fajhő fn (Fiz)
(átv is) ’vmely test v. anyagfajta egy grammjának a hőmérsékletét egy Celsius-fokkal növelő hőmennyiség’ ❖ Hőmennyiség: hőegység, kaloriméterek, fajhő (1876 Szily Kálmán C7900, 131) | Az arany fajsúlya 19,3, olvadási pontja 1200. C. körül, fajhője 0.03244 (1893 PallasLex. CD02) | [ha] különböző testekből veszek 1 kg.-ot, mindegyiknél más és más melegmennyiség szükséges ahhoz, hogy a hőmérséklet 1°-kal emelkedjék. Ez a hőmennyiség a test fajmelege v. más szóval a fajhő, amely az illető test anyagi minőségétől függ (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 59) | Németh mélymagyarság-teoriája nem más, mint a XIX. századdal végetért régi magyarság atmoszférasűrűségének és szellemi fajhőjének számonkérése az asszimilációtól felhígított utolsó százötven év fejlődésén (1973 Poszler György 1124002, 232) | Einstein volt az, aki feloldotta a szilárd testek fajhőjének mért és számított értékei közötti lényeges ellentmondást az atomok kvantumos energiaátadásának feltételezésével (1984 Füstöss László CD30) | A víz magas fajhője miatt az állóvizek hőmérsékletingadozása elmarad a levegőé mögött (1997 Magyarország földje CD05) | A fal felületi hőmérsékletét egyenletesen lehet tartani, ha az jó hőtároló képességű anyagból készült. A hőtároló képesség az építőanyag fajhőjétől és tömegétől függ (2000 Magyar Hírlap CD09) | az abszolút zérus ponthoz közeledve csökken a fajhő, éspedig a hőmérséklet harmadik hatványával (2000 Természet Világa CD50) | fajhő: az a hőmennyiség, amely az adott anyag egységnyi tömegének hőmérsékletét 1 °C-kal növeli (2002 Kerényi Attila 3173004, 456) | A szilárd elemek fajhőjére nézve Dulong és Petit már igen régen (1819) egyszerű empirikus szabályt állapított meg: a fajhőt, közönséges hőmérsékleten, jó közelítéssel, fordítottan arányosnak találták az atomtömeggel (2002 Tőkés Béla–Dónáth-Nagy Gabriella 3326001, 194).
a. (ritk) ’vmely elektrongáz elemeinek fajlagos hője’ ❖ Sommerfeld a Fermi-Dirac statisztika alkalmazásával okát adta, hogy miért nem adódik hozzá az elektronok fajhője a féméhez. Kimutatta u. i., hogy alacsony hőmérsékleten a fémben levő elektrongáz nagymértékben elfajult, azaz mozgáseloszlásuk [ti. az elektronoké] nem függ a hőmérséklettől és így fajhőjük elenyészően kis értékű (1935 RévaiNagyLex. C5717, 334).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.