érzelgős mn 15C

1. ’nagyon(, túlzottan) érzelmes, szentimentális v. így megnyilvánuló 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ [Dupin úr] az a’ politikában, mi egy fiatal leány életben: őszinte, meleg és szemérmes; de egyszersmind kiállhatlanul szeszélyes, érzelgős, változékony s félénk (1834 Jelenkor C0228, 474) | A nép nem érzelgős. Kemény élethez szokva, keményen bánik saját gyermekével is, idegenekkel épen nem sokat gondol (1854 A Magyar Nép Könyve C2996, 323) | Sokkal szerelmesebb vagyok magába, mint idáig hittem. Megrázott, megváltoztatott, érzékennyé, érzelgőssé tett (1933 Krúdy Gyula CD54) | Hol érzelgősek és melegségre vágyók a serdülők, hol elzárkóznak, tüskések, visszautasítók (1965 György Júlia 1062001, 51) | Úgy látszik, [Robert Altman filmrendező] öregkorára megszelídült, sőt érzelgős lett (2002 Magyar Hírlap CD09).

1a. (mesterkélt) érzelmektől túláradó 〈viselkedés〉, ill. túlzott(, mesterkélt) érzelmességre valló v. az érzelmek eluralkodásáról, eláradásáról árulkodó 〈arckifejezés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ sem a’ fekete vendéghaj, sem pedig az érzelgős arcz nincsenek többé szokásban (1833 Császár Ferenc ford.–Nota C0440, 29) | S ugyan mit is segit rajtad ez az érzelgős hangulat? Nem férfihoz való az (1875 Fővárosi Lapok C8091, 754) | – Mari! – könyörgött Noszty érzelgősen, megfogván a karját – hallgasson meg… (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | A franciák gyöngéden, sőt érzelgősen szeretik a gyereket, csak éppen nem nemzik és nem szülik meg (1928 Schöpflin Aladár CD10) | [a fiatalember] igyekszik visszafojtani magába azt a fontoskodó és érzelgős szóáradatot, ami türelmetlenül ostromolja belülről (1981 Grendel Lajos 1060002, 87).

1b. ’olyan 〈idő(szak)〉, amikor vki túlzottan átadja magát az érzelmeinek, ill. amelyben az érzelmeknek túlzott jelentősége van’ ❖ érzelgős korunk ezen rémszülöttje [ti. a zsidó emancipáció] ellen (1843 Társalkodó C7980, [341]) | érzelgős pillanataiban még „testvéremnek” is mondja magát (1863 Pesti Napló nov. 6. C8645, 1) | A cseléd-család érzelgős korszaka [ti. hogy a cseléd a család része] elmúlt, mindörökre el (1907 Pesti Hírlap szept. 6. C5655, [1]) | A tanácsiaknak – s ez Kőbánya ismeretében természetes – semmiféle érzelmi rázkódást, érzelgős órát nem jelentett a szanálás ténye (1981 Népszava jan. 23. C7446, 5).

1c. ’az érzelmeknek túlzott jelentőséget tulajdonító, ill. érzelmek által túlzottan befolyásolt 〈szempont, megközelítés stb.〉’ ❖ káromlom a’ mai érzelgős nevelést, melly a’ spártai szent durvaság helyett euripidesi lágyságot plántál belénk (1833 Muzárion C5250, 267) | vigyázni kell, nehogy valami érzelgős szempont kapjon lábra, mert az nem áll a társadalom érdekében, hogy a börtön elveszitse szigorúan büntető jellegét (1874 Fővárosi Lapok C8090, 588) | nagyon gondolatlan politika volna, amely e fontos jogok bármelyikét érzelgős okokból föladná (1916 Népszava nov. 7. C7484, 7) | Nem kell ezzel az egocentrikus, érzelgős megközelítéssel nézni a világpolitikát, megkövetelni nagyhatalmaktól vagy ilyen-olyan szervezetektől, kiadványoktól, hogy ránk különösen figyeljenek (1993 Rácz Árpád CD17).

2. ’érzelmi elemekkel telített, ill. (hatásvadász módon) erős érzelmi hatásokra törekvő 〈mű, előadásmód stb.〉’ ❖ Bartha ur (Vesselényi Ferencz) az 1-ső felvonásban ’s addig, mig szerepének érzelgős részei nem következtek, játszásra és szavalásra nézve kielégitett (1836 Honművész C6070, 630) | Harcos, vad, egészen amazon, s mégis oly szelíd érzelmekben áradoz, mintha a modern líra legérzelgősb termékeivel táplálkoznék (1873 Gyulai Pál 8173012, 520) | Hummel a legutóbbi érzelgős bécsi keringőt parancsolta első számnak a prímás kérdésére (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 166) | megtapadunk-e az érzelgős, romantikus álerkölcsös, végső soron kispolgári ábrázolásmódnál, amit nagynénik olvastak fel unokahúgaiknak (1968 e. Sipkay Barna 9606003, 54) | népszerűségre tettek szert a tömegesen előállított, érzelgős, szirupos alkotások (1992 Horváth Hilda CD17).

Sz: érzelgősség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.

érzelgős melléknév 15C
1.
nagyon(, túlzottan) érzelmes, szentimentális v. így megnyilvánuló 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
[Dupin úr] az a’ politikában, mi egy fiatal leány életben: őszinte, meleg és szemérmes; de egyszersmind kiállhatlanul szeszélyes, érzelgős, változékony s félénk
(1834 Jelenkor)
A nép nem érzelgős. Kemény élethez szokva, keményen bánik saját gyermekével is, idegenekkel épen nem sokat gondol
(1854 A Magyar Nép Könyve)
Sokkal szerelmesebb vagyok magába, mint idáig hittem. Megrázott, megváltoztatott, érzékennyé, érzelgőssé tett
(1933 Krúdy Gyula)
Hol érzelgősek és melegségre vágyók a serdülők, hol elzárkóznak, tüskések, visszautasítók
(1965 György Júlia)
Úgy látszik, [Robert Altman filmrendező] öregkorára megszelídült, sőt érzelgős lett
(2002 Magyar Hírlap)
1a.
(mesterkélt) érzelmektől túláradó 〈viselkedés〉, ill. túlzott(, mesterkélt) érzelmességre valló v. az érzelmek eluralkodásáról, eláradásáról árulkodó 〈arckifejezés, megnyilvánulás stb.〉
sem a’ fekete vendéghaj, sem pedig az érzelgős arcz nincsenek többé szokásban
(1833 Császár Ferenc ford.Nota)
S ugyan mit is segit rajtad ez az érzelgős hangulat? Nem férfihoz való az
(1875 Fővárosi Lapok)
– Mari! – könyörgött Noszty érzelgősen, megfogván a karját – hallgasson meg…
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
A franciák gyöngéden, sőt érzelgősen szeretik a gyereket, csak éppen nem nemzik és nem szülik meg
(1928 Schöpflin Aladár)
[a fiatalember] igyekszik visszafojtani magába azt a fontoskodó és érzelgős szóáradatot, ami türelmetlenül ostromolja belülről
(1981 Grendel Lajos)
1b.
olyan 〈idő(szak), amikor vki túlzottan átadja magát az érzelmeinek, ill. amelyben az érzelmeknek túlzott jelentősége van
érzelgős korunk ezen rémszülöttje [ti. a zsidó emancipáció] ellen
(1843 Társalkodó)
érzelgős pillanataiban még „testvéremnek” is mondja magát
(1863 Pesti Napló nov. 6.)
A cseléd-család érzelgős korszaka [ti. hogy a cseléd a család része] elmúlt, mindörökre el
(1907 Pesti Hírlap szept. 6.)
A tanácsiaknak – s ez Kőbánya ismeretében természetes – semmiféle érzelmi rázkódást, érzelgős órát nem jelentett a szanálás ténye
(1981 Népszava jan. 23.)
1c.
az érzelmeknek túlzott jelentőséget tulajdonító, ill. érzelmek által túlzottan befolyásolt 〈szempont, megközelítés stb.〉
káromlom a’ mai érzelgős nevelést, melly a’ spártai szent durvaság helyett euripidesi lágyságot plántál belénk
(1833 Muzárion)
vigyázni kell, nehogy valami érzelgős szempont kapjon lábra, mert az nem áll a társadalom érdekében, hogy a börtön elveszitse szigorúan büntető jellegét
(1874 Fővárosi Lapok)
nagyon gondolatlan politika volna, amely e fontos jogok bármelyikét érzelgős okokból föladná
(1916 Népszava nov. 7.)
Nem kell ezzel az egocentrikus, érzelgős megközelítéssel nézni a világpolitikát, megkövetelni nagyhatalmaktól vagy ilyen-olyan szervezetektől, kiadványoktól, hogy ránk különösen figyeljenek
(1993 Rácz Árpád)
2.
érzelmi elemekkel telített, ill. (hatásvadász módon) erős érzelmi hatásokra törekvő 〈mű, előadásmód stb.〉
Bartha ur (Vesselényi Ferencz) az 1-ső felvonásban ’s addig, mig szerepének érzelgős részei nem következtek, játszásra és szavalásra nézve kielégitett
(1836 Honművész)
Harcos, vad, egészen amazon, s mégis oly szelíd érzelmekben áradoz, mintha a modern líra legérzelgősb termékeivel táplálkoznék
(1873 Gyulai Pál)
Hummel a legutóbbi érzelgős bécsi keringőt parancsolta első számnak a prímás kérdésére
(1943 Tersánszky Józsi Jenő)
megtapadunk-e az érzelgős, romantikus álerkölcsös, végső soron kispolgári ábrázolásmódnál, amit nagynénik olvastak fel unokahúgaiknak
(1968 e. Sipkay Barna)
népszerűségre tettek szert a tömegesen előállított, érzelgős, szirupos alkotások
(1992 Horváth Hilda)
Sz: érzelgősség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.

Beállítások