fakutya fn 

1. ’kutyát formázó, fából készült (játék) figura’ ❖ előbb a fakutyát, macskát, bárányt, lovat, s mindjárt reá az elevent tapogattatá vele [ti. a vak gyermekkel az apja] össze vissza (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Vasutainkon kutyával nem szabad utazni s ő, hogy a megszokott valami a karján legyen, fakutyát csináltatott magának (1889 Budapesti Hírlap márc. 8. C4736, 3) | a fülek, a lábak, a fark: mozgatható és a fej, az meg egészen kiforgatható. És ami még főbb: mosolyogni kell, mikor az ember ezt a fakutyát a kezébe veszi (1911 Bárdos Artúr CD10) | Kócos nem élő kutya. Kócos: bicskával faragott fakutya (1965 Népszava júl. 30. C4829, 3).

2. (nyj v. kissé biz) ’Fából készült(, kutyáéra emlékeztető alakú v. használata, mozgása közben a kutya ugatásához, vonyításához hasonló hangot adó) tárgy, eszköz v. jármű.’

2a. ’jégen haszn., botokkal hajtott egyszemélyes ülőszánkó’ ❖ Fakutya, a Balaton vidékén használt jégszánkó; egy szántalpra erősített székforma szerkezet a benne ülő egy v. két szeges bottal hajtja a jégen (1913 RévaiNagyLex. C5703, 155) | Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó (1950 Weöres Sándor 9788449, 45) | növeli a biztonságot, ha valami segédeszközt – szánkót, fakutyát – visz magával a [befagyott] tóra merészkedő (1996 Magyar Hírlap CD09).

2b. (kissé rég) ’〈bányában:〉 keskeny vágányon v. kötélpályán futó, a kitermelt anyagok szállítására való kisebb méretű teherkocsi, csille’ ❖ Délbe’ leültek ebédelni. Tar András egy halom ércre ült, Jópál János egy korhadt fakutyára, azután falatoztak. Amolyan bányászebéd volt (1908 Pesti Hírlap okt. 2. C5656, 1) | fakutya [...] ’régi típusú facsille’. – A fakutya sok balesetet okozott, mert nem volt rajta fogantyú (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 106).

2c. (kissé rég) ’〈utak, töltések szélén v. kapu, házfal mellett:〉 földbe mélyesztett alacsony cölöp az ott (el)haladó járművek (kerekének) távol tartására, kerékvető’ ❖ Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek (1856 Jókai Mór CD18) | A fakutya elnevezést szótáraink s egyéb forrásaink szerint többféle jelentésben használja népünk: [...] 2. házsarokvédő ferde czölöp [...] 4. útszéli kihajló (figelmeztető) czölöp (1915 Réthei Prikkel Marian Lajos C5857, 23) | népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt és az útszéli ferde cölöpöt is (1948 Horpácsi Illés C5393, 30).

2d. (rég) ’meredek lejtőn történő leereszkedéskor a szekérkerékre erősített, annak (be)fékezését és védelmét szolgáló papucsszerű eszköz, kerékkötő’ ❖ fakutya: a kocsikerék megkötésére szolgál (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 140) | fakutya: a szekérkerék megkötésére használt kis faválu (1899 Magyar Nyelvőr C5295, 232).

2e. ’vesszőkosár készítésekor haszn., ferde állású, egyik végén lábbal ellátott pad, amelynek lapján v. forgó korongján fonás közben a kosarat forgatják’ ❖ A kas kötése a fakutyán történik. Ez az állvány nevét onnan nyerte, hogy hasonlít az ülő helyzetben lévő kutyához (1939 Végh József C6466, 45) | [régen a parasztok] a térdükön vagy a két lábuk közé fogva kötötték a kasokat, az 1930-as évek óta kaskötő padon – békési nevén fakutyán (1991 Magyar néprajz CD47).

2f. ’a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó’ ❖ Fakutya különben csizmahúzót is jelent (1908 Szily Kálmán C5850, 484) | [a csizmahúzót] egyes vidékeken fakutyá-nak nevezik, mert [...] amikor a csizma sarkát beleteszik, valóban az ember lába után kapó kutya szájára emlékeztet (1968 Horpácsi Illés C6019, 346) | fȧkutyȧ fn. (-t, -k, -nȧk) ’csizmahúzó segédeszköz’. „Ȧdd ide, fijȧm, ȧ fȧkutyāt!” (1971 Magyar Nyelvőr C6022, 352).

2g. (rég)(meg)pörgetve (éles, magas) zúgó hangot adó gyermekjáték, kül. búgócsiga’ ❖ Fa kutya gyermekjáték, néhol bugó csiga (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 127) | [A forgattyú nevű játékot] néhol fakutyának is mondják (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 563) | A búgócsiga (másként: búgató, búgatyú) értelmű fakutya [...] alkalmasint a kutyatutuláshoz hasonló hangja miatt neveződött el (1915 Réthei Prikkel Marian Lajos C5857, 25).

2h. (rég) ’bognármester díszes cégére’ ❖ fakutya: [...] a bognárok cégére, a mely cifrára van festve és faragva; ehhez hasonlítják azt is, a ki sokat nevet, mert a nevető szája is úgy elterjed mint itt a bevágások (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 112) | népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt (1948 Horpácsi Illés C5393, 30).

3. (tulajdonnévként is, jelzőként is) ’〈bárgyú, mafla, ill. bambán, értetlenül v. érzéketlenül (vigyorogva) reagáló személy megnevezéseként〉’ ❖ Szörnyűség! a vén tarisznya [ti. Mirígy] Ily bohókás majmot [ti. Balgát] űz rám. Oh, vigyorgó fakutya! (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Minek ébresztettél fel! Fakutya! Mindjárt levágom a fejedet! (1886 Jókai Mór CD18) | Bujkó Gyuri megint mosolyog a fakutya képivel (1941 Móricz Zsigmond C5086, 98) | Mulatsz? Engem nevetsz ki? Elkéstél vele, ismerlek, nem vagy te az a fakutya, aminek néha mutatod magad (1962 Népszabadság nov. 4. C4814, 10) | [Az erdész] középkorú, vékony, kicsi ember volt, feleakkora, mint a mögötte lépkedő legény, akit Fakutyának hívtak a faluban, mert hiányzott egy kereke (1992 Népszabadság febr. 7. C7842, 9).

4. (kissé rég, nyj) ’〈törpegém v. az ún. pocgém fajba tartozó madár megnevezéseként〉’ ❖ Ardetta minuta, L. fakutya (Csongrádm.). Szeles időben ugyanis olyan forma hangokat ad, melyek távolról kis kutya ugatására emlékeztetnek (1888 Chernel István C7912, 307) | A pocgém – kisgém, kisbika, fakutya [...] – Magyarország alkalmas helyein elég gyakori fészkelő madár (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A régi szegedi halászok nyelvében a fakutya egy kis gémfajtát (Ardetta minuta) jelentett, melynek kutyaugatáshoz hasonló hangjából a vízenjárók hol szélre, hol jó időre következtettek (1972 Kemény Gábor² C6023, 159).

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fakutya főnév
1.
kutyát formázó, fából készült (játék) figura
előbb a fakutyát, macskát, bárányt, lovat, s mindjárt reá az elevent tapogattatá vele [ti. a vak gyermekkel az apja] össze vissza
(1854 Vasárnapi Újság)
Vasutainkon kutyával nem szabad utazni s ő, hogy a megszokott valami a karján legyen, fakutyát csináltatott magának
(1889 Budapesti Hírlap márc. 8.)
a fülek, a lábak, a fark: mozgatható és a fej, az meg egészen kiforgatható. És ami még főbb: mosolyogni kell, mikor az ember ezt a fakutyát a kezébe veszi
(1911 Bárdos Artúr)
Kócos nem élő kutya. Kócos: bicskával faragott fakutya
(1965 Népszava júl. 30.)
2. (nyj v. kissé biz)
Fából készült(, kutyáéra emlékeztető alakú v. használata, mozgása közben a kutya ugatásához, vonyításához hasonló hangot adó) tárgy, eszköz v. jármű.
2a.
jégen haszn., botokkal hajtott egyszemélyes ülőszánkó
Fakutya, a Balaton vidékén használt jégszánkó; egy szántalpra erősített székforma szerkezet a benne ülő egy v.vagy két szeges bottal hajtja a jégen
(1913 RévaiNagyLex.)
Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó
(1950 Weöres Sándor)
növeli a biztonságot, ha valami segédeszközt – szánkót, fakutyát – visz magával a [befagyott] tóra merészkedő
(1996 Magyar Hírlap)
2b. (kissé rég)
〈bányában:〉 keskeny vágányon v. kötélpályán futó, a kitermelt anyagok szállítására való kisebb méretű teherkocsi, csille
Délbe’ leültek ebédelni. Tar András egy halom ércre ült, Jópál János egy korhadt fakutyára, azután falatoztak. Amolyan bányászebéd volt
(1908 Pesti Hírlap okt. 2.)
fakutya [...] ’régi típusú facsille’. – A fakutya sok balesetet okozott, mert nem volt rajta fogantyú
(1959 Magyar Nyelvőr)
2c. (kissé rég)
〈utak, töltések szélén v. kapu, házfal mellett:〉 földbe mélyesztett alacsony cölöp az ott (el)haladó járművek (kerekének) távol tartására, kerékvető
Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek
(1856 Jókai Mór)
A fakutya elnevezést szótáraink s egyéb forrásaink szerint többféle jelentésben használja népünk: [...] 2. házsarokvédő ferde czölöp [...] 4. útszéli kihajló (figelmeztető) czölöp
(1915 Réthei Prikkel Marian Lajos)
népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt és az útszéli ferde cölöpöt is
(1948 Horpácsi Illés)
2d. (rég)
meredek lejtőn történő leereszkedéskor a szekérkerékre erősített, annak (be)fékezését és védelmét szolgáló papucsszerű eszköz, kerékkötő
fakutya: a kocsikerék megkötésére szolgál
(1897 Magyar Nyelvőr)
fakutya: a szekérkerék megkötésére használt kis faválu
(1899 Magyar Nyelvőr)
2e.
vesszőkosár készítésekor haszn., ferde állású, egyik végén lábbal ellátott pad, amelynek lapján v. forgó korongján fonás közben a kosarat forgatják
A kas kötése a fakutyán történik. Ez az állvány nevét onnan nyerte, hogy hasonlít az ülő helyzetben lévő kutyához
(1939 Végh József)
[régen a parasztok] a térdükön vagy a két lábuk közé fogva kötötték a kasokat, az 1930-as évek óta kaskötő padon – békési nevén fakutyán
(1991 Magyar néprajz)
2f.
a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó
Fakutya különben csizmahúzót is jelent
(1908 Szily Kálmán)
[a csizmahúzót] egyes vidékeken fakutyá-nak nevezik, mert [...] amikor a csizma sarkát beleteszik, valóban az ember lába után kapó kutya szájára emlékeztet
(1968 Horpácsi Illés)
fȧkutyȧ fn. (-t, -k, -nȧk) ’csizmahúzó segédeszköz’. „Ȧdd ide, fijȧm, ȧ fȧkutyāt!”
(1971 Magyar Nyelvőr)
2g. (rég)
(meg)pörgetve (éles, magas) zúgó hangot adó gyermekjáték, kül. búgócsiga
Fa kutya gyermekjáték, néhol bugó csiga
(1851 Magyar közmondások könyve)
[A forgattyú nevű játékot] néhol fakutyának is mondják
(1888 Magyar Nyelvőr)
A búgócsiga (másként: búgató, búgatyú) értelmű fakutya [...] alkalmasint a kutyatutuláshoz hasonló hangja miatt neveződött el
(1915 Réthei Prikkel Marian Lajos)
2h. (rég)
bognármester díszes cégére
fakutya: [...] a bognárok cégére, a mely cifrára van festve és faragva; ehhez hasonlítják azt is, a ki sokat nevet, mert a nevető szája is úgy elterjed mint itt a bevágások
(1894 Magyar Nyelvőr)
népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt
(1948 Horpácsi Illés)
3. (tulajdonnévként is, jelzőként is)
〈bárgyú, mafla, ill. bambán, értetlenül v. érzéketlenül (vigyorogva) reagáló személy megnevezéseként〉
Szörnyűség! a vén tarisznya [ti. Mirígy] Ily bohókás majmot [ti. Balgát] űz rám. Oh, vigyorgó fakutya!
(1830 Vörösmarty Mihály)
Minek ébresztettél fel! Fakutya! Mindjárt levágom a fejedet!
(1886 Jókai Mór)
Bujkó Gyuri megint mosolyog a fakutya képivel
(1941 Móricz Zsigmond)
Mulatsz? Engem nevetsz ki? Elkéstél vele, ismerlek, nem vagy te az a fakutya, aminek néha mutatod magad
(1962 Népszabadság nov. 4.)
[Az erdész] középkorú, vékony, kicsi ember volt, feleakkora, mint a mögötte lépkedő legény, akit Fakutyának hívtak a faluban, mert hiányzott egy kereke
(1992 Népszabadság febr. 7.)
4. (kissé rég, nyj)
〈törpegém v. az ún. pocgém fajba tartozó madár megnevezéseként〉
Ardetta minuta, L.Linnaeus fakutya (Csongrádm.Csongrád megye). Szeles időben ugyanis olyan forma hangokat ad, melyek távolról kis kutya ugatására emlékeztetnek
(1888 Chernel István)
A pocgém – kisgém, kisbika, fakutya [...] – Magyarország alkalmas helyein elég gyakori fészkelő madár
(1933 Az állatok világa ford.)
A régi szegedi halászok nyelvében a fakutya egy kis gémfajtát (Ardetta minuta) jelentett, melynek kutyaugatáshoz hasonló hangjából a vízenjárók hol szélre, hol jó időre következtettek
(1972 Kemény Gábor²)
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások