evet fn 3B1evét (rég)

1. (kissé rég v. nyj) ’az ún. vörös mókus fajba (Sciurus vulgaris) tartozó emlős; mókus’ ❖ [A ló] tsendes méltósággal Tsáſzár allatt jára, A’ kinek el-hiſzem nem vólt oltsó árra, Ha más hozzája nyúlt fel-költ a’ lábára, Szökött mint az evét ugrik fáról fára (1777 Kónyi János C2731, 14) | követik Mikolát is, evetként gyors katonái (1879 Szabó Dávid C3764, 187) | A Balázs? Olyat te sohse láttál. Lovas protezsálta hozzánk. Úgy tájékozódik a városban, mint az evet a fák közt (1946 Illyés Gyula 9274058, 299) | mókus vëvërica : ävät (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 287).

2. (Tört) ’〈címertanban: a mókus lenyúzott bundájának alakját idéző, rendsz. váltakozó színű alakzatok alkotta mintázat mint a címermező ún. borítása〉’ ❖ [bundabőrök alkalmazása] valószínűleg régebbi a színeknél, s talán az uralkodói köpenyek prémbéléseiről terjedt át a címerpajzsokra. Az első valódi címerábrázolásnak tartott forráson, Plantagenet Gottfried (†1151) Le Mans-i zománcozott sírtábláján ugyanis a gróf köpenyén jól látható a mankós evet bélés, mely valószínűleg az evet alaptípusa volt (a felhős mintázattal együtt) (1999 Szegedi László CD58).

ÖE: ~bőr, ~könnyűség.

Vö. CzF. evet vagy evét; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

evet főnév 3B1
evét 3B1 (rég)
1. (kissé rég v. nyj)
az ún. vörös mókus fajba (Sciurus vulgaris) tartozó emlős; mókus
[A ló] tsendes méltósággal Tsáſzár allatt jára, A’ kinek el-hiſzem nem vólt oltsó árra, Ha más hozzája nyúlt fel-költ a’ lábára, Szökött mint az evét ugrik fáról fára
(1777 Kónyi János)
követik Mikolát is, evetként gyors katonái
(1879 Szabó Dávid)
A Balázs? Olyat te sohse láttál. Lovas protezsálta hozzánk. Úgy tájékozódik a városban, mint az evet a fák közt
(1946 Illyés Gyula)
mókus vëvërica : ävät
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
2. (Tört)
〈címertanban: a mókus lenyúzott bundájának alakját idéző, rendsz. váltakozó színű alakzatok alkotta mintázat mint a címermező ún. borítása〉
[bundabőrök alkalmazása] valószínűleg régebbi a színeknél, s talán az uralkodói köpenyek prémbéléseiről terjedt át a címerpajzsokra. Az első valódi címerábrázolásnak tartott forráson, Plantagenet Gottfried (†1151) Le Mans-i zománcozott sírtábláján ugyanis a gróf köpenyén jól látható a mankós evet bélés, mely valószínűleg az evet alaptípusa volt (a felhős mintázattal együtt)
(1999 Szegedi László)
ÖE: evetbőr, evetkönnyűség
Vö. CzF. evet vagy evét; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások