állta fn 28A (minden sz-ben)

1. ’vkinek, vminek álló (test)helyzete’ ❖ Mert szép-is tsínos-is mind járása s álta (1798 Gvadányi József C1943, 27) | álltokból mosva ki, vitte [az ár] A tölgyeket, a platanuszt (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 41) | a lány álltában is csak a válláig ért az ülő asszonynak (1964 Rónay György ford.–Kafka 9573060, 62) | álltából ülő helyzetbe ereszkedett (1973 Domonkos István 1037007, 96).

2. ’vkinek, vminek a mozdulatlansága, (meg)állása’ ❖ Meg-állott a’ dárda benne; de álltában rezege (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 78) | hallám hátam mögött nyilni az udvari szobának ajtaját és erre – mára küszöbön álltomban – önkéntelenül hátra néztem (1885 Görgey István 8160005, 344) | Lándory egy lépést sem tett; álltából lőtt (1888 Jókai Mór CD18) | Ha olykor egy percre megállapodtunk, hogy a térképet tanulmányozzuk villamos zseblámpa világánál – álltunkban elnyomott az álom (1914 Halász Gyula CD10) | álltában az időnek (1934 Kállai Ernő 9295001, 23).

Ö: be~.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

állta főnév 28A (minden sz-ben)
1.
vkinek, vminek álló (test)helyzete
Mert szép-is tsínos-is mind járása s álta
(1798 Gvadányi József)
álltokból mosva ki, vitte [az ár] A tölgyeket, a platanuszt
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
a lány álltában is csak a válláig ért az ülő asszonynak
(1964 Rónay György ford.Kafka)
álltából ülő helyzetbe ereszkedett
(1973 Domonkos István)
2.
vkinek, vminek a mozdulatlansága, (meg)állása
Meg-állott a’ dárda benne; de álltában rezege
(1798 Kováts József¹ ford.Vergilius)
hallám hátam mögött nyilni az udvari szobának ajtaját és erre – mára küszöbön álltomban – önkéntelenül hátra néztem
(1885 Görgey István)
Lándory egy lépést sem tett; álltából lőtt
(1888 Jókai Mór)
Ha olykor egy percre megállapodtunk, hogy a térképet tanulmányozzuk villamos zseblámpa világánál – álltunkban elnyomott az álom
(1914 Halász Gyula)
álltában az időnek
(1934 Kállai Ernő)
Ö: beállta
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások