eseményes mn 15B4
1. ’érdekes v. jelentős eseményekkel teli 〈időszak, életpálya〉’ ❖ a törtfényü s mégis vonzó szemek, olly nemű andalodásba meritheték a figyelmes vizsgálót, mint minő meglepi az embert, midőn várromok fölött áll, mellyeken eseményes századok penésze zöldül (1847 Pesti Divatlap C5840, 525) | valóban Isten csodája, hogy városukat [ti. Debrecent] százszor tőből ki nem forgatták amaz eseményes idők (1858 Jókai Mór C2250, 2) | Dobroczky János a legeseményesebb pályát választotta, amit az egyszerű ember csak választhat. A derék férfiú rendőr (1913 Ignotus CD10) | Napom eseményessé tétele érdekében körömpörköltet főztem vacsorára (1979 Galsai Pongrác 9171007, 252).
2. (kissé rég) ’mozgalmas, (váratlan) fordulatokban gazdag 〈történés v. történet, történelem stb.〉, ill. ilyen történetet elbeszélő, cselekményes 〈mű〉’ ❖ [a francia színműíróknál] a’ cselekmény nem szükségkép a’ jellemekből fejlődik ki, hanem eseményes történetekből (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 242) | Sok drámairó, hogy feladatát megkönnyebbítse, a jellemzésre kevesebb sulyt fektet. Ezek az eseményes drámák szerzői, kik a nézőket meglepő fordulatokkal és váratlan nagy hatásokkal akarják mulattatni (1893 PallasLex. CD02) | Waldbauer, Kerpely, Molnár és Temesváry. Négy név, melyhez sok eseményes koncert fog még fűződni (1910 Kuncz Aladár CD10) | az már csak tarka és eseményes, izgalmas egy történet volt! (1912 Kaffka Margit CD10) | Kétségtelen ugyan, hogy a lapp sohasem játszott följegyzésre érdemes szerepet Európa eseményes történelmének színpadán, mégis kevés nép multjához fűződik annyi földerítetlen rejtély, mint az övéhez (1937 Zsirai Miklós 9805005, 283).
3. ’olyan 〈műnem v. műalkotás〉, amelynek cselekménye van, ill. 〈műalkotásnak〉 vmely eseményt ábrázoló 〈mozzanata, részlete〉’ ❖ Két felé ágazik a külvilág költészete is, amennyiben a költő vagy a természet egyes tüneményeit […] varázsolja elénk, képekben, vagy azt, ami az emberek között történik, tehát eseményeket. Az előbbi mód szerint keletkezik a leíró költészet, mintegy költői képirás; az utóbbi szerint a történetek költészete, az eseményes költészet (1877 Greguss Ágost C1906, 4) | Az alakok plasztikus éreztetése [a festményeken], a mozdulatok kifejező volta, a háttérnek a kép eseményes részére vonatkoztatása a legfőbb, ami a negyvenes évekbeli bécsi iskola eszközeivel elérhető (1909 Feleky Géza CD10) | [Varga Zoltán] novelláinak meditatív jellege is megváltozik: a mozdulatlanság a cselekvésbe csap át, a hősök gondolatainak rajzása pedig az eseményes elem szerepét kapja (1982 Bori Imre–Szeli István CD53) | A Mirza tárgyiasságában is jellegzetes Simon-vers. Eseményes mozzanataiban a költő nincs jelen, szemlélője annak, ami történik (1986 Kiss Ferenc CD53).
4. (rég) ’esetleges, véletlenszerű’ ❖ ha a’ történetekből fejlődött politicai helyzetek súlyát, mellynek növekedését egész Europa érezni kezdi, nem pusztán eseményes koczkaesésnek tekintjük, hanem bizonyos történeti előzményekben keressük (1843 Pesti Hírlap CD61) | A kényleges [= önkényes] jutalmazások és büntetések ellenben, – melyeknél a gyermek által érzett kellemes és kellemetlen nem szükségképeni következése annak cselekvéseinek, hanem akaratunknak, eseményes hatása, – magokban nem ébreszthetik fel sem a jóra való hajlamot, sem a rosz elleni utálatot (1864 Peregriny Elek 8360029, 85).
Sz: eseményesség.
Vö. CzF.; ÚMTsz.