ételes mn és fn 

I. mn 2B7

1. (ritk) ’olyan 〈edény, asztal stb.〉, amelyben v. amelyen étel van, ill. étellel összekent, szennyezett 〈tárgy, testrész〉’ ❖ Az öreg ember megtörli ételes bajszát az inge ujjába (1900 Budapesti Napló aug. 31. C5243, 2) | [a szünetben] az ételes asztalok felé törekedtek a népek (1912 Pesti Hírlap szept. 8. C5660, 2) | A Pátri végigsimította nyakába kötött szalvétáját, az ételes tányért keze ügyébe helyezte, a kanálnak csak a hegyét dugta bele, hogy semmi veszendőbe ne menjen (1932 Krúdy Gyula CD54).

2. (jelzővel) ’〈olyan étkezés jellemzésére, amely vhány fogásból áll, ill. amelyen vmilyen ételt szolgálnak fel〉’ ❖ jó ſzível látták, és 15 tál ételes aſztallal traktálták, itten ſzokás nagy vendégségbe egéſz tevét-is meg-ſütni (1794 Parnasszusi időtöltés C0125, 78) | négy tál ételes ebéd (leves, marhahús, megtetőzött főzelék, sült és saláta) 30 kr. (1865 Fővárosi Lapok C8081, 586) | Egy három tál ételes ebéd megfőzéséhez […] nincsen több időre szükségünk, mint egy félórára, mert a többit a főzőláda végzi el (1927 Budapesti Hírlap okt. 28. C4715, 8) | sok ember panaszkodik a nehéz ételes ebédek, vacsorák utáni fáradtságra, gyomorfájásra (1989 Szabad Föld aug. 15. C8375, 6).

II. fn 4B (ritk)

1. ’ételt felszolgáló v. szállító személy’ ❖ [délidőben az emberek] otthagyják a kapát a földbe vágva és elfeküsznek szanaszét az árokpartokon egy-egy nagyobb fa árnyékába. Várják az ételest (1904 Budapesti Napló jún. 17. C4886, [1]) | hívták az ételeseket, hogy a kintről küldött kosztot elvigyék a cellákhoz (1962 Népszava júl. 25. C4826, 3) | a borfiúból két hét múltán ételes, majd egyetlen esztendő alatt főpincér lett (1991 Népszabadság febr. 23. C7841, 19).

2. ’ételesedény’ ❖ A dinnyecsősz is sorkosztos volt meg a szőlőkerülő. Csak nekik a dombra hordták az ételest. Nekem az iskolába (1964 Váci Mihály C5279, 268) | a mama gyakran megfordult a szemközti börtönben az ételessel (1986 Népszabadság dec. 15. C7836, 5).

ÖE: ~doboz, ~kosár, ~tál.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ételes melléknév és főnév
I. melléknév 2B7
1. (ritk)
olyan 〈edény, asztal stb.〉, amelyben v. amelyen étel van, ill. étellel összekent, szennyezett 〈tárgy, testrész〉
Az öreg ember megtörli ételes bajszát az inge ujjába
(1900 Budapesti Napló aug. 31.)
[a szünetben] az ételes asztalok felé törekedtek a népek
(1912 Pesti Hírlap szept. 8.)
A Pátri végigsimította nyakába kötött szalvétáját, az ételes tányért keze ügyébe helyezte, a kanálnak csak a hegyét dugta bele, hogy semmi veszendőbe ne menjen
(1932 Krúdy Gyula)
2. (jelzővel)
〈olyan étkezés jellemzésére, amely vhány fogásból áll, ill. amelyen vmilyen ételt szolgálnak fel〉
jó ſzível látták, és 15 tál ételes aſztallal traktálták, itten ſzokás nagy vendégségbe egéſz tevét-is meg-ſütni
(1794 Parnasszusi időtöltés)
négy tál ételes ebéd (leves, marhahús, megtetőzött főzelék, sült és saláta) 30 kr.krajcár
(1865 Fővárosi Lapok)
Egy három tál ételes ebéd megfőzéséhez […] nincsen több időre szükségünk, mint egy félórára, mert a többit a főzőláda végzi el
(1927 Budapesti Hírlap okt. 28.)
sok ember panaszkodik a nehéz ételes ebédek, vacsorák utáni fáradtságra, gyomorfájásra
(1989 Szabad Föld aug. 15.)
II. főnév 4B (ritk)
1.
ételt felszolgáló v. szállító személy
[délidőben az emberek] otthagyják a kapát a földbe vágva és elfeküsznek szanaszét az árokpartokon egy-egy nagyobb fa árnyékába. Várják az ételest
(1904 Budapesti Napló jún. 17.)
hívták az ételeseket, hogy a kintről küldött kosztot elvigyék a cellákhoz
(1962 Népszava júl. 25.)
a borfiúból két hét múltán ételes, majd egyetlen esztendő alatt főpincér lett
(1991 Népszabadság febr. 23.)
2.
A dinnyecsősz is sorkosztos volt meg a szőlőkerülő. Csak nekik a dombra hordták az ételest. Nekem az iskolába
(1964 Váci Mihály)
a mama gyakran megfordult a szemközti börtönben az ételessel
(1986 Népszabadság dec. 15.)
ÖE: ételesdoboz, ételeskosár, ételestál
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások