esthajnal fn 4A8 (irod v. vál)

1. (kissé rég) ’a naplementével kezdődő alkonyati idő’ ❖ Azért est-hajnalkor már most legyen kéſzen! Sétálgasson alól, az éſzaki réſzen (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 133) | [az ifjút] másnap esthajnalban kivitték a temetőkertbe, eltemették (1850 Jókai Mór CD18) | Ha nyári esthajnalon megállsz a Schönbrunnban a zúgó fák alatt: minden szerelmek örök édessége járja át szívedet (1938 Szalatnai Rezső 9636002, 24) | Esthajnal felé a legelőről beterelt lovak között néhány márciusi csikó is volt (1968 Bálint Sándor 9022002, 135) esthajnal csillaga (tulajdonnévként) (kissé rég) ’a Vénusz bolygó mint a napnyugtakor legkorábban feltűnő és legfényesebb csillag, az ún. Esthajnalcsillag’ ❖ A’ nap le-hanyatlott, és tsak hamar vele az esthajnal tsillaga-is el-tünt, mellynek köteleſségébenn áll, a’ fldnek a’ homályoſságot el-vezetni (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton 7045002, 13) | [teljes napfogyatkozáskor] a szürkés zöldes színben csillogó égboltozaton egyes csillagok, gyakran az esthajnal csillaga tünedez fel (1856 Vasárnapi Újság CD56) | remegve feltűn az esthajnal csillaga s a pásztor hazamegy (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01).

1a. (rég) ’a lenyugvóban levő nap (vöröslő) fénye’ ❖ azért jöttem ide, hogy láthaſſam mint feſti pirosra az eſthajnal a’ kékellö hegyet (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 44) | halvány esthajnal pirítá az itt ott repülő fellegeket (1838 Tajány János C0560, 61) | S immár az esthajnal, mintha város égne, Felsütött pirosan, tüzesen az égre; Majd lohadt a láng és ami ott marada, Csak szén, csak korom lőn: a sötét éjszaka (1854 Arany János CD01).

2. (tulajdonnévként) (rég) ’esthajnal csillaga’ ❖ Örülök ha az Est’ hajnal süt a’ dombon reám (1783 Kazinczy Ferenc C2554, 52) | Nézi az aranyos ſzínben ragyogó Hóld’ ſarlójat, Visgálja a’ ſzép eſt-hajnalt, az égnek Hirmondóját (1789 Pálóczi Horváth Ádám 7257011, 93) | Késő este volt már, a két sereg az esthajnal világában kezdte meg a véres csatát, hold világánál folytatá azt (1860 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

esthajnal főnév 4A8 (irod v. vál)
1. (kissé rég)
a naplementével kezdődő alkonyati idő
Azért est-hajnalkor már most legyen kéſzen! Sétálgasson alól, az éſzaki réſzen
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
[az ifjút] másnap esthajnalban kivitték a temetőkertbe, eltemették
(1850 Jókai Mór)
Ha nyári esthajnalon megállsz a Schönbrunnban a zúgó fák alatt: minden szerelmek örök édessége járja át szívedet
(1938 Szalatnai Rezső)
Esthajnal felé a legelőről beterelt lovak között néhány márciusi csikó is volt
(1968 Bálint Sándor)
esthajnal csillaga (tulajdonnévként) (kissé rég)
a Vénusz bolygó mint a napnyugtakor legkorábban feltűnő és legfényesebb csillag, az ún. Esthajnalcsillag
A’ nap le-hanyatlott, és tsak hamar vele az esthajnal tsillaga-is el-tünt, mellynek köteleſségébenn áll, a’ fldnek a’ homályoſságot el-vezetni
(1793 Bessenyei Sándor ford.Milton)
[teljes napfogyatkozáskor] a szürkés zöldes színben csillogó égboltozaton egyes csillagok, gyakran az esthajnal csillaga tünedez fel
(1856 Vasárnapi Újság)
remegve feltűn az esthajnal csillaga s a pásztor hazamegy
(1936 e. Kosztolányi Dezső)
1a. (rég)
a lenyugvóban levő nap (vöröslő) fénye
azért jöttem ide, hogy láthaſſam mint feſti pirosra az eſthajnal a’ kékellö hegyet
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
halvány esthajnal pirítá az itt ott repülő fellegeket
(1838 Tajány János)
S immár az esthajnal, mintha város égne, Felsütött pirosan, tüzesen az égre; Majd lohadt a láng és ami ott marada, Csak szén, csak korom lőn: a sötét éjszaka
(1854 Arany János)
2. (tulajdonnévként) (rég)
Örülök ha az Est’ hajnal süt a’ dombon reám
(1783 Kazinczy Ferenc)
Nézi az aranyos ſzínben ragyogó Hóld’ ſarlójat, Visgálja a’ ſzép eſt-hajnalt, az égnek Hirmondóját
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Késő este volt már, a két sereg az esthajnal világában kezdte meg a véres csatát, hold világánál folytatá azt
(1860 Jókai Mór)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások