alpin mn 4A1 (vál)

1. ’éghajlati viszonyaiban, növényzetében stb. az Alpokra, ill. hasonló magashegységekre jellemző, havasi’ ❖ [A hörghurutban szenvedő] jobb módu betegek téli időben meleg éghajlatu helyeket keressenek fel, nyáron tiszta levegőjü, szelektől védett alpin helyeket (1893 PallasLex. CD02) | [Az Alpujarras hegyvidék] alpin vidéke, különösen Lanjaron környéke s a kilátás Salobrenatól a hófedte Mulhacenre Spanyolország legszebb tájai közé tartoznak (1893 PallasLex. CD02) | [A Fogarasi-havasok] a romániai Kárpátok legnagyobb átlagmagasságú alpin tömbje. Méltán megilleti az Erdélyi-Alpok elnevezés (1997 Magyarország földje CD05).

2. (Föld) ’az erdőhatár fölötti, rendsz. 1000 méter magasság fölött levő, havasi 〈övezet〉’ ❖ A magaslati gyógyhelyek három csoportra oszthatók. Első csoport az alpin klima átlag 900-1100 méter magasságban kezdődik. A szubalpin klima csoportjába az 500-900 méter magasságban fekvő helyeket soroljuk, mig a harmadik csoportba a mérsékelt magasságban fekvő hegyi klimák 200-500 méter között tartoznak (1893 PallasLex. CD02).

2a. (Biol is) ’az Alpoknak, ill. a hozzá hasonló magashegységeknek az (al)havasi övezetében elterjedt v. honos, felépítésében és életformájában ezek éghajlatához alkalmazkodó 〈növény(zet)〉’ ❖ Míg a mediterran, pontusi és a balti flórák szakadatlan összefüggésben nagy területeket vonnak be: az alpin flóra sok apró s különálló kerületre szorítkozik, melyek szigetekként tűnnek fel a többi flórák területében (1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | alpin növényzet (1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | alpin fajok (1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A szubatlanti, boreális és alpin flóraelemeket az országban egyedülálló módon éltető Alpokalja (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

J: alpesi.

Ö: szub~.

alpin melléknév 4A1 (vál)
1.
éghajlati viszonyaiban, növényzetében stb. az Alpokra, ill. hasonló magashegységekre jellemző, havasi
[A hörghurutban szenvedő] jobb módu betegek téli időben meleg éghajlatu helyeket keressenek fel, nyáron tiszta levegőjü, szelektől védett alpin helyeket
(1893 PallasLex.)
[Az Alpujarras hegyvidék] alpin vidéke, különösen Lanjaron környéke s a kilátás Salobrenatól a hófedte Mulhacenre Spanyolország legszebb tájai közé tartoznak
(1893 PallasLex.)
[A Fogarasi-havasok] a romániai Kárpátok legnagyobb átlagmagasságú alpin tömbje. Méltán megilleti az Erdélyi-Alpok elnevezés
(1997 Magyarország földje)
2. (Föld)
az erdőhatár fölötti, rendsz. 1000 méter magasság fölött levő, havasi 〈övezet〉
A magaslati gyógyhelyek három csoportra oszthatók. Első csoport az alpin klima átlag 900-1100 méter magasságban kezdődik. A szubalpin klima csoportjába az 500-900 méter magasságban fekvő helyeket soroljuk, mig a harmadik csoportba a mérsékelt magasságban fekvő hegyi klimák 200-500 méter között tartoznak
(1893 PallasLex.)
2a. (Biol is)
az Alpoknak, ill. a hozzá hasonló magashegységeknek az (al)havasi övezetében elterjedt v. honos, felépítésében és életformájában ezek éghajlatához alkalmazkodó 〈növény(zet)
Míg a mediterran, pontusi és a balti flórák szakadatlan összefüggésben nagy területeket vonnak be: az alpin flóra sok apró s különálló kerületre szorítkozik, melyek szigetekként tűnnek fel a többi flórák területében
(1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
alpin növényzet
(1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
alpin fajok
(1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A szubatlanti, boreális és alpin flóraelemeket az országban egyedülálló módon éltető Alpokalja
(1993 A magyarság kézikönyve)
J: alpesi
Ö: szubalpin

Beállítások