fájdít ts ige 4a4

1. (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely testrészben, testtájon stb. fájást, fájdalmat idéz elő, okoz vmi, es. vki〉’ ❖ Nagyon fájditja a fejét a görög kormánynak, hogy mi módon hajtsa végre a konferencia határozatait (1880 Pesti Hírlap júl. 6. C5628, 3) | Fejet fájdít most is a verklis (1919 Ady Endre CD0802) | kasza, kapa nyele fájdította a tenyerét (1930 Sásdi Sándor CD10) | Nehéz elkezdeni a beszélgetést ott, ahol minden mondat sebeket fájdithat (1941 Pesti Hírlap dec. 25. C5689, 9) | fülét fájdította a váratlanul beállott csend (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 225) | a turista élvezze is az utat, ne csak lábát-derekát fájdítsák a gyengén kopásálló lengéscsillapítók (1992 Magyar Nemzet jún. 25. C8367, 16).

2. ’〈ember, ritk. állat vmely testrészét, szervét v. sérülését, annak helyét stb.〉 fájónak, fájdalmasnak érzi(, és ennek vmilyen módon jelét adja); fájlal’ ❖ fájditni kezdettem sérvésemet; két óra múlva már alig szenvedhető vólt a’ fájdalom (1818 Pálóczi Horváth Ádám C2569, 121) | Annyira nevette a báróné a tréfás ötletet, hogy még a hasát is fájditotta bele (1860 Petres József C3515, 28) | Oltás helyét erősen fájdítja (1903 Orvosi Hetilap C8153, 5) | a rendkivüli kemény talaj aránylag puha vasalásukat kikezdte, patkójuk meggörbült és mindkét ló patáját fájdítja (1937 Budapesti Hírlap máj. 29. C4725, 4) | [anyánk] ránk hessentett, mint valami csibecsapatra, sőt ingerülten ránk is kiáltott, de tudom, hogy sóhajtozva is, fejét fájdítva is és méltatlankodva is boldog volt (1942 u. Illyés Gyula 9274059, 172) | Az asszony gusztussal nézte ugyan a tocsogós húsokat, de merthogy mostanság gyakorta a gyomrát fájdítja, nem kér belőlük (1995 Szabad Föld aug. 8. C8381, 2).

3. ’〈vkinek a szívét, lelkét〉 fájdalmas, keserű érzésre készteti vmi v. (vmivel) vki’ ❖ Fájdítja szivemet Efféle emberesdire Való emlékezet (1860 Vajda János C4656, 59) | Nem jó egy csillárfényes teremben régi kastélyra, jómódra emlékezni, mikor az soha többé vissza nem jöhet. Mit fájdítsuk a szívünket (1927 Lengyel Menyhért CD10) | Minek hát a lelket fájdítani azzal, hogy minden ember szabadnak születik s szabad meg egyenlő is marad a törvény előtt? (1946 Magyar Nemzet ápr. 28. C4786, 5) | [Szabó T. Attila Mikecs Lászlóról] szívet fájdító nekrológot írt (1986 Balázs János² C5926, 384).

4. (kissé rég) ’fájónak, elszomorítónak érez v. sértőnek, bántónak talál, rossz néven vesz (és felpanaszol) vmit vki’ ❖ [Takács Gáspár alispán elhunytát] főképen tiszti-társai, kikkel az közelebbről tiszti ’s barátságos kapcsolatban vala, annál inkább fájdíthatják, minél bizonyosabb az, hogy [...] igaz jó akarójok’, hív barátjoktól megfosztattak (1831 Magyar antológia C4151, 90) | [a felszólaló] elmondá nézetét az inditvány iránt, ’s áttért sérelmére; fájdítá azt, nem mert személyét, hanem mert a’ közanyának [...] szivét vérezé (1842 Pesti Hírlap CD61) | csak egy posványt fájdított, csak egy férfiasságot reklamált, amíg rab a magyar! (1926 Babits Mihály CD10).

Fr: fej.

ÖU: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.

fájdít tárgyas ige 4a4
1. (átv is)
〈annak kif-ére, hogy vmely testrészben, testtájon stb. fájást, fájdalmat idéz elő, okoz vmi, es. vki〉
Nagyon fájditja a fejét a görög kormánynak, hogy mi módon hajtsa végre a konferencia határozatait
(1880 Pesti Hírlap júl. 6.)
Fejet fájdít most is a verklis
(1919 Ady Endre)
kasza, kapa nyele fájdította a tenyerét
(1930 Sásdi Sándor)
Nehéz elkezdeni a beszélgetést ott, ahol minden mondat sebeket fájdithat
(1941 Pesti Hírlap dec. 25.)
fülét fájdította a váratlanul beállott csend
(1968 Szőllősy Klára ford.Maltz)
a turista élvezze is az utat, ne csak lábát-derekát fájdítsák a gyengén kopásálló lengéscsillapítók
(1992 Magyar Nemzet jún. 25.)
2.
〈ember, ritk. állat vmely testrészét, szervét v. sérülését, annak helyét stb.〉 fájónak, fájdalmasnak érzi(, és ennek vmilyen módon jelét adja); fájlal
fájditni kezdettem sérvésemet; két óra múlva már alig szenvedhető vólt a’ fájdalom
(1818 Pálóczi Horváth Ádám)
Annyira nevette a báróné a tréfás ötletet, hogy még a hasát is fájditotta bele
(1860 Petres József)
Oltás helyét erősen fájdítja
(1903 Orvosi Hetilap)
a rendkivüli kemény talaj aránylag puha vasalásukat kikezdte, patkójuk meggörbült és mindkét ló patáját fájdítja
(1937 Budapesti Hírlap máj. 29.)
[anyánk] ránk hessentett, mint valami csibecsapatra, sőt ingerülten ránk is kiáltott, de tudom, hogy sóhajtozva is, fejét fájdítva is és méltatlankodva is boldog volt
(1942 u. Illyés Gyula)
Az asszony gusztussal nézte ugyan a tocsogós húsokat, de merthogy mostanság gyakorta a gyomrát fájdítja, nem kér belőlük
(1995 Szabad Föld aug. 8.)
3.
〈vkinek a szívét, lelkét〉 fájdalmas, keserű érzésre készteti vmi v. (vmivel) vki
Fájdítja szivemet Efféle emberesdire Való emlékezet
(1860 Vajda János)
Nem jó egy csillárfényes teremben régi kastélyra, jómódra emlékezni, mikor az soha többé vissza nem jöhet. Mit fájdítsuk a szívünket
(1927 Lengyel Menyhért)
Minek hát a lelket fájdítani azzal, hogy minden ember szabadnak születik s szabad meg egyenlő is marad a törvény előtt?
(1946 Magyar Nemzet ápr. 28.)
[Szabó T. Attila Mikecs Lászlóról] szívet fájdító nekrológot írt
(1986 Balázs János²)
4. (kissé rég)
fájónak, elszomorítónak érez v. sértőnek, bántónak talál, rossz néven vesz (és felpanaszol) vmit vki
[Takács Gáspár alispán elhunytát] főképen tiszti-társai, kikkel az közelebbről tiszti ’s barátságos kapcsolatban vala, annál inkább fájdíthatják, minél bizonyosabb az, hogy [...] igaz jó akarójok’, hív barátjoktól megfosztattak
(1831 Magyar antológia)
[a felszólaló] elmondá nézetét az inditvány iránt, ’s áttért sérelmére; fájdítá azt, nem mert személyét, hanem mert a’ közanyának [...] szivét vérezé
(1842 Pesti Hírlap)
csak egy posványt fájdított, csak egy férfiasságot reklamált, amíg rab a magyar!
(1926 Babits Mihály)
Fr: fej
ÖU: megfájdít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.

Beállítások