faállomány fn
1. (Erd) ’zárt társulásban élő fák (erdőt alkotó) csoportja’ ❖ A szántóföldek széle felől semmi vízfolyás nem szegélyezi e faállományokat, a minek az a következménye is van, hogy itt már a tölgyfa is nagyon szerepel s valóban pompás példányokkal díszíti az erdőket (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Faállomány (állab, erdőállab), alatt oly erdőrészlet élő fatömegét értjük, amely környezetétől termőhelyi minőség, fafaj, kor, elegyarány vagy sűrűség tekintetében eltér (1913 RévaiNagyLex. C5703, 112) | a feketerigó félénk, elrejtőzve és egyedül élő erdei madár, mely […] még vonulás közben sem szívesen keresi fel a kisebb és világosabb, tehát nyiltabb faállományokat (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a Sopron körüli terület savas talajon növő] erdeiben a hegyvidéken értékes elegyfafaj a szelídgesztenye, de gyakran a nyír, a rezgőnyár alkotnak faállományt (1987 Majer Antal CD52) | A faállomány lehet: 1. elegyes v. elegyetlen; 2. mag- v. sarjeredetű; 3. egykorú v. többkorú; 4. egy v. többszintű (1998 MagyarNagyLex. C5820, 640).
2. ’vmely erdőben, területen stb. tenyésző fák összessége’ ❖ A mivelés alatt levő erdő felülete a talajszerkezet jellemző előadásával, s a faállománynak fajok és életkor szerinti leirásával együtt (1856 Pesti Napló szept. 22. C8638, 2) | az urbéri rendezés következtében, avagy telepítési célból törvényhozási engedély alapján eladott állami erdők faállományáért befolyó pénz ismét kincstári birtokok kiegészítésére alkalmas erdőrészek vásárlására, vagy a kincstár birtokában levő és a rendes üzemterveken kivül eső mezőgazdasági területek befásítására fordítandó (1884 PallasLex. CD02) | jaj annak az erdőnek, amelyben ilyen lepketömegnek falánk ivadéka életre kel; itt a faállomány kipusztulása holtbizonyos, hacsak járvány nem tör ki a hernyók soraiban (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a lakosok] a falu körüli domboldalak és lankásabb hegyoldalak faállományát kiirtották, itt voltak szántóik és szőleik (2000 Magyar Eszter CD36) | A kontinensen ugyanis a fák többsége tűlevelű, míg Magyarországon a faállomány 85 százaléka a lombos kategóriába sorolható (2002 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég) ’az élő fa (kéreg alatti részének, a fatestnek) anyaga’ ❖ Mennyi függ a szénülési folyamnál a növények fajától, azok szilárdabb vagy lazabb róstozatától, eléggé bizonyitja a barna szén. Ennek nagyobb részénél, minthogy a növények szilárdabb faállományból állottak, a tömeg nem lágyulhatott meg olly könnyen (1846 Hetilap CD61) | az ojtás sikerülte csaknem bizonyos, a mennyiben az oly időben végeztetik, mikor a fáknak faállománya legerősebb fejlődésben van s leginkább van képesitve arra, hogy az ojtógaly faállományával, – melyből a nyári ojtásnál mindig hagyandó egy kevés az ojtógalyon, – legrövidebb idő alatt összeforradjon (1886 Pesti Hírlap júl. 28. C5634, 13) | A kéregszúvak anya- és lárvamenetekből álló rágványa leggyakrabban a kéreg- és a faállomány határában, a nedvvezető rétegekben fekszik (1933 Az állatok világa ford. CD46).
4. (rég) ’fából való szerkezet, építmény (anyaga)’ ❖ [Az eszkimók által használt csónak] öszvevart irámszarvas bőrbül készült, ’s könnyű fa-állománynyal van ellátva (1837 Honművész C6071, 82) | Két meglehetős nagyságú sajkán fa-állományok voltak elkészitve, ’s mindegyikén egy küzdő állott, ki egyik kezében paizst, másikban egy dorongot tartott (1837 Regélő C0461, 446) | A négy emeletes fonógyár jobbára faállomány, mely a szövőszékekről szünetlenül lecsepegő olaj által van átáztatva és igy sokkal gyulékonyabb (1873 Pesti Napló szept. 15. esti kiadás C8655, 2) | Az égő kocsi a vonatról leakasztatván, faállománya, dacára hogy az állomásról és a faluból összeszaladt emberek nagy buzgalommal oltogatták, izzé-porrá égett (1886 Budapesti Hírlap márc. 8. C4733, 4).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.