étkes mn és fn 

I. mn 15B

1. (/vál) ’jó étvágyú, nagy étkű, éhes 〈ember, állat〉, ill. ilyen emberekből, állatokból álló 〈csoport〉’ ❖ [az istállóban az új szamár] a’ leg-étkeſebb és reſteſebb [= restebb] Szamár mellé álla (1776 Esopus meséi ford. C1642, 189) | [a sirályok hordják a fiókáknak] az ezernyi kukaczot, férget, rovarpajort. Rengeteg mennyiségre van szükségök, mert a telep nagy és étkes (1899 Chernel István CD34) | Láttam még étkes embert, de olyant, mint ez a katona, nem (1932 Tamási Áron 9701004, 115) | Ha étkes a család, tanácsos eleve több zöldségből készíteni [a kelkáposztás burgonyát] (2005 Lajos Mari 3205004, 50).

2. (kissé rég) ’étellel megrakott, azzal teli 〈edény, asztal stb.〉’ ❖ A’ tánczvigalom, az étkes, czukros asztalok pompásak (1844 Életképek C0101, 246) | A ház asszonya maga hozta be az étkes tálat (1930 Móricz Zsigmond CD10) | [a téren] jókora italos-étkes sátrat állítottak föl a rendezők (2009 Népszabadság júl. 11. C7857, 11).

3. (rég, ritk) ’tápláló, laktató 〈étel, eledel〉’ ❖ A’ [cukorrépából] kisajtólt reszelék étkes és hizodalmas takarmány (1832 Jelenkor C0223, 130) | Étkes: tápláló (lóher) (1872 Kőrész Kelemen C0358, 232).

II. fn 4B (rég, ritk)

’vendéglőben az ételek felszolgálását végző személy’ ❖ Speisekellner = étkes, étekhordó vagy tálas (1886 Frecskay János C5952, 133) | Vendéglőben megeshetik, hogy egy feketeruhás, hajadonfővel ide-oda járó embert étkesnek (kellner) nézek és szólítok; de ha az étkeseket névről és személyükben ismerem, úgy hivom valamelyiket, pl „Jancsi, vizet” (1890 Bélteky Kálmán C5955, 542).

Sz: étkesség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

étkes melléknév és főnév
I. melléknév 15B
1. (/vál)
jó étvágyú, nagy étkű, éhes 〈ember, állat〉, ill. ilyen emberekből, állatokból álló 〈csoport〉
[az istállóban az új szamár] a’ leg-étkeſebb és reſteſebb [= restebb] Szamár mellé álla
(1776 Esopus meséi ford.)
[a sirályok hordják a fiókáknak] az ezernyi kukaczot, férget, rovarpajort. Rengeteg mennyiségre van szükségök, mert a telep nagy és étkes
(1899 Chernel István)
Láttam még étkes embert, de olyant, mint ez a katona, nem
(1932 Tamási Áron)
Ha étkes a család, tanácsos eleve több zöldségből készíteni [a kelkáposztás burgonyát]
(2005 Lajos Mari)
2. (kissé rég)
étellel megrakott, azzal teli 〈edény, asztal stb.〉
A’ tánczvigalom, az étkes, czukros asztalok pompásak
(1844 Életképek)
A ház asszonya maga hozta be az étkes tálat
(1930 Móricz Zsigmond)
[a téren] jókora italos-étkes sátrat állítottak föl a rendezők
(2009 Népszabadság júl. 11.)
3. (rég, ritk)
tápláló, laktató 〈étel, eledel〉
A’ [cukorrépából] kisajtólt reszelék étkes és hizodalmas takarmány
(1832 Jelenkor)
Étkes: tápláló (lóher)
(1872 Kőrész Kelemen)
II. főnév 4B (rég, ritk)
vendéglőben az ételek felszolgálását végző személy
Speisekellner = étkes, étekhordó vagy tálas
(1886 Frecskay János)
Vendéglőben megeshetik, hogy egy feketeruhás, hajadonfővel ide-oda járó embert étkesnek (kellner) nézek és szólítok; de ha az étkeseket névről és személyükben ismerem, úgy hivom valamelyiket, plpéldául „Jancsi, vizet”
(1890 Bélteky Kálmán)
Sz: étkesség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások