érzékenyül tn ige 1c1 

1. (rég, ritk) ’〈vmely közösség〉 érzéketlen, cselekvésképtelen állapotából magához tér’ ❖ A’ Lengyelek ujra kezdettenek érzékenyülni. Moſt énekelhetjk méltán Szt. Dáviddal: „Adj békeſségeket Uram! a’ mi idnkben e’ fldön![”] A jövö 1790-dik eſztend-is roſzſzal viſels, többet hallunk minden órán (1789 Magyar Kurír C0315, 1305).

2. (ritk) ’vmely külső hatással szemben érzékennyé, arra az átlagosnál hevesebben reagálóvá válik vki, vmi’ ❖ [finnül:] aristun, ua: érzékenyűlök; aristan, aa : érzékenyítek; jalkaani aristaa: lábam megérezi, azaz fáj (1853 Hunfalvy Pál C8477, 318) | A szappannal való tulságos élés […] a bőrt érdessé teszi, a szaruhártya simulékonyságát csökkenti, s úgy szintén annak vastagságát is, mi okból az tulságosan érzékenyülvén a tapintásra kevésbbé alkalmas, s egyszersmind nem felelhet meg annyira czéljának, hogy a szervezetet a külvilág ártalmától a kellő mértékben óvja (1861 Orvosi Hetilap C8111, 414).

3. (kissé rég) ’lelkileg (túlzottan) érzékennyé, (vmire) fogékonnyá válik, ill. így viselkedik vki’ ❖ az ideálig kifainult [= kifájinult, vagyis kifinomult] ’s érzékenyült Hunnia Leányinak, mind pedig az Asiai nyers vaskosságbann megmaradt véres száju Magyaroknak, ’s Magyarnéknak szájjait egyformánn a’ Csokonay’ énekivel mindenfelé hangzani, ’s a’ hangokra felhevülni, neki keseredni, sirni ’s felvidulni látjuk (1815 k. Domby Márton CD10) | [a gyermek] eſze nyílik, ſzíve nemesedik, és a’ ſzép, jó eránt érzékenyűl (1829 Hazai és Külföldi Tudósítások C8279, 248) | Itt született Julcsa, nőtestvérem leánya, kinek születésével rideg keblem érzékenyülni kezde (1838 Hasznos Mulatságok C8349, 323) | kőszivük nem érzékenyült, nem olvadt föl a harsogó szenvedés nyomán (1916 Népszava júl. 11. C7484, 2).

4. (ritk) ’meghatódik, elérzékenyül, ill. elszomorodik (vmin), bánatos v. fájdalmas lelkiállapotba kerül vki’ ❖ Azt gondolám, hogy könyvön sirni többé nem tudok, a’ világba való megütközések meg-hidegitvén, ’s Sterne leveleit olvasom, ’s érzékenyülök (1812 Döbrentei Gábor C2562, 477) | [az elnök] Winter jeles statusférfiunak elhunytát érzékenyülve emlité (1839 Jelenkor C8305, 132) | Z. J. érzékenyülve sajnálta, hogy legjobb szándékjok ellenére most másodszor ismét belé ütközének a’ bizalmatlanság körébe (1845 Jelenkor C8311, 88) | [Daymon Philippe] szentimentális verseket irt, amelyeket előszeretettel olvasott fel a könnyen érzékenyülő hölgyeknek (1912 Pesti Hírlap nov. 20. C5660, 33) | Béla bácsi nagy elme volt, gyönyörű szív, bömbölő indulatú és könnyekig érzékenyülő kedély (1974 Népszabadság jan. 27. C7824, melléklet 7) | Szemerkélni kezd az eső, mintha az ég is az egykori emlékeken érzékenyülne (2003 Szabad Föld szept. 5. C8389, 4).

4a. (ritk) ’〈vkinek a szeme, hangja〉 meghatódottságot, elérzékenyülést fejez ki’ ❖ Az érzékenyűlt szem meleg gyöngycsepjei az hálás sziv’ tolmácsai (1830 Thewrewk József C4138, 29) | Az ezred minden katonája külön-külön, és mégis együtt, összetartozó gondolattal mondja, […] hol érzékenyült, halk hangon, hol erősülő zengéssel – az eskü szövegét (1961 Népszava nov. 19. C4825, [1]).

4b. ’〈vki(nek a szeme, hangja)〉 a meghatódottságtól, elérzékenyüléstől vmivé v. vmilyenné válik’ ❖ Knájsz családapává érzékenyült: – Csak legalább egy disznót tudtam volna venni a családomnak. Kilenc gyermek, tudjátok, hogy mi az a kilenc gyermek? (1919 Szabó Dezső CD10) | Az öreg ur, akinek szeme ekkor kissé csepergőssé érzékenyült, boldogan dédelgette leányát (1925 Pesti Hírlap szept. 3. C5673, 3) | [Eötvös József] Magyar élet című töredékes írása […] csaknem líraivá érzékenyült hangon […] idézi föl a nemesi udvarházakat (1965 Sőtér István CD53) | „Szívből köszönöm, hogy eljöttetek. Hetek óta nem hallottam magyar szót, igaz most hónapokig nem is fogok.” Mégsem e szavakra emlékezve érzékenyült csillogó szeművé annyi ember, amikor a Budapest [ti. Fa Nándor ilyen nevű vitorlása] eltűnt a nyugati égbolt szürke horizontján... (1996 Magyar Nemzet nov. 4. C8371, 11).

Ö: el~.

ÖU: fel~, meg~.

Vö. CzF. érzékėnyűl · érzékėnyül; TESz. érez