fakul tn ige 

1. ’〈vminek a színe〉 élénkségéből, teltségéből veszít(, és így vmilyen, kül. szürkésbe v. barnásba hajló világosabb árnyalatúvá válik), ill. színében így változik vmi’ ❖ Eszembe jutott [...] ócska turbánom, fakult zubbonom, és – restellék igéretemnek eleget tenni [ti. a palotába menni] (1834 Aurora C7999, 76) | Lángolnak a mezők, fakulnak s fonnyadnak a növények (1881 Vajkay Károly C4675, 157) | [A múmiát borító] külső vászontakaró biborszine pirosasra fakult (1890 Fővárosi Lapok C0159, 19) | A varrásra használt fonál, ahogy ők nevezik, a fejtő színe rendesen vörös, vagy kék, van fekete s elvétve akad zöld is: mosás után szépen fakul a vörös és a kék (1907 Malonyay Dezső 8292010, 234) | A szemébe sütő nap eszébe juttatta, hogy múlik az idő, így hát leakasztotta a kagylót a fáról, s megvizsgálta a felületét. A levegő elszíntelenítette rózsaszín és sárga árnyalatait, szinte fehérré, átlátszóvá fakult (1963 Déry Tibor ford.–Golding 9107022, 89) | Kezdetben égővörös, később egyre fakuló betűkkel ez állt rajta [ti. a berlini falon], így, magyarul: „Eljön még a mi időnk, Menya!” (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (ritk) ’fakó, szürkésbarnás színfoltként, ill. halványan v. homályosan látszik vmi’ ❖ Távol fakulnak Nowi tornyai (1835 Bárány Boldizsár C0781, 30) | S mig legelődnek szűk, sovány határa Mint a viselt köntös barnán fakúl, A megmivelt hegy zöld, bársony palástban Mint egy mosolygó édenkert virúl (1846 Garay János 8154018, 94) | Kincs, selyem-bársony ékíti tán, Vagy darócz fakúl derekán? Fény-zuhatag tán bomló haja, Vagy csillagtalan éjszaka? (1895 Telekes Béla C4102, 54) | Nem volt még gyakorlatom a fényképezésben. Középen, szívtájékon fakuló foltok, mint amikor a nap kiszívja a ruhát. A vegyszer a hibás (2005 N. Tóth Anikó 3072001, 104).

1b. ’〈haj, arcszőrzet v. állati szőrzet (színe)〉 világosabbá, kül. szőkéssé v. őszessé válik’ ❖ [A vénasszony] tépett, őszessé fakult haja ugy csüngött az arczában, mint az elvadult lónak a sörénye (1887 Nemzet jún. 26. C0386, 5) | [A kisasszony haja] valaha barna volt. Később, egy tavaszi napon, megfestette – aranyvízzel – sáfránysárgára, aztán lenszőkévé fakult (1915 Kosztolányi Dezső 9359342, 73) | Vedlés előtt egyedül a baribal bundája fakul feltűnően fahéjszínbarnára. Hasonló, bár kisebb mértékű színváltozást vedlés előtt házinyulaink bundáján is észlelhetünk (1929 Az állatok világa ford. CD46) | 70 esztendősen fehérbe fakult a haja (1963 Magyar Nemzet aug. 11. C0356, 5) | [A járgányon ülő ember] őszes és kissé vörhenyesre fakult szakálla puffadt hasáig ér, kétoldalt rövid varkocsba font tincsek lógnak ki belőle (1983 Bodor Ádám C6899, 534).

1c. ’vki(nek a bőre, arca stb.) világosabbá, halványabbá, ill. sápadttá, színtelenné válik’ ❖ Rambeckné asszony a küszöbön állt, dühtől fakult arccal (1891 Fővárosi Lapok C0160, 1676) | A vénlány nem felelt, hanem beleesett a férfi karjába és vértelenné fakult, remegő szájával rátapadt a férfi nyakára (1912 Pesti Hírlap nov. 2. C5660, 3) | Agyában tompa fájdalom zúgott, arca még sápadtabbra fakult s a vértelen ajka meg-megrándult néha (1933 Budapesti Hírlap júl. 19. C4721, 2) | Alig hogy élek; Fakúlok, mint a festett képek; Ábrázatom halottra vált (1943 Mészöly Dezső ford.–Villon 9437028, 256) | [Michael Jackson] saját bevallása szerint olyan betegségben szenved, amely roncsolja a pigmentsejtjeit, ettől fakul a bőre (1993 Népszabadság febr. 23. C7843, 12).

2. ’〈égitest〉 egyre halványabban világít v. 〈fény(jelenség), csillogás〉 egyre gyengébbé válik(, és így vmilyenre v. vmivé változik), ill. 〈csillogó dolog〉 egyre mattabb, fénytelenebb lesz’ ❖ A királyi koronák fakulni kezdenek (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Fakul a nap és ötkor búcsuzik (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 47) | A délibáb poros mezőn suhanva, Köddé fakul és eltűnik utóbb (1906 Kosztolányi Dezső 9359482, 125) | Rövid a perc… az égi háló fénye sötétre fakul, Foszlik s eloszlik – már a hajnal langyos harmata hull (1926 Sárközi György 9587006, 14) | Ha a lányok időnként nem törölgetnék, talán fakulna már az érmek csillogása – a nemzetközi porondon két esztendő alatt halványodott válogatottunk teljesítménye (1967 Népsport dec. 22. C6823, 3) | Egyedül mentem haza a fakuló délutáni napfényben az utcákat borító levéltengerben (2001 Dezsényi Katalin ford.–Potok 3087004, 359).

3. ’Vmilyen módon v. értelemben erőtlenedik, gyengül.’

3a. ’〈vmely képesség, megnyilvánulás, jelenség stb.〉 erejéből v. elevenségéből egyre inkább veszít (és így vmivé változik)’ ❖ De a kalmár idő s miljárd esélye Ha közbe lép: elnémul esküszó, Szépség fakúl, bénúl király erélye (1878 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Jókainál a „könyeken átszűrt mosoly” mindig megtartja tiszta jellegét: soha sem vág a komikum körébe, de érzelgéssé sem fakúl (1881 Fővárosi Lapok C8097, 438) | Elvész a kulcs, a gomb S fakul a kedv (1923 Kosztolányi Dezső 9359178, 102) | Széll miniszterelnök szoros barátságot tartott az ellenzékkel és a Magyarország [című lap] barátságát is sikerült megnyernie, [...] olyan nagy mértékben, hogy csakhamar fakulni kezdett a lap ellenzéki nimbusza (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 157) | De ne élj a fellegekben. Sem többek, sem különbek nem vagyunk másoknál! – Hát jó – mondta csendesen, lassan a férfi. Hangja egyre fakult. – Tudomásul vettem (1965 Polgár András 1121005, 34) | érzékelhetően fakult stiláris érzékenysége (2003 Farkas Zsolt 3062005, 274).

3b. ’〈vmely lelki v. tudattartalom〉 egyre halványabbá, homályosabbá, bizonytalanabbá válik’ ❖ az emlék idővel fakul, ujabb benyomások a régit feledtetik (1895 Fővárosi Lapok C0163, 290) | Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni (1908 Juhász Gyula¹ 9284125, 182) | Ha a kökörcsin nem foglalkoztatta volna a magyarságot, neve már régen az elavult és elfeledett szavak közé fakult volna (1932 Rapaics Rajmund CD35) | A botránynak csak a híre maradt, idővel fakulni kezdett az is (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 38) | Az élt emlékkel ellentétben a képemlékek gyorsan fakulnak (1990 Tillmann József Attila 2011005, 16).

3c. (tárgyragos határozóval is) ’〈személy v. dolog, jelenség〉 egyre jellegtelenebb, ill. jelentéktelenebb lesz(, és így vmivé változik)’ ❖ [Csepreghy Ferenc] egyszerű a tárgyválasztásban, a költői tartalomban, a szerkezetben és a formában, de néha egyszerübb, mint kivánatos. A külső alak némelyik munkájában egész a szintelenségig fakul (1881 Fővárosi Lapok C8097, 1705) | A mult század klasszicizmusában a kompozícióból lassan-lassan már kikopik a frisseség és természetesség, amely – minden látszólagos „szerkesztett” jellege ellenére – addig állandóan vele járt. A romantika uralma alatt ez a szellem lassan akademizmussá fakul (1937 Bernáth Aurél 9052008, 137) | kötelességünk egybegyűjtenünk [Varga Kálmán] még kiadatlan írásait, melyek egy elkötelezett írástudó életének hiteles dokumentumai, a magyar irodalomtudomány nem fakuló értékei (1988 Rónay László 2019032, 766) | [a koronázások] a polgári forradalmak után semennyit nem fakult országos históriai szertartások voltak – a nyugati demokráciák többségében jelképesen azok maradtak mind a mai napig (2000 Magyar néprajz CD47).

Ö: el¹.

ÖU: ki~, meg~.

Vö. CzF. fakúl; ÉrtSz.; TESz. fakó; ÉKsz.