faállomány fn 

1. (Erd) ’zárt társulásban élő fák (erdőt alkotó) csoportja’ ❖ A szántóföldek széle felől semmi vízfolyás nem szegélyezi e faállományokat, a minek az a következménye is van, hogy itt már a tölgyfa is nagyon szerepel s valóban pompás példányokkal díszíti az erdőket (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Faállomány (állab, erdőállab), alatt oly erdőrészlet élő fatömegét értjük, amely környezetétől termőhelyi minőség, fafaj, kor, elegyarány vagy sűrűség tekintetében eltér (1913 RévaiNagyLex. C5703, 112) | a feketerigó félénk, elrejtőzve és egyedül élő erdei madár, mely [...] még vonulás közben sem szívesen keresi fel a kisebb és világosabb, tehát nyiltabb faállományokat (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a Sopron körüli terület savas talajon növő] erdeiben a hegyvidéken értékes elegyfafaj a szelídgesztenye, de gyakran a nyír, a rezgőnyár alkotnak faállományt (1987 Majer Antal CD52) | A faállomány lehet: 1. elegyes v. elegyetlen; 2. mag- v. sarjeredetű; 3. egykorú v. többkorú; 4. egy v. többszintű (1998 MagyarNagyLex. C5820, 640).

2. ’vmely erdőben, területen stb. tenyésző fák összessége’ ❖ A mivelés alatt levő erdő felülete a talajszerkezet jellemző előadásával, s a faállománynak fajok és életkor szerinti leirásával együtt (1856 Pesti Napló szept. 22. C8638, 2) | az urbéri rendezés következtében, avagy telepítési célból törvényhozási engedély alapján eladott állami erdők faállományáért befolyó pénz ismét kincstári birtokok kiegészítésére alkalmas erdőrészek vásárlására, vagy a kincstár birtokában levő és a rendes üzemterveken kivül eső mezőgazdasági területek befásítására fordítandó (1894 PallasLex. CD02) | jaj annak az erdőnek, amelyben ilyen lepketömegnek falánk ivadéka életre kel; itt a faállomány kipusztulása holtbizonyos, hacsak járvány nem tör ki a hernyók soraiban (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a lakosok] a falu körüli domboldalak és lankásabb hegyoldalak faállományát kiirtották, itt voltak szántóik és szőleik (2000 Magyar Eszter CD36) | A kontinensen ugyanis a fák többsége tűlevelű, míg Magyarországon a faállomány 85 százaléka a lombos kategóriába sorolható (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’az élő fa (kéreg alatti részének, a fatestnek) anyaga’ ❖ Mennyi függ a szénülési folyamnál a növények fajától, azok szilárdabb vagy lazabb róstozatától, eléggé bizonyitja a barna szén. Ennek nagyobb részénél, minthogy a növények szilárdabb faállományból állottak, a tömeg nem lágyulhatott meg olly könnyen (1846 Hetilap CD61) | az ojtás sikerülte csaknem bizonyos, a mennyiben az oly időben végeztetik, mikor a fáknak faállománya legerősebb fejlődésben van s leginkább van képesitve arra, hogy az ojtógaly faállományával, – melyből a nyári ojtásnál mindig hagyandó egy kevés az ojtógalyon, – legrövidebb idő alatt összeforradjon (1886 Pesti Hírlap júl. 28. C5634, 13) | A kéregszúvak anya- és lárvamenetekből álló rágványa leggyakrabban a kéreg- és a faállomány határában, a nedvvezető rétegekben fekszik (1933 Az állatok világa ford. CD46).

4. (rég) ’fából való szerkezet, építmény (anyaga)’ ❖ [Az eszkimók által használt csónak] öszvevart irámszarvas bőrbül készült, ’s könnyű fa-állománynyal van ellátva (1837 Honművész C6071, 82) | Két meglehetős nagyságú sajkán fa-állományok voltak elkészitve, ’s mindegyikén egy küzdő állott, ki egyik kezében paizst, másikban egy dorongot tartott (1837 Regélő C0461, 446) | A négy emeletes fonógyár jobbára faállomány, mely a szövőszékekről szünetlenül lecsepegő olaj által van átáztatva és igy sokkal gyulékonyabb (1873 Pesti Napló szept. 15. esti kiadás C8655, 2) | Az égő kocsi a vonatról leakasztatván, faállománya, dacára hogy az állomásról és a faluból összeszaladt emberek nagy buzgalommal oltogatták, izzó porrá égett (1886 Budapesti Hírlap márc. 8. C4733, 4).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

faállomány főnév
1. (Erd)
zárt társulásban élő fák (erdőt alkotó) csoportja
A szántóföldek széle felől semmi vízfolyás nem szegélyezi e faállományokat, a minek az a következménye is van, hogy itt már a tölgyfa is nagyon szerepel s valóban pompás példányokkal díszíti az erdőket
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Faállomány (állab, erdőállab), alatt oly erdőrészlet élő fatömegét értjük, amely környezetétől termőhelyi minőség, fafaj, kor, elegyarány vagy sűrűség tekintetében eltér
(1913 RévaiNagyLex.)
a feketerigó félénk, elrejtőzve és egyedül élő erdei madár, mely [...] még vonulás közben sem szívesen keresi fel a kisebb és világosabb, tehát nyiltabb faállományokat
(1933 Az állatok világa ford.)
[a Sopron körüli terület savas talajon növő] erdeiben a hegyvidéken értékes elegyfafaj a szelídgesztenye, de gyakran a nyír, a rezgőnyár alkotnak faállományt
(1987 Majer Antal)
A faállomány lehet: 1. elegyes v.vagy elegyetlen; 2. mag- v.vagy sarjeredetű; 3. egykorú v.vagy többkorú; 4. egy v.vagy többszintű
(1998 MagyarNagyLex.)
2.
vmely erdőben, területen stb. tenyésző fák összessége
A mivelés alatt levő erdő felülete a talajszerkezet jellemző előadásával, s a faállománynak fajok és életkor szerinti leirásával együtt
(1856 Pesti Napló szept. 22.)
az urbéri rendezés következtében, avagy telepítési célból törvényhozási engedély alapján eladott állami erdők faállományáért befolyó pénz ismét kincstári birtokok kiegészítésére alkalmas erdőrészek vásárlására, vagy a kincstár birtokában levő és a rendes üzemterveken kivül eső mezőgazdasági területek befásítására fordítandó
(1894 PallasLex.)
jaj annak az erdőnek, amelyben ilyen lepketömegnek falánk ivadéka életre kel; itt a faállomány kipusztulása holtbizonyos, hacsak járvány nem tör ki a hernyók soraiban
(1933 Az állatok világa ford.)
[a lakosok] a falu körüli domboldalak és lankásabb hegyoldalak faállományát kiirtották, itt voltak szántóik és szőleik
(2000 Magyar Eszter)
A kontinensen ugyanis a fák többsége tűlevelű, míg Magyarországon a faállomány 85 százaléka a lombos kategóriába sorolható
(2002 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
az élő fa (kéreg alatti részének, a fatestnek) anyaga
Mennyi függ a szénülési folyamnál a növények fajától, azok szilárdabb vagy lazabb róstozatától, eléggé bizonyitja a barna szén. Ennek nagyobb részénél, minthogy a növények szilárdabb faállományból állottak, a tömeg nem lágyulhatott meg olly könnyen
(1846 Hetilap)
az ojtás sikerülte csaknem bizonyos, a mennyiben az oly időben végeztetik, mikor a fáknak faállománya legerősebb fejlődésben van s leginkább van képesitve arra, hogy az ojtógaly faállományával, – melyből a nyári ojtásnál mindig hagyandó egy kevés az ojtógalyon, – legrövidebb idő alatt összeforradjon
(1886 Pesti Hírlap júl. 28.)
A kéregszúvak anya- és lárvamenetekből álló rágványa leggyakrabban a kéreg- és a faállomány határában, a nedvvezető rétegekben fekszik
(1933 Az állatok világa ford.)
4. (rég)
fából való szerkezet, építmény (anyaga)
[Az eszkimók által használt csónak] öszvevart irámszarvas bőrbül készült, ’s könnyű fa-állománynyal van ellátva
(1837 Honművész)
Két meglehetős nagyságú sajkán fa-állományok voltak elkészitve, ’s mindegyikén egy küzdő állott, ki egyik kezében paizst, másikban egy dorongot tartott
(1837 Regélő)
A négy emeletes fonógyár jobbára faállomány, mely a szövőszékekről szünetlenül lecsepegő olaj által van átáztatva és igy sokkal gyulékonyabb
(1873 Pesti Napló szept. 15. esti kiadás)
Az égő kocsi a vonatról leakasztatván, faállománya, dacára hogy az állomásról és a faluból összeszaladt emberek nagy buzgalommal oltogatták, izzó porrá égett
(1886 Budapesti Hírlap márc. 8.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások