fafaragó mn és fn
I. mn
1. ’fafaragással foglalkozó 〈személy〉’ ❖ A budapesti fafaragó munkások strikeolnak s nyolc órai munkaidőt kivánnak a bér leszállitása nélkül (1892 Fővárosi Lapok C6204, 2369) | [Mátrai Lajos szobrász] mint kő- és fafaragómunkás, kezdett művészi tanulmányokkal foglalkozni (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 245) | számos fafaragó háziiparos működött Városlődön, Kislődön, Lókúton, Szentgálon, Herenden, Bakonyszentkirályon is (1991 Magyar néprajz CD47) | Erdélyi Tibor fafaragó népi iparművész (1995 Magyar Hírlap CD09) | ma már nehéz elképzelni, hogy ezeket a remekműveket [ti. a Szépművészeti Múzeumban kiállított késő gótikus szobrokat] egyszerű iparosok, fafaragó kézművesek készítették (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’olyan 〈település, vidék, ill. faluközösség〉, ahol v. amelyben sokan foglalkoznak fafaragással’ ❖ A nagyváradi vásárt főként a dél-bihari fafaragó falvak látták el gazdasági eszközökkel (1966 Bodó Sándor C7100, 541) | A zsindelyt jórészt tutajokon (Vág, Tisza, Maros) szállították le a fafaragó központokból a városokba és a síksági részekre (1982 NéprajziLex. CD47) | [a kávás erősítésű gereblyenyél] a nyelvterület északi peremén és Erdély fafaragó vidékein használatos, újabban is terjedő forma (1999 Magyar néprajz CD47).
2. ’fából faragványokat v. fafelületen díszítéseket létrehozó, arra irányuló 〈(művészi) tevékenység〉’ ❖ [Budapesten] a kovács, az asztalos és a fafaragó művészet, s a díszítő szobrászat rövid nehány év alatt elismerésre méltó haladást tett (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Veit Stoss német szobrász] a középkori fafaragó szobrászat legkiválóbb képviselője (1925 MűvészetiLex. C6812, 748) | a mai fafaragó ipart a bevándorolt németek és szlovákok honosították meg [a bakonyi falvakban] (1959 Vajkai Aurél 9750001, 27) | [A vízimolnárok] jelentős szerepet játszottak fafaragó népművészetünk fejlődésében is. Különösen a domborműves faragásban kiváló gyakorlatra tettek szert, malmaik reprezentatív alkatelemeit gazdagon díszítették (1980 NéprajziLex. CD47).
3. ’fafaragáshoz haszn., arra való 〈eszköz, szerszám〉’ ❖ [az öregasszony] aszkétai fejének formáit, köztük a homorúságokat, mintha a fafaragó kés szeszélyes lendülete véste volna olyan mélyre (1920 Elek Artúr CD10) | Fafaragó vésők. Általában hajlott alakú, főleg ívelt és ékkeresztmetszetű finomabb vésők (1950 Becske Ödön C4942, 120) | nem vált meg apja örökétől, a fafaragó szerszámoktól (1996 Népszava nov. 4. C7461, 12).
II. fn (jelzőként is)
’faanyag megmunkálásával, ill. fafaragással foglalkozó személy’ ❖ Fa-faragó válik nevem’ hátúljából [ti. a találós kérdés megfejtését képező kalapács szó végződéséből] (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 128) | a fafaragók a rengeteg erdőkben oly helyeket kutatnak fel, hol a mahagonfa csoportokban van (1866 Vasárnapi Újság C7380, 54) | [Giovanni Dupré olasz szobrász] először fafaragó atyjával dolgozott, azután Firenzében Bartolini tanítványa lett (1893 PallasLex. CD02) | [az észak-amerikai indiánoknak] kitűnő lőszerszámaik vannak, faházaik s csónakjaik ügyes fafaragókra mutatnak (1936 Hajnal István CD42) | [a templom új oltárának] alkotója Resetarits Tamás, akit napjainkban Őrvidék legjobb fafaragójának tartanak (2002 Éger György–Szesztay Ádám CD36).
ÖE: ~ipar, ~mester.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.