érzelem fn 7B 

1. ’a külső v. belső világ eseményeire, jelenségeire adott szubjektív egyéni reakció, belső indulati megmozdulás; érzés’ ❖ Oh Daphne! a szép lelkeknek Legkedvesb ünnepe ez, Hol a’ forró érzelmeknek Lángja önként gerjedez (1797–1802 Berzsenyi Dániel 8054010, 20) | Gyalu-asztalára, melyről remekek kerűlnek le, azon büszke érzelemmel tekint, melylyel a könyvszerző a maga íróasztalára (1825 Fáy András¹ 8139002, 330) | nem is bírja már elfojtani a szép hölgy érzelmeit, finom batiszt zsebkendőjét szemére nyomja, és halk zokogáshoz kezd (1867 Jókai Mór CD18) | Sátordi vegyes érzelmek közt hallgatta ezt a szónoklatot (1926 Babits Mihály 9014127, 105) | A magasabb fejlettségű állatok nagyobb idegizgalmat kiváltó érzelmeiket feltűnő testmozdulatokkal s olykor tagolatlan hangokkal fejezik ki (1954 Élet és Tudomány C4905, [1385]) | A jobb féltekének nem csak depresszióban, de minden félelmi válaszban is jelentős szerepe van, hiszen ő felelős a negatív érzelmekért (2009 Szendi Gábor 3299002, 165).

1a. ’az ilyen reakcióra való képesség (működése)’ ❖ [Párizsban] mindent egybe gyűjtve láthatsz, a’ mi szeretet és gyülölség, érzelem és gondolkodás, tudomány és tehetség, jó és balszerencse, múlt és jövendő által naggyá vált (1832 Társalkodó C0404, 84) | a miket a transcendentalis lélektan elemeknek mondott: érzelem, akarat, ítélő képesség, tudat, öntudat, stb., mind annak az anyagi substratumát az agyban hiába keresik, mert mind az nem elem, hanem nagyon komplikált szellemi functió (1875 Budapesti Szemle C7557, 126) | [Rousseau] védelmébe vette az érzelmet az ész ellen (1934 Babits Mihály 9014134, 307) | a szív az emberi érzelem jelképe, s ábrázolata már az ősi barlangrajzokban is föllelhető (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (rendsz. minőségjelzővel v. birtokszóként) ’vmely személy v. csoport lelki-szellemi beállítódását, habitusát, ill. vki, vmi iránti viszonyulását, annak állandósult irányát meghatározó érzés, érzület’ ❖ [az egyik szónok] a’ rajoskodásról [= rajongásról] prédikálván azt vítatja, hogy nélküle nincs is mély vallásos érzelem (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 414) | Figyelmezz a’ németnek társasági szellemére, figyelmezz zenéjének jellemére, a’ zenének, mellybül olly valódilag tükrödzik ki a’ külön nemzetek’ legbelsőbb érzelme: ’s fogod-e tagadhatni, hogy a’ német a’ jelenben él, a’ jelennek szedi virágit, soha sem epedvén a’ jövendőnek koczka-játéka körül (1841 Széchenyi István 8429012, 11) | Ogmánd, kiben eddig az atyai érzelem küzd vala a törvény szigorával, most feláldozza érzelmét s a leányt megöleti (1858 Arany János CD01) | nem voltam vele [ti. Tisza Istvánnal] egy politikai pártálláson, de becsültem, szerettem és tiszteltem őt és azt hiszem, hogy ő hasonló érzelemmel viseltetett velem szemben (1921 Bethlen István 9055002, 219) | [Batsányi János] költészetében a hazafiság mély érzelme uralkodik (1931 Pintér Jenő CD44) | Olyan személy ingatlanait is elkobozták, akit a bizottság magyar demokratikus érzelmeiben megnyilatkozóként minősített (2002 Ódor Imre CD36).

2. (rég) ’külső v. belső jelenségek (észlelése, tapasztalása) hatására keletkező (fizikai) érzet v. benyomás’ ❖ Ha a pöfeteg [ti. méhpolip] a méhszáj ajkain fészkel: akkor növekvése közben […] a szenvedő nőben oly érzelmeket támaszt; mintha valamely súlyos test lefelé nyomulna (1859 Orvosi Hetilap C8109, 205) | Arany magyarázatának olvasásakor oly érzelem fog el, mintha világos szobába lépnénk (1893 Riedl Frigyes 8393003, 257) | Ingerek, melyek az egyénre károsak, kellemetlen érzelmeket (Unlustgefühle) keltenek, oly ingerek pedig, melyek az élő szöveteket megölik, fájdalmat okoznak (1902 Orvosi Hetilap C8152, 228).

2a. ’vminek a megérzése, sejtése, ill. előérzet, sejtelem’ ❖ igen természetes, ha a közönség azt hiszi, hogy csak a fenyegető veszély érzelme által magyarázhatni ki a Nápolyban, Palermoban és Messinában történt elfogatásokat (1860 Pesti Napló márc. 27. C8642, [3]) | Csoda-e, ha e [ti. a haza, a nemzet jövőjét fenyegető] veszély érzelmétől fölizgulva, a kinálkozó alkalmat, egyes nagyférfiak emlékét fölhasználva, [a fiatalság] tüntetéseket rendez a hazafi-érzések fölélénkitésére? (1903 Pesti Hírlap márc. 28. C5651, [1]) | A szülőknek csak nehezen sikerül fegyelmezni gyermekeiket, akiknek baljós érzelmeik támadnak már az iskolai füzetcsomagok szagától is… (1991 Magyar Nemzet aug. 15. C8366, 2).

3. (minőségjelzővel v. birtokszóként) (rég) ’az az ösztönös érzék, amely képessé tesz vkit, hogy a jelzőben meghatározott szempontból felfogjon, helyesen megítéljen, ill. műveljen vmit’ ❖ [a rézmetszetek finomkodó, túlságosan cizellált kidolgozottsága] csak az anyagi szemet csábítja el, és ez’ elcsabitás által a’ néző’ bel müvészeti érzelmét mélyebbre hatni nem engedi (1840 Henszlmann Imre 8609001, 234) | Előadásából a szépnek biztos érzelme tűnik ki, úgy hogy sehol sem látszik az uj iskolának irányába, a’ hatásvadászatba tévedni (1843 Regélő Pesti Divatlap C4919, 1346) | a zene iránti érzelmet s finomabb izlést előmozdítani (1865 Dalárzsebkönyv C1345, 27) | az írónak első sorban aesthetikai érzelme legyen, a melylyel minden műfaj stiljét ösztönszerűleg kiérezze (1904 Váczy János C2567, XVI).

Ö: ál-, bel-, köz~.

UB: -dús.

ÖU: alap~, elő~, hála~, hit~, hon~, honfi~, jog~, kéj~, kín~, magán~, mellék~, mű~, ön~, rokon~, szabadság~, szép~, szeretet~, szív~, szokás~, testvér~, tömeg~, viszon~.

ÖE: ~fokozó, ~gazdag, ~gazdagság, ~gerjesztés, ~hiány, ~hullám, ~keltő, ~kifejezés, ~kifejező, ~kör, ~mentes, ~mentesség, ~nyilvánítás, ~roham, ~szegény, ~szilárdság, ~társítás, ~teli, ~teljes, ~telt, ~vihar.

Sz: érzelemtelen, érzelmű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.