fakötés fn
1. (Ipar is) ’〈ácsmesterségben, épület- v. bútorasztalosságban:〉 egybeillővé formált fa (alkat)részek (fém kötőelemek nélküli) egymásba v. egymáshoz illesztése, ill. e művelet módja, technikája’ ❖ Megkivántatik tőle [ti. az ácsmestertől], hogy valamint a’ házfedél, ugy minden más fakötésben eléggé jártas, ’s a’ födélalapon (Werksatz) már az első megtekintésnél mindent jól megitélni képes legyen (1834 Hasznos Mulatságok C8341, 283) | Átlapolás; az ácsmunkában a fakötés egy neme. Két, egy síkban fekvő s egymást keresztező gerendát átlapolással kötnek össze, ha azok mindegyikét a keresztezési ponton fél vastagságban kimetszik és összeillesztik (1893 PallasLex. CD02) | [az asztalos] nemcsak jól ösmerte [a bútorkészítés] fő-anyagát, a fát, hanem ösmerte a fakötés lehetőségeit, a szerkesztés minden csínját-bínját (1942 Lyka Károly CD43) | A tető faelemeinek kapcsolatai mindenütt a fakötések szigorú betartásával készültek. A csapolások, lapolások, egyéb horgolások pontosan kialakított csomópontokat hoztak létre (1989 Mányoki János–Németh László³ CD52).
1a. ’az ennek eredményeként létrejött kötés, vmely szerkezetnek, tárgynak az a része, ahol a(z alkat)részek ilyen módon vannak össze- v. egymáshoz illesztve’ ❖ Húba, Előd ’s Delmár, mint egy jégszikla tavaszkor Melly a’ partja közül kicsapott árvíz’ habozásin Ingadoz, és megvetve tekintve az emberi kéznek Fáradozásit, az ellentálló hídra dühössen Csap; reszket zuhanásán a’ föld, a’ habok’ árja Meszszire locscsan fel, ’s csikorogva törik darabokra A’ fakötés; így rontott ő a’ honni seregbe’ (1826 Debreczeni Márton 8098003, 143) | Mikor az épület összes fakötései megkészültek, az ács előveszi a székvázlatot (Werksatz), melybe a födél minden vízszintesen fekvő gerendái belé vannak rajzolva (1887 Frecskay János C5238, 428) | Ereszték […] fakötésnek egy része, azaz hosszabb és többnyire négyzetmetszetű mélyedés, gerendák, pallók vagy deszkák szélelapjain, melybe a szemszédos deszka eresztvénycsapja (Feder) jön (1912 RévaiNagyLex. C5702, 634) | Az ácsszerkezetek olyan faszerkezetek, amelyek fakötéseit enyvezés nélkül, különböző ácskötőelemek felhasználásával (lapolás, illesztés, csapkötés stb.) alakítják ki (1993 MagyarNagyLex. C5814, 108).
2. (ritk) ’falapokból, fatáblákból készített könyvkötés’ ❖ Tamási Áron: Virágveszedelem […]. Révai-kiadás. Ára fakötésben P 5.60 (1938 Magyar Nemzet dec. 18. C8354, 22) | a kódex a IX–XII. századból származik. Eredeti afrikai fakötésben maradt fenn, kopt betűkkel íródott (1949 Magyar Nemzet jan. 30. C4789, 5).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.