álorcás mn és fn (kissé rég)

I. mn 15A2

1. (átv is) ’álarcot, es. álruhát viselő 〈személy〉; álarcos’ ❖ semmi Furiát, és áll-ortzás boszorkányt nem láta (1774 Kónyi János ford. C2738, 25) | egy Állortzás Vitézt látnak sebesen sietni a’ Várba (1823 Mészáros Károly¹ C3092, 131) | [az] egyik indus ifju belénybőrbe bújik […]. Ez után az indusok ugy körülveszik a’ csordát […]. Az adott jelre irtóztató lármát csapnak, melly a’ fölrettent állatok a’ fönlevő nyiláson az álorczás ifju felé kezdenek szaladni (1834 Garasos Tár 8625002, 94) | Farsang! Mulatság! Álorcás maskarák! (1924 Móricz Zsigmond CD10).

1a. ’olyan 〈alkalom, esemény stb.〉, amelyen a résztvevők álarcot viselnek’ ❖ a’ németeknek Spanyol íz szerent itten elször szemlélt lárvás vagy állortzás tántzolásuk (1799 Vályi András C4337, 302) | Urak! Hát nem készültök-e Ez éji álorczás tánczvigalomra? (1864 Ács Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | Ősidők óta az álorczás bohóskodás, a táncz és a jó eszem-iszom volt a farsang három főbb jellemvonása Csehország német vidékein (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

2. ’képmutató, alakoskodó, ill. rejtőzködő 〈személy, ill. rá jellemző megnyilvánulás, magatartás stb.〉’ ❖ Szekszustól tanulám: hogy magam méltóságos viselése ál-artzás ne légyen (1783 Molnár János C0292, 541) | az emberi nem’ söpredéke között a’ rágalmazó álorczás leggyalázatosabb (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 187) | Álorcás, rejtőzködő bevezető (1997 Új Könyvek CD29) | A maszkot öltő verselés, az álorcás művészet (1998 Új Könyvek CD29).

II. fn 4A

’álarcot viselő személy’ ❖ Bod három álorczással verekedve bejő (1838 Vörösmarty Mihály 8524406, 256) | a föld alatti táncteremben a zajgó álorcások között (1894–1908 Krúdy Gyula CD54) | Olyan volt az [ti. a bécsi farsang], mint a velencei karnevál. Az utcákon álorcások jártak, nők, férfiak, és a sűrűn járó gyaloghintókban előkelő öreg dámák ültek – a fiatalok maguk is álorcásan járták az utcát gavallérjaikkal (1894–1908 Krúdy Gyula CD54) | A hol valami fürge tánczosnő lakik, az olyan ház előtt az álorczások szívesen megállanak s úgy intézik a dolgot, hogy e hódolatért egy kis borravalót kapjanak (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

Vö. CzF.; SzT.

álorcás melléknév és főnév (kissé rég)
I. melléknév 15A2
1. (átv is)
álarcot, es. álruhát viselő 〈személy〉; álarcos
semmi Furiát, és áll-ortzás boszorkányt nem láta
(1774 Kónyi János ford.)
egy Állortzás Vitézt látnak sebesen sietni a’ Várba
(1823 Mészáros Károly¹)
[az] egyik indus ifju belénybőrbe bújik […]. Ez után az indusok ugy körülveszik a’ csordát […]. Az adott jelre irtóztató lármát csapnak, melly a’ fölrettent állatok a’ fönlevő nyiláson az álorczás ifju felé kezdenek szaladni
(1834 Garasos Tár)
Farsang! Mulatság! Álorcás maskarák!
(1924 Móricz Zsigmond)
1a.
olyan 〈alkalom, esemény stb.〉, amelyen a résztvevők álarcot viselnek
a’ németeknek Spanyol íz szerent itten elször szemlélt lárvás vagy állortzás tántzolásuk
(1799 Vályi András)
Urak! Hát nem készültök-e Ez éji álorczás tánczvigalomra?
(1864 Ács Zsigmond ford.Shakespeare)
Ősidők óta az álorczás bohóskodás, a táncz és a jó eszem-iszom volt a farsang három főbb jellemvonása Csehország német vidékein
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
2.
képmutató, alakoskodó, ill. rejtőzködő 〈személy, ill. rá jellemző megnyilvánulás, magatartás stb.〉
Szekszustól tanulám: hogy magam méltóságos viselése ál-artzás ne légyen
(1783 Molnár János)
az emberi nem’ söpredéke között a’ rágalmazó álorczás leggyalázatosabb
(1830 Bajza József ford.Schröder¹)
Álorcás, rejtőzködő bevezető
(1997 Új Könyvek)
A maszkot öltő verselés, az álorcás művészet
(1998 Új Könyvek)
II. főnév 4A
álarcot viselő személy
Bod három álorczással verekedve bejő
(1838 Vörösmarty Mihály)
a föld alatti táncteremben a zajgó álorcások között
(1894–1908 Krúdy Gyula)
Olyan volt az [ti. a bécsi farsang], mint a velencei karnevál. Az utcákon álorcások jártak, nők, férfiak, és a sűrűn járó gyaloghintókban előkelő öreg dámák ültek – a fiatalok maguk is álorcásan járták az utcát gavallérjaikkal
(1894–1908 Krúdy Gyula)
A hol valami fürge tánczosnő lakik, az olyan ház előtt az álorczások szívesen megállanak s úgy intézik a dolgot, hogy e hódolatért egy kis borravalót kapjanak
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások