fajmagyar mn és fn (kissé rég)
I. mn
1. (nem szakny) ’a magyar nemzethez tartozó személyek meghatározó részére hagyományosan, régtől fogva jellemző(nek tartott) antropológiai jegyekkel, ill. nyelvi, szokásbeli stb. sajátságokkal tipikus módon rendelkező 〈személy〉, v. vmely személynek ilyen volta, v. ilyen jegyeknek, sajátságoknak megfelelően elképzelt, kigondolt 〈embertípus〉’ ❖ a fajmagyar, helyesebben mongol nők idomtalanok (1901 Budapesti Hírlap szept. 13. C0056, 12) | [az időjóslás] a hogyan a fajmagyar síksági pásztor tudja és gyakorolja, valóságos népies meteorológia (1914 Herman Ottó 8183006, 21) | mi magyarok is, visszavezethetnők-e legfajmagyarabbnak tartott típusainkat egyetlen magyar arcra? (1927 Németh László² 9485024, 23) | Ady néha úgy vetette fel a kérdést, hogy ha ő harcol a maga keresztény urai, úgy a zsidók is harcoljanak a maguk zsidó urai ellen és nemesi faj-magyar voltának állandó emlegetésével ehhez a harchoz több „jusst” akar magának követelni (1955 Bölöni György 9069001, 138) | 1919-től 1940-ig Erdélyben is, mint a többi, a történelmi Magyarország területétől elcsatolt területen (Felvidék, Bácska, Kárpátalja stb.) a zsidó vallású magyarok és a „fajmagyar” magyarok között szoros egységfront volt – az utódállam nacionalista politikájával szemben (1989 Karsai László 2039031, 96).
2. (kissé rég, ritk) ’ilyen feltételezett jegyekkel, ill. sajátságokkal rendelkező ősöktől való 〈eredet, származás〉’ ❖ [a jobbágyság] szabad költözködési joga az egykori nagyrészt fajmagyar eredetü szabadok jogviszonyaiból származott át a többiekre is (1920 Domanovszky Sándor 9111001, 5).
3. (rég, ritk, pejor) ’magát másoktól megkülönböztető jelleggel ilyen jegyekkel, ill. sajátságokkal rendelkező embernek és emiatt értékesebbnek, felsőbb rendűnek tartó személyre jellemző 〈érzés, gondolkodásmód〉’ ❖ [a párbajellenesség] humanizmust, több kultúrát akar. Ez persze fáj a magyar junkereknek, az üresfejű, fajmagyar dölyfű magyar junkereknek, kik tovább is uralkodni szeretnének s terrorizálni kardokkal és pisztolyokkal (1903 Ady Endre CD0801).
II. fn
(nem szakny) ’a magyar nemzethez tartozó személyek meghatározó részére hagyományosan, régtől fogva jellemző(nek tartott) antropológiai jegyekkel, ill. nyelvi, szokásbeli stb. sajátságokkal tipikus módon rendelkező személy’ ❖ Nem hagyhatom én elveszni a fajmagyart (1899 Kemechey Jenő C2587, 23) | [Kakas István] egyetlen volt a fajmagyarok közt némettudásával is, minthogy erdélyi kortársai közül senkitől sajátkezűleg írt német levél nem maradt reánk (1905 Veress Endre CD55) | [Zempléni Árpád] turáni dalokat írt, az ősi ázsiai puszták fajmagyarját szólaltatta meg époszaiban (1919 Juhász Gyula¹ 9284891, 255) | [Rákosi Jenő] nem szívesen látta, ha „fajmagyarok”, akiket családi származásuk a tradíciós „nemzeti” irodalom mellé hajt, a túlsó oldalon kerestek érvényesülést (1955 Bölöni György 9069001, 140).
a. (pejor) ’magát másoktól megkülönböztető jelleggel ilyen jegyekkel, ill. sajátságokkal rendelkező embernek és emiatt értékesebbnek, felsőbb rendűnek tartó személy’ ❖ Egy kis katzenjammert éreznek a győzelmi muri után a függetlenségi kortesek, egy kicsit szűkölnek a történelmi vagy nem történelmi nevű bihari fajmagyarok (1901 Ady Endre CD0801) | A fajmagyarok mára antiszemitizmust fedeznek fel Adyban és zsidóellenes kiszólásait olvassák fejére, hogy így tudják szívükre vonni (1955 Bölöni György 9069001, 138).
Sz: fajmagyarság.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz. (az ÉKsz.²-be nem került be).