álorcás mn és fn (kissé rég)
I. mn 15A2
1. (átv is) ’álarcot, es. álruhát viselő 〈személy〉; álarcos’ ❖ semmi Furiát, és áll-ortzás boszorkányt nem láta (1774 Kónyi János ford. C2738, 25) | egy Állortzás Vitézt látnak sebesen sietni a’ Várba (1823 Mészáros Károly¹ C3092, 131) | [az] egyik indus ifju belénybőrbe bújik […]. Ez után az indusok ugy körülveszik a’ csordát […]. Az adott jelre irtóztató lármát csapnak, melly a’ fölrettent állatok a’ fönlevő nyiláson az álorczás ifju felé kezdenek szaladni (1834 Garasos Tár 8625002, 94) | Farsang! Mulatság! Álorcás maskarák! (1924 Móricz Zsigmond CD10).
1a. ’olyan 〈alkalom, esemény stb.〉, amelyen a résztvevők álarcot viselnek’ ❖ a’ németeknek Spanyol íz szerent itten elször szemlélt lárvás vagy állortzás tántzolásuk (1799 Vályi András C4337, 302) | Urak! Hát nem készültök-e Ez éji álorczás tánczvigalomra? (1864 Ács Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | Ősidők óta az álorczás bohóskodás, a táncz és a jó eszem-iszom volt a farsang három főbb jellemvonása Csehország német vidékein (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
2. ’képmutató, alakoskodó, ill. rejtőzködő 〈személy, ill. rá jellemző megnyilvánulás, magatartás stb.〉’ ❖ Szekszustól tanulám: hogy magam méltóságos viselése ál-artzás ne légyen (1783 Molnár János C0292, 541) | az emberi nem’ söpredéke között a’ rágalmazó álorczás leggyalázatosabb (1830 Bajza József ford.–Schröder¹ C0728, 187) | Álorcás, rejtőzködő bevezető (1997 Új Könyvek CD29) | A maszkot öltő verselés, az álorcás művészet (1998 Új Könyvek CD29).
II. fn 4A
’álarcot viselő személy’ ❖ Bod három álorczással verekedve bejő (1838 Vörösmarty Mihály 8524406, 256) | a föld alatti táncteremben a zajgó álorcások között (1894–1908 Krúdy Gyula CD54) | Olyan volt az [ti. a bécsi farsang], mint a velencei karnevál. Az utcákon álorcások jártak, nők, férfiak, és a sűrűn járó gyaloghintókban előkelő öreg dámák ültek – a fiatalok maguk is álorcásan járták az utcát gavallérjaikkal (1894–1908 Krúdy Gyula CD54) | A hol valami fürge tánczosnő lakik, az olyan ház előtt az álorczások szívesen megállanak s úgy intézik a dolgot, hogy e hódolatért egy kis borravalót kapjanak (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
Vö. CzF.; SzT.