáb) | Érvágó, köppöly, kristély, láncéta, borotva S más borbélyszerszám hasznára [oktatná Ludas Matyit a doktor] (1816 Fazekas Mihály CD01) | – Hm, hm – dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak az üterét (1877 Jókai Mór CD18) | Az érvágót esetleg maga az állatorvosló készíti kaszadarabból kiképezve az ütő részt (1977 NéprajziLex. CD47) | már szólok is az asszisztensemnek: Szikét! Érvágót! Pulzus van? (2001 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.

érvágó melléknév és főnév 1A (rég, Orvos)
I. melléknév
1.
a vérbőség csökkentése céljából az ütőeret felnyitó(, ezt a tevékenységet hivatásszerűen végző) 〈személy〉
bizonyos egyént, kit a szél igazán megütött, életre visszavarázsolta volna mind azon kinzás, melyet a viz- és érvágó doctorok visznek a nyomorult lesujtott testén végbe?
(1857 Széchenyi István)
[a holland mesterek] tömérdek képen örökítették meg a korukbeli felcserek, érvágó, köpölyöző férfiak munkáját
(1915 Bálint Aladár)
[a patikák és az orvosok késői elterjedése fényében] válik érthetővé az érvágó és köpölyöző borbélyok kiterjedt működése és tekintélye
(1990 Magyar néprajz)
2.
ehhez a tevékenységhez haszn. 〈eszköz〉
Hogy ha [az iskolamesterek] az érvágó, köpplyz és kriſtély eſzkzket magok meg nem vehetnék-is, a’ kſſég arra ſegithetné ket
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Az iszonyú futástól annyira fölhevültünk, hogy románom – szerencsére nála levén érvágó kése – ugy rajtam is mint magán azonnal eret vágott
(1881 Vasárnapi Újság)
Czímer: zöld paizsban sziklán álló daru csőrében két, egyenlő száru kereszt alakjába helyezett érvágó vasat tart
(1911 Kempelen Béla)
[A pásztorok] csodaszerszámnak tartották például az érvágó kést
(2007 Népszabadság jan. 11.)
II. főnév
1.
a vérbőség csökkentése céljából az ütőeret felnyitó(, ezt a tevékenységet hivatásszerűen végző) személy
[a teherbe esett hercegasszonyon végzett] els ſzerentsés érvágásért, ſzáz aranyat kapott az Érvágó jutalmúl
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
az érvágó igy szólt: Ahá! nem mondtam, hogy a vérnek mennyisége dönti őt sírba és ekkép vérét kell kevesítni
(1857 Széchenyi István)
[Az aztékoknak] sebészeik valóságos szakértők voltak a különböző sérülések, fekélyek, daganatok kezelésében. Külön érvágóik és bábaasszonyaik voltak
(1961 Orvosi Hetilap)
Havadon nem emlékeznek, hogy lett volna érvágó. Homoródalmásra és Vágásba mentek érvágatni
(2003 Természet Világa)
2.
ehhez a tevékenységhez haszn. eszköz
Fliete, die IV. érvágó, érvágóvas
(1803 Márton József¹)
Érvágó, köppöly, kristély, láncéta, borotva S más borbélyszerszám hasznára [oktatná Ludas Matyit a doktor]
(1816 Fazekas Mihály)
– Hm, hm – dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak az üterét
(1877 Jókai Mór)
Az érvágót esetleg maga az állatorvosló készíti kaszadarabból kiképezve az ütő részt
(1977 NéprajziLex.)
már szólok is az asszisztensemnek: Szikét! Érvágót! Pulzus van?
(2001 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.

Beállítások