esőz (14c6) l. esőzik

esőzik ige 14c6  esőz

1. tn (alany n.) (kissé rég) ’(tartósan) esik az eső’ ❖ kezdett egyſzers-mind eröſſen eſsözni, menny-dörgeni, villámlani (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353007, 176) | 9 nap esőzött, de nem országosan, hanem csak lanyhán, permetezve, pásztásan ’s mulékonyul (1832 Jelenkor C0223, [113]) | junius közepén esőzni kezdett, felszántattam, s ismét tavaszrepczével vettettem be [a földet] (1846 Hetilap CD61) | A Turóc folyó Ruttkán annyira megáradt, hogy Alsó-Ruttka egy része már viz alatt áll. Mivel folyton esőzik, egész Ruttkát nagy veszedelem fenyegeti (1907 Budapesti Hírlap ápr. 9. C4695, 7) | A nagy fagy után hirtelen esőzni kezdett. Egy hétig zuhogott, ömlött a lé (1966 Szabad Föld jan. 9. C4865, 2).

1a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy (vmely időszakban) csapadékos az időjárás, (gyakran) esik az eső〉’ ❖ A’ Tavaſz eſsözik (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 52) | ha eſsőzik Az idő (1807 Sas Mihály C3711, 45).

1b. (kissé rég) ’〈felhő, ég〉 esőt hullat’ ❖ a’ Nap ki ki nevet az eſsz fellegek közzl (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 215) | magok az egek szóllanak, mellyek csak elébb világosodtak ki valamennyire […], különben pedig 8 napok óta szakadatlan essőznek (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | az esőző fellegek alól a hold kifejtőzve lévén, nehány perczekig igen tiszta fényben ragyogott (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a felhőzet sűrű, tömött, alacsony, bőségesen esőző (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 108).

1c. (rég) ’〈könny〉 a bánattól, fájdalomtól sűrűn hull’ ❖ Ezt látván Evrilok, ereſzti ſzemének Esözö csöpjeit keſerves könyvének (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 109) | Úgy esszött itten a’ könny minden ſzembl, Mint a’ ſajtó alá ſzorúlt ſzl ſzembl (1792 Vályi Nagy Ferenc C4342, 125) | átölelt, mint unokáját S mikor a fák, füvek se látták Sűrűn esőztek könnyei (1909 Kosztolányi Dezső 9359069, 17).

1d. (rég) ’〈szem〉 a sírástól sűrűn, erősen könnyezik’ ❖ Eb-nyelvü Sinonnak zokogását hallván, ’S esözö ſzemének harmatait látván, Könyörülünk rajta roſzſzat nem gondolván, Róka-börrel béllelt lelkét nem fontolván (1774 Dugonics András C1484, 99) | Most-is essznének az árva Hazának Szemei, halálán kegyes Aſzſzonyának (1787 Mátyási József C3065, 69) | dörög a’ feleség nyelve, ’s esőzik szeme (1834 Kovács Pál² C2770, 97).

2. tn (irod, átv is) ’〈sok azonos jellegű, típusú dolog v. ilyen dolgok sokasága〉 folyamatosan hull v. (vmely időszakban) özönlik (vmire, vkire)’ ❖ Budán, ha végig táncoltatom a Myladyt, szintúgy esőzik rám a sok szerelmes levél (1840 Szigligeti Ede C3999, 28) | a ciprus hulló lombja ránk esőz (1922 Szabó Lőrinc ford.–Omar Khajjám 9629279, 110) | a szétrobbanó kartácsok sziszegve esőző szilánkjai (1931 Sárközi György 9587012, 312) | nem esőzött több röpcédula a földre (1977 Csoóri Sándor 9090011, 20).

2a. ts (irod) ’áradó sűrűséggel hullat, hint v. szór vmire, vkire vmit’ ❖ A’ Buzgók k-záport essztek reája (1798 Vályi Nagy Ferenc C4341, 98) | Volt egy hatalmas ember, ki a’ földtekének istenévé lehetett, de ördöge lön, ki világrészeket boldogíthata, ki egyesekre ’s milliókra esőztethete bő áldást, de világrészeket pusztíta el (1839 Vajda Péter 8504010, 3) | Esőzd reám csapásaid, Vak rettegést, kór lázait (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 27).

2b. tn (irod) ’〈fény, hang stb.〉 árad, ömlik (vkire, vhova, vhonnan)’ ❖ madár ſzava eszvén verebel (1801 Perecsényi Nagy László 8325001, 14) | Ó hol a régi, régi csöndes ősz, Az édes bánat, mely mélán esőz (1914 Juhász Gyula¹ 9284376, 91) | mosolyok úsztak felé és kacagások esőztek rá ismert és ismeretlen helyekről (1928 Földi Mihály CD10) | nedves suhogással a reszkető, hideg, ezüstfehér holdfény esőzik rájuk (1938 Dsida Jenő CD01) | A konyhaajtóba belelóg a Tündérláb. Térdhajlatából puha testszag esőz, szökőkútpermet gömbarany esője (1958 Kárpáti Kamil 1076003, 13) | Fölénk esőznek Budapest fényei (1975 Fodor András 9148024, 57).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eső; ÉKsz.; SzT.