eszmélés fn 4B

1. ’az eszmél igével kifejezett cselekvés v. folyamat’ ❖ Az okoskodás, olly eszmélés (actus mentis) mellyel az isméretlent az isméretesböl ki-vezettyük (1783 Molnár János C0293, 164).

2. (rég)(ön)tudat, ill. annak működése v. (rendes) működési állapota’ ❖ Isten, hogyha te élsz, óltsd ki szorongató Eszmélésemet (1804 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A’ F Strázsa-mester fel vette a’ kardot, ’s a’ pistolyt. tet az eltt sem hagyta el a eszmélés, hanem a’ dolog különösségén tusakodott (1808 Farkas Ferenc C1692, 159) | a’ Szerző az Eszmélésnek (Conscientia sui) körét olly meszsze kitágitja, hogy az mind a’ Belső érzés (sensus internus) mind a’ Figyelem (Attentio) mind az Emlékezet (Memoria) nevezetét szükségtelenné tegye (1817 Ercsei Dániel C5480, 109) | Barton Úr egészen el veszitette maga eszmélését. El kezdett ide ’s tova futosni, bőgött, mint a’ dühödt bika, ’s rugdosott mindent, a’ ki utjában állt (1818 Hasznos Mulatságok C0177, 213) | Mit a tudat, az eszmélés felér: Mind testi tűz, mind gerjedés, kenyér! (1903 Ady Endre CD0802).

2a. (rég) ’a gondolkodás eredménye, gondolat v. gondolatmenet’ ❖ Erdélynek ez vagy amaz Hiſtóriájáról, valami eſzméllését formálta (1782 Magyar Hírmondó C0270, 792) | nagyobb ſzabadságra vergdtem Pindarusomban nem Pindaruſi Privilégiumbul, mert nem tudom, miben áll, hanem az következ efzmélléseimbül (1804 Fabchich József C1643, 331) | a glecserek hiánya sem váltaná ki kábult velejéből azt az eszmélést, mely szerint ez az aranykalászszal ékes rónaság nem lehet a Svájcz (1895 Fővárosi Lapok C0163, [309]) | Egy gondolat, egy világos érzés, egy öntudatos eszmélés nem fogamozhatott meg pálinkától és aljas passzióktól zavaros idegeikben (1912 Kéri Pál CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eszmél; ÉKsz.

eszmélés főnév 4B
1.
az eszmél igével kifejezett cselekvés v. folyamat
Az okoskodás, olly eszmélés (actus mentis) mellyel az isméretlent az isméretesböl ki-vezettyük
(1783 Molnár János)
2. (rég)
(ön)tudat, ill. annak működése v. (rendes) működési állapota
Isten, hogyha te élsz, óltsd ki szorongató Eszmélésemet
(1804 Csokonai Vitéz Mihály)
A’ F Strázsa-mester fel vette a’ kardot, ’s a’ pistolyt. tet az eltt sem hagyta el a eszmélés, hanem a’ dolog különösségén tusakodott
(1808 Farkas Ferenc)
a’ Szerző az Eszmélésnek (Conscientia sui) körét olly meszsze kitágitja, hogy az mind a’ Belső érzés (sensus internus) mind a’ Figyelem (Attentio) mind az Emlékezet (Memoria) nevezetét szükségtelenné tegye
(1817 Ercsei Dániel)
Barton Úr egészen el veszitette maga eszmélését. El kezdett ide ’s tova futosni, bőgött, mint a’ dühödt bika, ’s rugdosott mindent, a’ ki utjában állt
(1818 Hasznos Mulatságok)
Mit a tudat, az eszmélés felér: Mind testi tűz, mind gerjedés, kenyér!
(1903 Ady Endre)
2a. (rég)
a gondolkodás eredménye, gondolat v. gondolatmenet
Erdélynek ez vagy amaz Hiſtóriájáról, valami eſzméllését formálta
(1782 Magyar Hírmondó)
nagyobb ſzabadságra vergdtem Pindarusomban nem Pindaruſi Privilégiumbul, mert nem tudom, miben áll, hanem az következ efzmélléseimbül
(1804 Fabchich József)
a glecserek hiánya sem váltaná ki kábult velejéből azt az eszmélést, mely szerint ez az aranykalászszal ékes rónaság nem lehet a Svájcz
(1895 Fővárosi Lapok)
Egy gondolat, egy világos érzés, egy öntudatos eszmélés nem fogamozhatott meg pálinkától és aljas passzióktól zavaros idegeikben
(1912 Kéri Pál)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eszmél; ÉKsz.

Beállítások