eszes mn 15B

1. ’éles eszű, gyors felfogású, értelmes (és a világ dolgaiban okosan eligazodó, azokat jól megítélő) 〈személy〉, ill. (jellemzően) ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Nagyobb gytrelme az eſzes orvos Doctornak nem lehet, mint midn oſtoba és goromba beteg krl áló ſzemélyekkel prlenie kelletik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 49) | A mi Ferdinándunk gyarló egy férfiú. […] Még gyerek korában úgy fejére esett, Hogy kificamodott esze egy keveset. […] De annál eszesebb az atyafisága, Melynek annyira megy már a gonoszsága, Hogy csak úgy játszik a királlyal, mint bábbal (1849 Sárosi Gyula 8404001, 84) | meg volt győződve, hogy ha végre kenyértörésre kerül a dolog[,] Kamilla elég eszes lesz vissza nem utasitani azon fényes társadalmi állást, melylyel megkinálhatja (1883 Wohl Stefánia 8530003, 133) | – Ismered Hildichist? […] – Ismerem. Veszélyes ellenfél, mert eszes ember. Minden viszálynak ő a szítója (1937 Egri Viktor 9119001, 16) | Az olajlámpásnak, mint szimbólumnak, az Utolsó ítélethez való kapcsolódását l. az eszes és balga szüzek parábolájában. (Máté XXV. 1–13.) (1941 Csemegi József CD52) | Azt mesélik, hogy sok tekintetben eszesek voltak [a vad knickerbocker törzs tagjai] (2001 Sóvágó Katalin ford.–Poe 3281001, 263).

1a. ’ilyen észjárásra, felfogásra utaló, azt kifejező 〈testrész, gesztus stb.〉’ ❖ Gábor nyílt, férfias tekintetével, eszes vonásaival, daliás termetével egészen illett hozzá [ti. Gizellához] (1878 Fővárosi Lapok C8094, [17]) | szép eszes, magas homlokát (1909 Móricz Zsigmond CD10) | Olykor, az ura nyugodt, eszes arcára nézve, az a biztos érzése volt, hogy István mindent tud (1937 Németh László² 9485005, 131) | Élénk, eszes szemek fürkészően néztek rám (1965 Goda Gábor C6882, 565).

1b. ’értelmes, gondolkodó 〈lény〉, ill. jó tanulási képességekkel bíró, okos 〈állat〉’ ❖ nekem megfoghatatlannak látszik a’ lenni, hogy az ember, mint eszes, okos állat, valamit elegendő ok nélkül akár mint tünemény, akár mint erkölcsi való mivelhessen: minekutánna tagadhatatlan, hogy az okos lény csak okkal akarhat (1823 Tudományos Gyűjtemény C5553, 66) | Egyszer [Toldi Miklós] bevetődött hogy, hogy nem, Budára: Pejkó eszes állat, vagy csupa véletlen Vitte oda? (1863–1879 Arany János CD01) | A dolmányos varjú okos, mondhatni eszes madár, mely rendkívüli módon alkalmazkodik a körülményekhez (1901 Herman Ottó 8183004, 139) | Az ideális vezérkutya gyors, engedelmes, eszes és önálló (1995 Szinák János–Veress István CD59).

2. ’éles elmére, logikus gondolkodásra v. nagy tudásra valló(an megfontolt, józan, ill. célszerű v. szellemes)(elvont) dolog, viselkedés, cselekedet stb.〉’ ❖ [Gróf Andró] eſzes, és egyſzer ’s mind méréſz [= merész] hadi meſterséggel tudta a’ népét vezérleni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 5) | Uram Öcsém fiatal, házasodjék de eszesen (1812 Kazinczy Ferenc C4940, 209) | a’ kuppola, mikép kivül, úgy belül is, sokkal eszesb találmányú, mint sem azt az akkorban divatozó modor szerint, melly az ujat jobbnak hiányánál keresni szokta, várhatta volna (1840 Hasznos Mulatságok C8352, 146) | Juliánna eszesen óvatos. Ki akarja játszani a mendemondát (1884 Jókai Mór CD18) | milyen jó, milyen praktikus, amit ajánlott, (milyen eszes ötletei vannak neki) (1918 Kádár Endre CD10) | ragyogóan eszes cikktanulmányokkal (1923 Ignotus CD10) | Az erdélyi gondolat. Vajjon más volna-e, mint nemzetek, vallások, világszemléletek, népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása? (1928 Kuncz Aladár CD10) | a „beérkezéshez” semmi sem kell, csak eszes hírverés (1973 Hernádi Miklós 1066004, 343).

Sz: eszeskedik, eszesség.

Vö. CzF. ~, eszesen; ÉrtSz.; TESz. ész; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. eszes¹

eszes melléknév 15B
1.
éles eszű, gyors felfogású, értelmes (és a világ dolgaiban okosan eligazodó, azokat jól megítélő) 〈személy〉, ill. (jellemzően) ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Nagyobb gytrelme az eſzes orvos Doctornak nem lehet, mint midn oſtoba és goromba beteg krl áló ſzemélyekkel prlenie kelletik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A mi Ferdinándunk gyarló egy férfiú. […] Még gyerek korában úgy fejére esett, Hogy kificamodott esze egy keveset. […] De annál eszesebb az atyafisága, Melynek annyira megy már a gonoszsága, Hogy csak úgy játszik a királlyal, mint bábbal
(1849 Sárosi Gyula)
meg volt győződve, hogy ha végre kenyértörésre kerül a dolog[,] Kamilla elég eszes lesz vissza nem utasitani azon fényes társadalmi állást, melylyel megkinálhatja
(1883 Wohl Stefánia)
– Ismered Hildichist? […] – Ismerem. Veszélyes ellenfél, mert eszes ember. Minden viszálynak ő a szítója
(1937 Egri Viktor)
Az olajlámpásnak, mint szimbólumnak, az Utolsó ítélethez való kapcsolódását l.lásd az eszes és balga szüzek parábolájában. (Máté XXV. 1–13.)
(1941 Csemegi József)
Azt mesélik, hogy sok tekintetben eszesek voltak [a vad knickerbocker törzs tagjai]
(2001 Sóvágó Katalin ford.Poe)
1a.
ilyen észjárásra, felfogásra utaló, azt kifejező 〈testrész, gesztus stb.〉
Gábor nyílt, férfias tekintetével, eszes vonásaival, daliás termetével egészen illett hozzá [ti. Gizellához]
(1878 Fővárosi Lapok)
szép eszes, magas homlokát
(1909 Móricz Zsigmond)
Olykor, az ura nyugodt, eszes arcára nézve, az a biztos érzése volt, hogy István mindent tud
(1937 Németh László²)
Élénk, eszes szemek fürkészően néztek rám
(1965 Goda Gábor)
1b.
értelmes, gondolkodó 〈lény〉, ill. jó tanulási képességekkel bíró, okos 〈állat〉
nekem megfoghatatlannak látszik a’ lenni, hogy az ember, mint eszes, okos állat, valamit elegendő ok nélkül akár mint tünemény, akár mint erkölcsi való mivelhessen: minekutánna tagadhatatlan, hogy az okos lény csak okkal akarhat
(1823 Tudományos Gyűjtemény)
Egyszer [Toldi Miklós] bevetődött hogy, hogy nem, Budára: Pejkó eszes állat, vagy csupa véletlen Vitte oda?
(1863–1879 Arany János)
A dolmányos varjú okos, mondhatni eszes madár, mely rendkívüli módon alkalmazkodik a körülményekhez
(1901 Herman Ottó)
Az ideális vezérkutya gyors, engedelmes, eszes és önálló
(1995 Szinák János–Veress István)
2.
éles elmére, logikus gondolkodásra v. nagy tudásra valló(an megfontolt, józan, ill. célszerű v. szellemes) (elvont) dolog, viselkedés, cselekedet stb.〉
[Gróf Andró] eſzes, és egyſzer ’s mind méréſz [= merész] hadi meſterséggel tudta a’ népét vezérleni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Uram Öcsém fiatal, házasodjék de eszesen
(1812 Kazinczy Ferenc)
a’ kuppola, mikép kivül, úgy belül is, sokkal eszesb találmányú, mint sem azt az akkorban divatozó modor szerint, melly az ujat jobbnak hiányánál keresni szokta, várhatta volna
(1840 Hasznos Mulatságok)
Juliánna eszesen óvatos. Ki akarja játszani a mendemondát
(1884 Jókai Mór)
milyen jó, milyen praktikus, amit ajánlott, (milyen eszes ötletei vannak neki)
(1918 Kádár Endre)
ragyogóan eszes cikktanulmányokkal
(1923 Ignotus)
Az erdélyi gondolat. Vajjon más volna-e, mint nemzetek, vallások, világszemléletek, népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása?
(1928 Kuncz Aladár)
a „beérkezéshez” semmi sem kell, csak eszes hírverés
(1973 Hernádi Miklós)
Sz: eszeskedik, eszesség
Vö. CzF. ~, eszesen; ÉrtSz.; TESz. ész; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. eszes¹

Beállítások