észak fn 23AÉ, éjszak (rég v. nyj) , éjtszak (rég)

1. (jelzőként is) (Föld is) ’〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 a Föld képzeletbeli forgástengelyének az éggömbbel való metszéspontjai által kijelölt két égi pólus közül az északi pólus irányába eső égtáj’ ❖ Ha a’ ház kiváltképpen nyárban éſzak felé vagyon, annál jobb, hogy a’ napnak tellyes ſugára által meg ne melegedjék és ritkuljon a’ levegö ég (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 62) | A’ Várasnak napkelet és éjtſzak fell lapátza, síkos tére, vagyon (1793 Sándor István 7287024, 191) | a nagyon kis patakká törpült Olt észak irányu szűk vadon völgyön törtet le (1869 Orbán Balázs 8340008, 100) | Ez a vasút a világ leghosszabb vasútja lesz, Afrikát É–D irányban egészen átszeli Alexandria-Kairo-Fokvárosig (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 117) | É: az a félelmetes égtáj, ahonnan a megsemmisítő ítélet utoléri a földet (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2. (közép- és felsőfokban is) ’az erre eső irány(ban levő hely)’ ❖ éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Európában] a legdélen hullámzó messinai hegyvonalakat teljesen födözi a legészakon emelkedő Lyngenfjord szikláinak körrajza (1904 Budapesti Hírlap ápr. 12. C4692, 2) | északabbról származnak a lengyel nyelv német elemei (1947 Gáldi László 9167002, 16) | Sedantól harminc kilométerre északnak (1995 Magyar Hírlap CD09) | a 40°-os meridiánoktól É-ra és D-re a csapadék mennyisége meghaladja a párolgást (1997 Természet Világa CD50).

2a. (tulajdonnévszerűen is, földrajzi név előtagjaként is) ’a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak stb. ebbe az irányba eső(, hidegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága’ ❖ szabad legyen három szekér fát hozni a tilalmas erdőből, Agyagás és Kis Árnyék és Nagy Árnyék északjokból (1777 A rendtartó székely falu 7154003, 112) | Fiuméval a biztos, folytonos öszveköttetést nagy-bölcsen s hazafiuilag hátráltatgatjuk, s bevárjuk szép-okosan, hogy Triesten át a német észak is megelőzhessen a Levanténak kelet-delén (1846 Hetilap CD61) | az indiánus törzsek Észak-Amerikában elomlottak az angol gyarmatosítás előtt (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A zord északon a magvak kevesebb talajhővel beérik, mint a meleg délen (1952 Élet és Tudomány C4903, 733) | [az olaszországi] képlet nagyjából a világ alapképlete, amely egy szorgos, szigorú és gazdag Északból, meg egy nemtörődöm, lusta és szegény Délből áll (1996 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~cseh, ~fok, ~francia, ~mutató, ~német, ~olasz, ~oldal, ~táj, ~tű, ~vidék.

Sz: északos.

Vö. CzF. éjszak; ÉrtSz. éjszak, ~; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

észak főnév 23A
É -23A
éjszak 23A (rég v. nyj)
éjtszak 23A (rég)
1. (jelzőként is) (Föld is)
〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 a Föld képzeletbeli forgástengelyének az éggömbbel való metszéspontjai által kijelölt két égi pólus közül az északi pólus irányába eső égtáj
Ha a’ ház kiváltképpen nyárban éſzak felé vagyon, annál jobb, hogy a’ napnak tellyes ſugára által meg ne melegedjék és ritkuljon a’ levegö ég
(1775 Szeli Károly ford.Haen)
A’ Várasnak napkelet és éjtſzak fell lapátza, síkos tére, vagyon
(1793 Sándor István)
a nagyon kis patakká törpült Olt észak irányu szűk vadon völgyön törtet le
(1869 Orbán Balázs)
Ez a vasút a világ leghosszabb vasútja lesz, Afrikát É–D irányban egészen átszeli Alexandria-Kairo-Fokvárosig
(1930 TolnaiÚjLex.)
É: az a félelmetes égtáj, ahonnan a megsemmisítő ítélet utoléri a földet
(1989 HaagLex. ford.)
2. (közép- és felsőfokban is)
az erre eső irány(ban levő hely)
éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[Európában] a legdélen hullámzó messinai hegyvonalakat teljesen födözi a legészakon emelkedő Lyngenfjord szikláinak körrajza
(1904 Budapesti Hírlap ápr. 12.)
északabbról származnak a lengyel nyelv német elemei
(1947 Gáldi László)
Sedantól harminc kilométerre északnak
(1995 Magyar Hírlap)
a 40°-os meridiánoktól É-ra és D-re a csapadék mennyisége meghaladja a párolgást
(1997 Természet Világa)
2a. (tulajdonnévszerűen is, földrajzi név előtagjaként is)
a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak stb. ebbe az irányba eső(, hidegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága
szabad legyen három szekér fát hozni a tilalmas erdőből, Agyagás és Kis Árnyék és Nagy Árnyék északjokból
(1777 A rendtartó székely falu)
Fiuméval a biztos, folytonos öszveköttetést nagy-bölcsen s hazafiuilag hátráltatgatjuk, s bevárjuk szép-okosan, hogy Triesten át a német észak is megelőzhessen a Levanténak kelet-delén
(1846 Hetilap)
az indiánus törzsek Észak-Amerikában elomlottak az angol gyarmatosítás előtt
(1904 Nagy képes világtörténet)
A zord északon a magvak kevesebb talajhővel beérik, mint a meleg délen
(1952 Élet és Tudomány)
[az olaszországi] képlet nagyjából a világ alapképlete, amely egy szorgos, szigorú és gazdag Északból, meg egy nemtörődöm, lusta és szegény Délből áll
(1996 Magyar Hírlap)
ÖE: északcseh, északfok, északfrancia, északmutató, északnémet, északolasz, északoldal, északtáj, északtű, északvidék
Sz: északos
Vö. CzF. éjszak; ÉrtSz. éjszak, ~; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások