eskütevő mn és fn 1C

I. mn

1. ’esküt (le)tevő 〈személy〉, ill. eskütételre emelt 〈kéz〉’ ❖ Vértől csurog a nép eskütevő jobbja (1862–1863 Arany János C0639, 33) | [az uralkodó] darabokra tépi eskütevő apáinak valamennyi hitlevelét (1896–1898 Gracza György CD45) | [a Petőfi-szobor] a Duna-parton, a város szívében emeli eskütevő kezét az ég felé (1977 Méray Tibor 9434002, 155) | Eskütevő miniszterek: Én… (a miniszterek a saját nevüket mondják), esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek (1993 Országgyűlési Napló CD62).

2. (ritk) ’olyan 〈esemény, szertartás〉, amelynek során vki(k) esküt tesz(nek)’ ❖ az eskütevő-szertartás igy fog lefolyni (1902 Budapesti Napló máj. 17. C4884, 8) | [a nyugati hatalmak] nem asszisztálnak a Hongkongra Peking által rákényszerített, nem választott törvényhozás eskütevő ünnepségén (1997 Magyar Hírlap CD09).

II. fn

’esküt (le)tevő személy’ ❖ az esküformulák egyszerűsíttessenek és az eskütevővel előbb megfontolás végett közöltessenek (1855 Budapesti Hírlap C7813, 2418) | E kegyetlen átokmondás alatt a nagy fehér kutyát ott tarták az eskütevő előtt kinyújtóztatva (1882 Jókai Mór C2299, 17) | az eskütevő meggyőződése szerint hozzáteheti, hogy „Isten engem úgy segéljen!” (1994 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

eskütevő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1.
esküt (le)tevő 〈személy〉, ill. eskütételre emelt 〈kéz〉
Vértől csurog a nép eskütevő jobbja
(1862–1863 Arany János)
[az uralkodó] darabokra tépi eskütevő apáinak valamennyi hitlevelét
(1896–1898 Gracza György)
[a Petőfi-szobor] a Duna-parton, a város szívében emeli eskütevő kezét az ég felé
(1977 Méray Tibor)
Eskütevő miniszterek: Én… (a miniszterek a saját nevüket mondják), esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek
(1993 Országgyűlési Napló)
2. (ritk)
olyan 〈esemény, szertartás〉, amelynek során vki(k) esküt tesz(nek)
az eskütevő-szertartás igy fog lefolyni
(1902 Budapesti Napló máj. 17.)
[a nyugati hatalmak] nem asszisztálnak a Hongkongra Peking által rákényszerített, nem választott törvényhozás eskütevő ünnepségén
(1997 Magyar Hírlap)
II. főnév
esküt (le)tevő személy
az esküformulák egyszerűsíttessenek és az eskütevővel előbb megfontolás végett közöltessenek
(1855 Budapesti Hírlap)
E kegyetlen átokmondás alatt a nagy fehér kutyát ott tarták az eskütevő előtt kinyújtóztatva
(1882 Jókai Mór)
az eskütevő meggyőződése szerint hozzáteheti, hogy „Isten engem úgy segéljen!”
(1994 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások