fájdul tn ige 1a3

1. (átv is) ’〈testrész, sérülés stb.〉 fájni kezd, ill. fáj’ ❖ mint a harcos sebe fájdul Uj harc hallatára: Ugy a sziv uj szerelmének Régi kín az ára (1878 Fővárosi Lapok C8094, [1183]) | – Ne sírjon, az ég áldja meg! Még jobban megfájdul a torka. – Hadd fájduljon! – lihegé. – Bár meghalnék (1895 Jókai Mór CD18) | becsapott már többször is minket a német, hát nem olyan szokatlan ez, hogy fejünk fájdulna tőle (1901 Fővárosi Lapok C8104, [337]) | lábai már fájdulni kezdtek (1917 Népszava márc. 16. C7485, 5) | A rum se segített. Csak a feje fájdult tőle és megizzadt (1960 Tímár Máté C6869, 585) | iskola után összeverekedtem két másik utcabelivel. Ügyesebb és erősebb is voltam, egyikük orra vérzett, másiknak a karja fájdult a csavarástól (2001 Szabad Föld jún. 15. C8387, 3).

2. (szív, lélek szóval) (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét, lelkét szomorúság, fájdalom fogja el(, és így az vmilyen állapotba kerül)〉’ ❖ széttekintvén, a mit lát, hall, Lelkét betölti borzalommal; Elméje, sebtelt szíve fájdul, És könye sűrűn megered, hull (1856 Vajda János C4648, 234) | A grófnő rokonszenvesen nézte őt [ti. a szegényesen öltözött parasztlányt] a távolból, és csodálatosan fájdulni érzé szivét, a mint nézi: sajnálta, pedig először látta, és nem tudott róla semmit (1889 Abonyi Lajos C0492, 11) | lelked beteggé fájdul s az önvád lángja vérig perzsel (1936 Népszava júl. 5. C7504, 19) | előront valahonnan a régi kutyája, vinnyog, csahol, ráugrál, annyira örül a volt gazdájának, de nem simogatja meg, csak a szíve fájdulna jobban, inkább elfordul tőle (1999 Szabad Föld nov. 23. C8385, 15).

2a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek, vminek a hiánya fájdalmat kelt vkiben〉’ ❖ [Toldinak] enyhűlt szive, lelke, Míg harci kalandja izgatta, tüzelte; de hogy ezt a kedvét egy álma elmosta, Kétszeresen fájdúl Piroska! Piroska! (1879 Arany János 8014003, 78) | Hiánya [ti. a ház előtti kispadé] mostanában gyakran belém fájdul (1982 Népszava dec. 4. C7447, 9).

3. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely testi v. lelki fájdalom, fájás (ismételten) kezdődik, jelentkezik〉’ ❖ Ha nem hazudott fájás fájdul bennem, miért nincs könnyem sírva könnyebbednem (1925 Malmosi László CD10) | [a Balaton látványa] veszteségét idézi elébe, bánata újra fájdul minden benyomástól (1937 Budapesti Szemle C7780, [253]) | a fájdalom, ha a testen szétoszolva fájdul, kibirhatóbb, zsongit is idővel – de ha belekapaszkodik egyetlen pontba […], élesebben fáj (1938 Kemény János¹ 9319004, 209).

Ö: bele~, meg~.

ÖU: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.; ÚMTsz. fájdul¹

fájdul tárgyatlan ige 1a3
1. (átv is)
〈testrész, sérülés stb.〉 fájni kezd, ill. fáj
mint a harcos sebe fájdul Uj harc hallatára: Ugy a sziv uj szerelmének Régi kín az ára
(1878 Fővárosi Lapok)
– Ne sírjon, az ég áldja meg! Még jobban megfájdul a torka. – Hadd fájduljon! – lihegé. – Bár meghalnék
(1895 Jókai Mór)
becsapott már többször is minket a német, hát nem olyan szokatlan ez, hogy fejünk fájdulna tőle
(1901 Fővárosi Lapok)
lábai már fájdulni kezdtek
(1917 Népszava márc. 16.)
A rum se segített. Csak a feje fájdult tőle és megizzadt
(1960 Tímár Máté)
iskola után összeverekedtem két másik utcabelivel. Ügyesebb és erősebb is voltam, egyikük orra vérzett, másiknak a karja fájdult a csavarástól
(2001 Szabad Föld jún. 15.)
2. (szív, lélek szóval) (irod)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét, lelkét szomorúság, fájdalom fogja el(, és így az vmilyen állapotba kerül)
széttekintvén, a mit lát, hall, Lelkét betölti borzalommal; Elméje, sebtelt szíve fájdul, És könye sűrűn megered, hull
(1856 Vajda János)
A grófnő rokonszenvesen nézte őt [ti. a szegényesen öltözött parasztlányt] a távolból, és csodálatosan fájdulni érzé szivét, a mint nézi: sajnálta, pedig először látta, és nem tudott róla semmit
(1889 Abonyi Lajos)
lelked beteggé fájdul s az önvád lángja vérig perzsel
(1936 Népszava júl. 5.)
előront valahonnan a régi kutyája, vinnyog, csahol, ráugrál, annyira örül a volt gazdájának, de nem simogatja meg, csak a szíve fájdulna jobban, inkább elfordul tőle
(1999 Szabad Föld nov. 23.)
2a. (irod)
〈annak kif-ére, hogy vkinek, vminek a hiánya fájdalmat kelt vkiben〉
[Toldinak] enyhűlt szive, lelke, Míg harci kalandja izgatta, tüzelte; de hogy ezt a kedvét egy álma elmosta, Kétszeresen fájdúl Piroska! Piroska!
(1879 Arany János)
Hiánya [ti. a ház előtti kispadé] mostanában gyakran belém fájdul
(1982 Népszava dec. 4.)
3. (irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely testi v. lelki fájdalom, fájás (ismételten) kezdődik, jelentkezik〉
Ha nem hazudott fájás fájdul bennem, miért nincs könnyem sírva könnyebbednem
(1925 Malmosi László)
[a Balaton látványa] veszteségét idézi elébe, bánata újra fájdul minden benyomástól
(1937 Budapesti Szemle)
a fájdalom, ha a testen szétoszolva fájdul, kibirhatóbb, zsongit is idővel – de ha belekapaszkodik egyetlen pontba […], élesebben fáj
(1938 Kemény János¹)
ÖU: elfájdul
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.; ÚMTsz. fájdul¹

Beállítások