ezüstös mn 15C  ezüstes (rég)

1. (rég) ’(kitermelhető) ezüstöt tartalmazó, rejtő 〈kőzet v. más anyag〉’ ❖ Hammuſzín Ezüſtösértz (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 173) | [az óvízi lakosok] az ottlevő ezüstös érczeket olvasztó hutánál dolgoznak (1845 Jelenkor C8311, 514) | Az ezüstös rézből foncsorositás helyett elektrolytikai uton ejtik ki a rezet (1896 Budapesti Hírlap aug. 14. C4743, 3).

2. ’ezüstből levő 〈(képzeletbeli) tárgy, dolog〉’ ❖ [Artaxerxész] minden fegyvere ezüſtös vala, arany virágokban rendeſen foglalva (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 45) | Első gyermekéveimben tündérpalotákról, arany ’s ezüstös várakról hallottam regéket (1846 Életképek C0104, 105) | A leány ott a kertben várta, a sarkon forgó arany kertiházban. Az ormón kezét nyujtá a leventének, hogy fölsegélje. De a paripa visszasiklott az ezüstös kövön. Lezuhantak, elterültek (1905 Budapesti Hírlap okt. 14. C4693, 2) | [Radloff hőséneke] az aranyos mellű, ezüstös hátú hősről szól, aki ellopja a Napot és Holdat; amazt lova füléhez köti, emezt a farkához (1988 Magyar néprajz CD47).

2a. (kissé rég) ’ezüsttel v. azt utánzó anyaggal bevont v. díszített 〈tárgy〉, ill. ezüstszállal, ezüstfonallal (át)szőtt v. hímzett 〈ruha(darab), minta〉’ ❖ Szégyenlek tsak sellyem mentéket tóldozni Aranyos, ezüstös munkát szoktak hozni (1780 e. Protestáns iskoladrámák 7467001, 246) | Az aranyos és ezüstös papirosok úgy készíttetnek, hogy az egyes árkusok arany és ezüst füsttel béboríttatnak (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315018, 318) | tarka, fényes, aranyos, ezüstös kínai porcelán asztalkák (1853 Jókai Mór 8209013, 42) | Ruhája ezüst brokát volt, ezüstös rózsahimzésekkel (1894 Vasárnapi Újság C7408, 845) | Geszty Ferenc a végrendeletében az erdélyi fejedelemre egy lovat hagy díszes lószerszámmal együtt, valamint egy ezüstös buzogányt (2010 Kovács S. Tibor 3187002, 203).

3. (rég, ritk) ’olyan 〈tárgy〉, amelyben ezüstpénz, ezüsttárgy van’ ❖ [a tábornok] zsákmányának egy részét, u. m. egy rakás ezüstös ládát, midőn hajón Gibráltár várossába akarná szállítani, elfogák a’ krisztinók (1837 Vasárnapi Újság C0430, 8) | Az ezüstös láda. Szombaton délelőtt K. Mihály és R. János napszámosok beállitottak Valentin Béla ócskavaskereskedő Szondy-utca 33. szám alatti üzletébe és egy nagyértékü ezüsttárgyakkal megrakott ládát kináltak megvételre (1911 Népszava ápr. 9. C7479, 9).

4. (biz) ’ezüstéremmel jutalmazott 〈versenyző, sportoló〉’ ❖ [a világbajnokságon] az asztaliteniszezőknél a férfiegyüttes Kína kétszeri legyőzésével kapott aranyérmet, a férfi páros „ezüstös” lett (1979 Népszabadság jún. 2. C7829, [12]) | [Éva] nem akar beletörődni, hogy ezüstös úszó lett belőle, tizenhat éves, előtte a világ, nyerhet még nagy versenyeket (2002 Magyar Hírlap CD09) | a legutóbbi vb-döntő két résztvevője, az aranyérmes ausztrálok és az ezüstös oroszok (2010 Nemzeti Sport okt. 3. C8079, 15).

5. ’(fémesen csillogó) szürkésfehér v. világosszürke 〈szín(árnyalat)〉, ill. ilyen színű 〈dolog〉’ ❖ Néha öt hat [virágszirom] környékezi pohárkáját [a nárcisznak], melly az ezüstös levélkék köztt édesdeden tejedzik (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 342) | Az az ezüstös csíkolat a címerben, ami szalag, pólya vagy szelemen volt, századok óta a négy folyam vérülte medrét jelenti a nemzetnek (1896 Löw Immánuel 8278001, 20) | nagyságuknál fogva meg lehetett különböztetni a bikákat a tehenektől, miután ezek valamivel kisebbek és világosabbak, ezüstösebb színűek voltak (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A főutcán nyolc, henger alakú, ezüstös szemeteskuka a járda szélén sorakozott mélán (1971 Duba Gyula 9115004, 57) | [a] korábban mindig hűvösnek, sőt, hidegnek elkönyvelt ezüstös árnyalatok – a króm, az acél vagy az alumínium – a mai modern lakásokban igen gyakoriak (2002 Lakáskultúra CD39).

5a. ’ezüstszínben játszó 〈csillogás, ragyogás〉, ill. így fénylő, ragyogó 〈dolog〉’ ❖ az hold ezüſtös ſugárit a’ ſzéllyel álló fáknak tetein villogtatja (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 173) | ki hullattya harmat ezüstös cseppeit, Hogy itassák buza szomjus gyökereit? (1780 Ányos Pál CD01) | a Balaton délibábja emel ezüstös csillogású vizet a part mögé (1912 Malonyay Dezső CD07) | odaadta az ezüstösen ragyogó szakszofont a vevőnek (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | ezüstös fényben dereng Szent István ember nagyságú hermája (2002 Magyar Hírlap CD09).

5b. (kötött szókapcsolat részeként fajnevekben is) (Áll v. Növ) ’olyan 〈állat v. növény〉, amelynek tolla, pikkelye, ill. levele, szára stb. ezüstszínű v. ezüstszínben játszó, csillogó’ ❖ Az úszólábuak közül itt vannak [a párizsi állatkertben]: a fekete s mocsárizü húsu vizi tyúk (Fulica atra); a tengeri sirály (Larus marinus), mely a tengerpartokon lakik; az ezüstös sirály (Larus glaucus) (1863 Jánosi Ferenc C7529, 242) | Fehérjegenye (növ.), az ezüstös nyárfa (Populus alba) vidékies neve (1894 PallasLex. CD02) | egy koldus-halász hálójában ezüstös halak vergődtek (1909 Népszava júl. 11. C7477, 5) | az ezüstös balin (Blicca björkna) és a dévér (Abramis brama) táplálkozási versenytársa a potykának (1933 Az állatok világa ford. CD46) | rétjeinken szinte mindenfelé gyakori a kerekfoltú és az ezüstös gyöngyházlepke (1995 Magyarország állatvilága CD14).

5c. ’(csillogó, fénylő) ősz(es) 〈haj v. arcszőrzet〉, ill. ilyen hajjal borított 〈fej〉’ ❖ A’ vénſég fel áldozza az örögnek ezüſtes fejét (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 71) | ezüstös Fürtyeidet nem más, de gyalázat’ örök kora nyomja (1830 Takácsy József C0423, 131) | imádva néztem [Mikes Lajos] fölfelé fésült ősz haját s nevetős, ezüstös bajuszát (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 167) | A veterán rocker irigylésre méltóan őrzi régi formáját […]. Legfeljebb ezüstös borostája utal az idő múlására (2003 Népszabadság szept. 22. C7851, 11).

6. (vál) ’kellemesen csengő, tiszta, magas 〈hang〉’ ❖ a szerelmes embernek fölösleges minden zene, ének, midőn kedvese ezüstös fülemüle- és bájhangjait hallgatja (1845 Pesti Divatlap C5837, 1294) | „Ne vedd zokon durcásságomat, édesem,” mondá legezüstösebb hangján (1875 Fővárosi Lapok C8091, 80) | a zongora ezüstösen, lágyan, érzelmesen csendül meg (1904 Budapesti Hírlap nov. 19. C4692, 11) | [Az operaénekesnő] ezüstös szopránja különösen magasságban cseng kristályos fénnyel (1957 Műsorfüzet dec. 9. C0372, 23) | Hmm… micsoda pompás illat! – csilingelt Daphne ezüstös hangja, amikor belépett az ajtón (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1504).

ÖU: aranyos-~.

ÖE: ~-aranyos, ~fehér, ~szürke.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ezüst; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.