eves mn 12B (rég)

1. ’gennyes, gennyet tartalmazó 〈váladék〉’ ❖ [a keléseknek] elſzr hegygyek érik-meg, és onnan egynéhány eves tſepek mennek-ki (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 490) | az ital gyengén fel áztattya, és hathatóſsan tiſztittya az évös, erös nedvességet vizellet által (1789 Fekésházy György 7105003, 57) | a bársonyszinű fájdalmas foltocska közepén mindjárt eleinte kisded hólyagocska képlődik, melyben eves, néha vérrel vegyült folyadék van (1861 Lengyel Dániel 8270004, 212) | Evvérüség, a vér fertőzött állapota eves sebváladék felszivódása következtében (1894 PallasLex. CD02).

1a. ’ilyen váladékot termelő, elgennyesedett, ill. (üszkösödés miatt) rothadó, bomló 〈képződmény v. elváltozás a testben〉’ ❖ a’ ſzenved tagon, vagy közel mellette ſzokot eves fekély támadni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 175) | száraz, lisztes, nedves, sőt eves sömör is, mely utolsóból sokszor eves fekélyek válnak (1861 Lengyel Dániel 8270004, 208) | Solom lebontotta a sok köteléket a Verblud sebesült bokájáról; ecetet hozatott, azzal kimosta az eves sebet (1886 Jókai Mór CD18) | Tüdőüszöknél a tüdőszövet zöldesfekete, rendkivül bűzös, későbben ellágyuló eves anyaggá válik, melyet a beteg kiköhög s mely ritka esetekben hegesen gyógyulhat (1897 PallasLex. CD02) | Tetőtől-talpig nincs már rajta semmi ép; sebhely, tályog és eves kelevény (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204).

1b. ’olyan 〈test(rész), szövet〉, amelyen ilyen képződmények, elváltozások, kül. üszkösödő részek vannak’ ❖ Fülek, töltek ordítás hangjával, Órr, égett eves dög test szagával (1790 Szőnyi Benjámin C4065, 33) | Vérrel habzó csermelyeknek Partjain rothadt, eves Testek elterűlve nyúltak (1819 Vörösmarty Mihály 8524053, 136) | Elrothadsz, mint az eves dög (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 79).

1c. ’a gennyes váladék felhalmozódásával, ill. üszkösödéssel járó 〈betegség〉’ ❖ Eves tüdőlob (1844 Magyar írók élete CD27) | néha a sérülés a bélfal egész vastagságán áthatol, mikor genyes v. eves hashártyalob v. a környező kötőszövet lobja kiséri (1893 PallasLex. CD02) | Az eves flegmone [= a bőr alatti kötőszövet gyulladása] túlheves jelenségekkel, a gyuladás rohamos terjedésével, a szervezet általános megfertőzésével és szövetelhalással jár (1913 RévaiNagyLex. C5703, 579).

2. ’bomlásnak, rothadásnak indult, ill. érés v. bomlás, rothadás miatt túlságosan lágy 〈étel, ill. föld, trágya stb.〉’ ❖ Vagynak, kik a’ régi eves, vagy megrothadt ſebes ſajtot a’ hoz való edényben, édes téjjel, ſerrel, borral, égett-borral vagy etzettel, mint a’ vajat jól egybe-trve, vaj helyett elég étel után kenyérre kenegetve, minthogy a’ ſzájokat tsípi, enni nagyon szeretik (1789 Mátyus István C3070, 75) | Földnek eves talajában (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 154) | [az ún. cseresznyelégy] a gyümölcs húsát szivogatásával eves tömeggé alakítja át (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Sz: evesít, evesül.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ev; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

eves melléknév 12B (rég)
1.
gennyes, gennyet tartalmazó 〈váladék〉
[a keléseknek] elſzr hegygyek érik-meg, és onnan egynéhány eves tſepek mennek-ki
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
az ital gyengén fel áztattya, és hathatóſsan tiſztittya az évös, erös nedvességet vizellet által
(1789 Fekésházy György)
a bársonyszinű fájdalmas foltocska közepén mindjárt eleinte kisded hólyagocska képlődik, melyben eves, néha vérrel vegyült folyadék van
(1861 Lengyel Dániel)
Evvérüség, a vér fertőzött állapota eves sebváladék felszivódása következtében
(1894 PallasLex.)
1a.
ilyen váladékot termelő, elgennyesedett, ill. (üszkösödés miatt) rothadó, bomló 〈képződmény v. elváltozás a testben〉
a’ ſzenved tagon, vagy közel mellette ſzokot eves fekély támadni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
száraz, lisztes, nedves, sőt eves sömör is, mely utolsóból sokszor eves fekélyek válnak
(1861 Lengyel Dániel)
Solom lebontotta a sok köteléket a Verblud sebesült bokájáról; ecetet hozatott, azzal kimosta az eves sebet
(1886 Jókai Mór)
Tüdőüszöknél a tüdőszövet zöldesfekete, rendkivül bűzös, későbben ellágyuló eves anyaggá válik, melyet a beteg kiköhög s mely ritka esetekben hegesen gyógyulhat
(1897 PallasLex.)
Tetőtől-talpig nincs már rajta semmi ép; sebhely, tályog és eves kelevény
(1939 Hertz-Biblia ford.)
1b.
olyan 〈test(rész), szövet〉, amelyen ilyen képződmények, elváltozások, kül. üszkösödő részek vannak
Fülek, töltek ordítás hangjával, Órr, égett eves dög test szagával
(1790 Szőnyi Benjámin)
Vérrel habzó csermelyeknek Partjain rothadt, eves Testek elterűlve nyúltak
(1819 Vörösmarty Mihály)
Elrothadsz, mint az eves dög
(1937 Móricz Zsigmond)
1c.
a gennyes váladék felhalmozódásával, ill. üszkösödéssel járó 〈betegség〉
Eves tüdőlob
(1844 Magyar írók élete)
néha a sérülés a bélfal egész vastagságán áthatol, mikor genyes v.vagy eves hashártyalob v.vagy a környező kötőszövet lobja kiséri
(1893 PallasLex.)
Az eves flegmone [= a bőr alatti kötőszövet gyulladása] túlheves jelenségekkel, a gyuladás rohamos terjedésével, a szervezet általános megfertőzésével és szövetelhalással jár
(1913 RévaiNagyLex.)
2.
bomlásnak, rothadásnak indult, ill. érés v. bomlás, rothadás miatt túlságosan lágy 〈étel, ill. föld, trágya stb.〉
Vagynak, kik a’ régi eves, vagy megrothadt ſebes ſajtot a’ hoz való edényben, édes téjjel, ſerrel, borral, égett-borral vagy etzettel, mint a’ vajat jól egybe-trve, vaj helyett elég étel után kenyérre kenegetve, minthogy a’ ſzájokat tsípi, enni nagyon szeretik
(1789 Mátyus István)
Földnek eves talajában
(1870 Fábián Gábor ford.Lucretius)
[az ún. cseresznyelégy] a gyümölcs húsát szivogatásával eves tömeggé alakítja át
(1933 Az állatok világa ford.)
Sz: evesít, evesül
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ev; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások