étkező fn 1C
1. ’〈lakásban, lakóépületben:〉 az a helyiség, amelyben étkezni szoktak’ ❖ Egyetlen tágas terem rendeztetvén be étkezőül (1868 Fővárosi Lapok C8084, 777) | [a házon] középett a nagy kupola, az ott bizonyosan családi étkező (1870 Jókai Mór CD18) | A hosszú asztalnál ülnek, a nagy étkezőben (1942 Márai Sándor 9421005, 78) | A ház lakói ezt a teret most étkezőnek használják (2002 Magyar Hírlap CD09).
2. ’Étkezde.’
2a. ’vmely intézménynek, szervezetnek stb. az alkalmazottak, tagok, vendégek stb. étkezésére szolgáló helyisége, ill. az itt étkeztetést végző szervezeti egység’ ❖ Legkedvesebb mulatságuk volt [Csák Demeter gyermekeinek] barátosdit játszani, kápolnát építeni, végig ültetni hallgatag pajtásaikat a lóczán, mint a kolostori étkezőkben szokás (1888 Pór Antal CD55) | Összecsomagolva a gazdasági százados aktáit, ment be a tiszti étkezőbe (1927 Markovits Rodion 9423003, 105) | [Angeli mama] kedvéért is sokan jártak a [soproni Magyar Király] szálló étkezőjébe (1966 Csatkai Endre CD52) | [egy férfi] késsel rontott be a koreai főváros, Szöul keleti részén álló egyházi iskola étkezőjébe (2002 Magyar Hírlap CD09).
2b. ’meleg ételeket kis választékban, rendsz. állandó vendégek számára kínáló kisebb vendéglátóhely’ ❖ Párisban a kiállítás idejére minden nemzet számára külön étkezőket állit [a francia kiállítási bizottság] (1866 Vasárnapi Újság C7380, 600) | Nimptsch egyszer egy kis vidéki város étkezőjében vacsorált (1912–1913 Zichy Géza 8538023, 93) | [A Határ úti aluljáróban] az éheseket több vendéglátóhely, büfé, étkező, söröző, presszó várja (2002 Népszabadság szept. 26. C7850, 34).
3. (kissé biz) ’étkezőkocsi’ ❖ Aki hálókocsihoz, étkezőhöz szokott, az előtt egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet tizenkét órát, vagy öt órát egy ülőhelyen eltölteni [ti. autóval utazva] (1908 Lengyel Géza CD10) | Kelenföld után átmentem reggelizni az étkezőbe (1941 Cs. Szabó László 9093019, 7) | az egyik vonattal leutaznak a Balatonra az étkezőben „dőzsölve” (2003 Szabad Föld dec. 31. C8389, 3).
4. ’(vhol rendszeresen) ételt fogyasztó személy’ ❖ az étkező azonban kissé meghökkent ugyan, de csakhamar szóra fakadt (1845 Életképek C0102, 379) | Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs utolérhesse az előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be is következett (1869 Jókai Mór CD18) | [az amerikai vendéglőkben magas bárszékekre] ül fel az étkező, ha ugyan ül valahol (1926 Tamási Áron 9701018, 123) | [Mikepércs község] 40 szociális étkezője (2001 Országgyűlési Napló CD62).
ÖU: gyors~, köz~.
ÖE: ~hely, ~készlet.
Vö. ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.