esz¹ fn 4B12 (jelzőként is) (Zene)

’kromatikusan lefelé módosított e hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ Az H eltt a’ melly fél Klávis [= billentyű] van, neveztetik Hes-nek, […] az E eltt Es-nek (1802 Gáthy István C1857, 25) | igy e hangok: […] be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek (1867 Bartalus István 8030001, 2) | [Quantz] a fuvolát egy második billentyű (enharmonikus disz-billentyű az esz-billentyű mellé) alkalmazásával javította meg (1726) (1931 ZeneiLex. CD49) | [Az e hang] félhangnyi leszállításának neve Esz (1998 MagyarNagyLex. C5819, 903).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ [kottában skála felirataként:] Es dur (1802 Gáthy István C1857, 92) | [Beethoven III. szimfóniája] kemény Es-hangsorban (1893 PallasLex. CD02) | esz-moll zongoraötös (1930 ZeneiLex. CD49).

b. (összetételek előtagjaként) ’ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amely szólamát transzponálva, a kottában lejegyzett hangmagasságnál kis terccel magasabban v. nagy szexttel mélyebben szólaltatja meg’ ❖ Az Esz-fuvola hangjai kis harmaddal szólnak magasabban a Desz-fuvola hangjai kis másoddal[, mint a c alaphangú fuvoláé] (1913 RévaiNagyLex. C5704, 219) | az Esz-kürt nagy szexttel, a D-kürt szeptimával, a C-kürt oktávával mélyebben szól kiirt szólamánál (1930 ZeneiLex. CD49) | [a magyar paraszt rezesbandák hangszer-összeállítása általában] a következő: 2 esz-klarinét, 2 b-szárnykürt, 1 esz-trombita, 1 b-basszusszárnykürt, 1 f-helikon (ritkábban b-helikon), 1 nagydob, rászerelt réztányérral (1981 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz. esz²; ÉKsz. esz²; IdSz.

esz¹ főnév 4B12 (jelzőként is) (Zene)
kromatikusan lefelé módosított e hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja
Az H eltt a’ melly fél Klávis [= billentyű] van, neveztetik Hes-nek, […] az E eltt Es-nek
(1802 Gáthy István)
igy e hangok: […] be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek
(1867 Bartalus István)
[Quantz] a fuvolát egy második billentyű (enharmonikus disz-billentyű az esz-billentyű mellé) alkalmazásával javította meg (1726)
(1931 ZeneiLex.)
[Az e hang] félhangnyi leszállításának neve Esz
(1998 MagyarNagyLex.)
a. (rendsz. összetételek előtagjaként)
erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉
[kottában skála felirataként:] Es dur
(1802 Gáthy István)
[Beethoven III. szimfóniája] kemény Es-hangsorban
(1893 PallasLex.)
esz-moll zongoraötös
(1930 ZeneiLex.)
b. (összetételek előtagjaként)
ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amely szólamát transzponálva, a kottában lejegyzett hangmagasságnál kis terccel magasabban v. nagy szexttel mélyebben szólaltatja meg
Az Esz-fuvola hangjai kis harmaddal szólnak magasabban a Desz-fuvola hangjai kis másoddal[, mint a c alaphangú fuvoláé]
(1913 RévaiNagyLex.)
az Esz-kürt nagy szexttel, a D-kürt szeptimával, a C-kürt oktávával mélyebben szól kiirt szólamánál
(1930 ZeneiLex.)
[a magyar paraszt rezesbandák hangszer-összeállítása általában] a következő: 2 esz-klarinét, 2 b-szárnykürt, 1 esz-trombita, 1 b-basszusszárnykürt, 1 f-helikon (ritkábban b-helikon), 1 nagydob, rászerelt réztányérral
(1981 NéprajziLex.)
Vö. ÉrtSz. esz²; ÉKsz. esz²; IdSz.

Beállítások