fái l. fai

fai mn  fái (rég v. nyj)

1. (kötött szókapcsolat részeként faj- v. fajtanévben is) (nyj is, Növ) ’〈a lágy szárúval v. bokor, cserje alakúval szemben:〉 fás szárú, ill. faként, fa alakban növő 〈növény〉’ ❖ [némelyek] heves eſzkzökkel akarják inditani a’ ſzléſt, tudni illik hód tökibl való orvoſſágokkal, ſafrány, ſalya, rúta, fájitziprus, [...] ’s a’ tbbi (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 373) | Sóska borbolya. Berberis vulgaris L. – (Fai- v. leány-sóska, leány-som, sóska-bokor, sóskafa [...]) (1902 Wagner János CD35) | fehér eperfa M. [= Morus] alba (dudafa, fái eper, fái szeder, selyemeper, selyemeperfa, szeder, szederfa) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 53) | A bodza mindkét faját, a fái bodzát (Sambucus nigra) és a gyalogbodzát (Sambucus ebulus) egyaránt gyomnövényként inkább irtják nálunk (1999 Magyar néprajz CD47).

1a. (rég, ritk) ’akkora 〈nagyság, méret〉, mint amekkora egy fa’ ❖ Ez a’ plánta [ti. az ún. hármaslevelű alásfa] inkább tserje formában diszlik, mintsem fai alkatban (1828 Hasznos Mulatságok C8328, 200) | [a kaktusz] Amerikában fai nagyságra nő, de europai áthozatala által kifejlődésében megakadályoztatik és pulya marad (1848 Március Tizenötödike C3027, 264).

1b. (rég, ritk) ’ilyen típusú növényen termő 〈gyümölcs〉’ ❖ Sok boſzſzuval illet roſzſz ſzomſzéd tégedet; [...] Gyakorta mérgében le-vonnya kertedet. Majd lopva le-ſzedi fáji gyümöltſedet (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 12) | Kerülnek ſzemeink eleibe oly fái ’s füi gyömöltsök is, avagy magok, mellyek felragadó testüek lévénn, okos és oktalan állatokra ragaſzkodnak (mint a’ Ragadály, Bojtorján, ’s több a’ félék) (1781 Benkő József C0964, 22) | [tartósításnál a] fái eperrel, tengeri és őszi barackkal, szilvával úgy bánunk, hogy midőn a’ víz forrni kezd, kivesszük, kioltjuk a’ tüzet alóla, ’s a’ flaskókat még félóráig benne hagyván, aztán kiszedjük (1838 Vasárnapi Újság C0431, 211).

2. (kötött szókapcsolat részeként faj- v. fajtanévben is) (kissé rég, Áll, Növ v. Gomba) ’fán v. fában élő(, testfelépítésében, életformájában az ottani környezethez alkalmazkodó) 〈állat, növény v. gomba〉’ ❖ Fárafutó-borostyán, Fai-borostyán (1775 Csapó József 7062001, 44) | Boletus fubſquamoſus Hung.. Töke Gomba; Fái Gomba (1780 Benkő József C0290, 432) | Fái béka, Leány v. Leveli béka (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 80) | a Teredo Navalis nem eszi meg a fát, mint a fai féreg; ő a víz ázalagaival él; a fát csak azért fúrja, hogy pusztítson (1872 Jókai Mór C2289, 146) | Dendrochelidon Boie (állat), a sarlós fecskék (Cypselidae) családjába tartozó madárnem; öt faja Kelet-India erdőségeiben él s fészkét fákra rakja: ezért a Dendrochelidon, azaz fai fecske, elnevezés (1912 RévaiNagyLex. C5701, 430) fai gyöngy (kissé rég, Növ is) ’a fehér fagyöngy (Viscum album) v. a sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) fajba tartozó növény’ ❖ Loranthus europæus. Hung.. Fái-gyöngy; Tölgy-fa-gyöngy (1780 Benkő József C0290, 359) | a’ Fái-gyöngyök (Loranthus Europæus L. és a’ Viſcum Nemek-is) úgy teremnek, ha a’ Madarak le-nyelik a’ Magvaikat, ’s azutánn magokon kereſztl botsáttyák (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289010, 669) | Fagyöngy (fai gyöngy, lép, növ., Viscum Tourn.), a róla nevezett család apró élősködő bokra (1894 PallasLex. CD02) | Élősdi vagy európai madárlép, fai vagy fái gyöngy, fanyűg, gyimbor, tölgyfagyöngy (1902 Wagner János CD35).

Vö. CzF. eper, ~, fái, faibodza, faigomba; SzT. fái, fái-mogyoró; ÚMTsz. ~, faibodza, faidió, faieper, faigomba, faimogyoró, fairózsa, faiszeder

fái lásd fai
fai melléknév
fái (rég v. nyj)
1. (kötött szókapcsolat részeként faj- v. fajtanévben is) (nyj is, Növ)
〈a lágy szárúval v. bokor, cserje alakúval szemben:〉 fás szárú, ill. faként, fa alakban növő 〈növény〉
[némelyek] heves eſzkzökkel akarják inditani a’ ſzléſt, tudni illik hód tökibl való orvoſſágokkal, ſafrány, ſalya, rúta, fájitziprus, [...] ’s a’ tbbi
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Sóska borbolya. Berberis vulgaris L.Linnaeus – (Fai- v.vagy leány-sóska, leány-som, sóska-bokor, sóskafa [...])
(1902 Wagner János)
fehér eperfa M. [= Morus] alba (dudafa, fái eper, fái szeder, selyemeper, selyemeperfa, szeder, szederfa)
(1965 Magyar növénynevek szótára)
A bodza mindkét faját, a fái bodzát (Sambucus nigra) és a gyalogbodzát (Sambucus ebulus) egyaránt gyomnövényként inkább irtják nálunk
(1999 Magyar néprajz)
1a. (rég, ritk)
akkora 〈nagyság, méret〉, mint amekkora egy fa
Ez a’ plánta [ti. az ún. hármaslevelű alásfa] inkább tserje formában diszlik, mintsem fai alkatban
(1828 Hasznos Mulatságok)
[a kaktusz] Amerikában fai nagyságra nő, de europai áthozatala által kifejlődésében megakadályoztatik és pulya marad
(1848 Március Tizenötödike)
1b. (rég, ritk)
ilyen típusú növényen termő 〈gyümölcs〉
Sok boſzſzuval illet roſzſz ſzomſzéd tégedet; [...] Gyakorta mérgében le-vonnya kertedet. Majd lopva le-ſzedi fáji gyümöltſedet
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Kerülnek ſzemeink eleibe oly fái ’s füi gyömöltsök is, avagy magok, mellyek felragadó testüek lévénn, okos és oktalan állatokra ragaſzkodnak (mint a’ Ragadály, Bojtorján, ’s több a’ félék)
(1781 Benkő József)
[tartósításnál a] fái eperrel, tengeri és őszi barackkal, szilvával úgy bánunk, hogy midőn a’ víz forrni kezd, kivesszük, kioltjuk a’ tüzet alóla, ’s a’ flaskókat még félóráig benne hagyván, aztán kiszedjük
(1838 Vasárnapi Újság)
2. (kötött szókapcsolat részeként faj- v. fajtanévben is) (kissé rég, Áll, Növ v. Gomba)
fán v. fában élő(, testfelépítésében, életformájában az ottani környezethez alkalmazkodó) 〈állat, növény v. gomba〉
Fárafutó-borostyán, Fai-borostyán
(1775 Csapó József)
Boletus fubſquamoſus Hung.Hungaris. Töke Gomba; Fái Gomba
(1780 Benkő József)
Fái béka, Leány v.vagy Leveli béka
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
a Teredo Navalis nem eszi meg a fát, mint a fai féreg; ő a víz ázalagaival él; a fát csak azért fúrja, hogy pusztítson
(1872 Jókai Mór)
Dendrochelidon Boie (állat), a sarlós fecskék (Cypselidae) családjába tartozó madárnem; öt faja Kelet-India erdőségeiben él s fészkét fákra rakja: ezért a Dendrochelidon, azaz fai fecske, elnevezés
(1912 RévaiNagyLex.)
fai gyöngy
(kissé rég, Növ is)
a fehér fagyöngy (Viscum album) v. a sárgafagyöngy (Loranthus europaeus) fajba tartozó növény
Loranthus europæus. Hung.Hungaris. Fái-gyöngy; Tölgy-fa-gyöngy
(1780 Benkő József)
a’ Fái-gyöngyök (Loranthus Europæus L.Linnaeus és a’ Viſcum Nemek-is) úgy teremnek, ha a’ Madarak le-nyelik a’ Magvaikat, ’s azutánn magokon kereſztl botsáttyák
(1793 Segesvári István ford.Derham)
Fagyöngy (fai gyöngy, lép, növ.növény, Viscum Tourn.Tournefort), a róla nevezett család apró élősködő bokra
(1894 PallasLex.)
Élősdi vagy európai madárlép, fai vagy fái gyöngy, fanyűg, gyimbor, tölgyfagyöngy
(1902 Wagner János)
Vö. CzF. eper, ~, fái, faibodza, faigomba; SzT. fái, fái-mogyoró; ÚMTsz. ~, faibodza, faidió, faieper, faigomba, faimogyoró, fairózsa, faiszeder

Beállítások