észjog fn 3A

(Jog) ’〈a természetjog újkori változataként:〉 az emberi természettel összhangban álló, abból levezetett, a racionális belátáson, az ész parancsán alapuló, a pozitív jogalkotástól független jogelvek összessége, ill. az ennek alapjául szolgáló jogfilozófiai rendszer’ ❖ Így szerkeszt az ész a’ jog’ fogalmából is egy egész tudományt, az észjogot, máskép természetjogot (1840 Athenaeum C0020, 97) | A törvénynek, hogy az észjog büntetlenül nem mellőzhető szabályaival összehangozzék, különben is szükséges jelleme az általánosság (generalitás), az egyenlőség minden emberre, miszerint a mi Péternek jog avagy jogtalanság, az Pálnak is szintugy az legyen (1842 Kossuth Lajos CD32) | Az észjog rendszeres mivelésének megalapítójául de Groot (Grotius) Hugót (1583–1645) tekintik (1894 PallasLex. CD02) | Ujabban nagyobb erőre jutott a jogbölcsészet, mely a tudományos kutatás alapján állapítja meg a jogeszme fejlődését, nem úgy, mint az észjog, melynek kiindulópontja az, hogy a jognak állandó eszményi rendszere van (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 315) | [a Pikler Gyula által képviselt jogi gondolkodás] a jogbölcseletben, azaz az általános elméleti jogtudományban felváltotta egészében a jog természetjogias megközelítését és közvetlenül az észjogot (1973 Szabó Imre² CD30).

a. (rég) ’ez mint (egyetemi) tantárgy’ ❖ A felsőb tanoda: [...] b.) jogtani osztályában tanitják: Benedikty János az észjogot, Hunfalvy János az országrajzot, egyházi történelmet, bánya-, büntető-, váltó- és egyházi jogot, Hunfalvy Pál a magyar jog vázlatát, a közönséges magánjogot tiszti irállyal együtt és az országászatot (1848 Tavasi Lajos 8469011, 128) | A bölcsészeti tanfolyamokban, vagy nagyobb gimnáziumokban tanulnak valami észjogot (1888 Grünwald Béla 8165004, 325) | [Pauler Tivadar] Eötvös József báró első magyar közoktatásügyi miniszter által a pesti egyetemhez neveztetett ki az észjog s a magyar közjog, a nemzetek joga, jog- és államtudományi enciklopédia rendes tanárává (1896 PallasLex. CD02).

Sz: észjogi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

észjog főnév 3A
(Jog)
〈a természetjog újkori változataként:〉 az emberi természettel összhangban álló, abból levezetett, a racionális belátáson, az ész parancsán alapuló, a pozitív jogalkotástól független jogelvek összessége, ill. az ennek alapjául szolgáló jogfilozófiai rendszer
Így szerkeszt az ész a’ jog’ fogalmából is egy egész tudományt, az észjogot, máskép természetjogot
(1840 Athenaeum)
A törvénynek, hogy az észjog büntetlenül nem mellőzhető szabályaival összehangozzék, különben is szükséges jelleme az általánosság (generalitás), az egyenlőség minden emberre, miszerint a mi Péternek jog avagy jogtalanság, az Pálnak is szintugy az legyen
(1842 Kossuth Lajos)
Az észjog rendszeres mivelésének megalapítójául de Groot (Grotius) Hugót (1583–1645) tekintik
(1894 PallasLex.)
Ujabban nagyobb erőre jutott a jogbölcsészet, mely a tudományos kutatás alapján állapítja meg a jogeszme fejlődését, nem úgy, mint az észjog, melynek kiindulópontja az, hogy a jognak állandó eszményi rendszere van
(1927 TolnaiÚjLex.)
[a Pikler Gyula által képviselt jogi gondolkodás] a jogbölcseletben, azaz az általános elméleti jogtudományban felváltotta egészében a jog természetjogias megközelítését és közvetlenül az észjogot
(1973 Szabó Imre²)
a. (rég)
ez mint (egyetemi) tantárgy
A felsőb tanoda: [...] b.) jogtani osztályában tanitják: Benedikty János az észjogot, Hunfalvy János az országrajzot, egyházi történelmet, bánya-, büntető-, váltó- és egyházi jogot, Hunfalvy Pál a magyar jog vázlatát, a közönséges magánjogot tiszti irállyal együtt és az országászatot
(1848 Tavasi Lajos)
A bölcsészeti tanfolyamokban, vagy nagyobb gimnáziumokban tanulnak valami észjogot
(1888 Grünwald Béla)
[Pauler Tivadar] Eötvös József báró első magyar közoktatásügyi miniszter által a pesti egyetemhez neveztetett ki az észjog s a magyar közjog, a nemzetek joga, jog- és államtudományi enciklopédia rendes tanárává
(1896 PallasLex.)
Sz: észjogi
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások