falbontó mn és fn 1A

I. mn

1. ’fal szakszerű bontására alkalmas v. arra haszn. 〈szerszám〉’ ❖ A falbontó eszközök főbbjei: a csákány, a horgas kötél, a feszítő vas, a kecskeköröm (1893 PallasLex. CD02) | A két asszony földreteperte, majd egy falbontó vassal agyonverte a részegségében tehetetlen Kovács Gyulát (1948 Népszava ápr. 1. C4838, 7) | [a politikusok] 1989–90 táján metszőollóval vagy falbontó kalapáccsal fényképeztették magukat (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég v. Tört) ’építmények rombolására, falak áttörésére való 〈hadi eszköz, fegyver〉, ill. ilyen céllal harcoló, építmények rombolását végző 〈fegyvernem〉’ ❖ Fal-bontó koſok (1792 Kisded szótár C0816, 122) | 12 nagy bombarda-szekere, melyek mindegyikén 6 bombarda 50 olasz fontnyi köveket vet; 8 falbontó bombarda, 8 falbontó gép, 10 tűzes köveket vető nagy bombarda és még több más gyujtó és tűzhányó gép (1937 Bánlaky József CD16) | Mindez azonban nem pótolhatta a várak ostrománál feltétlenül szükséges tényezőnek, a falbontó nehéz tűzérségnek teljes hiányát (1941 Bánlaky József CD16).

2. (sajtó) ’olyan 〈betörő〉, aki a falat kibontva hatol be az épületbe, ill. így végrehajtott 〈betörés〉’ ❖ a falbontó betörés tettesét, Liszmann József 25 éves munkanélküli gyárimunkás személyében elfogták (1925 Népszava jún. 23. C7493, 12) | Falbontó betörők jártak Witt Gyula Krisztina-tér 9 alatti szűcs üzletében és 30.000 forint értékü bundát vittek el (1946 Szabad Nép nov. 5. C4870, 6) | Ötmillió forint értékű ékszert és arany kegytárgyakat loptak el a falbontó betörők a budapesti Belváros egyik ékszerüzletéből (1997 Népszava márc. 25. C6366, 20).

II. fn

1. (ritk) ’olyan személy, kül. építőipari munkás, aki (vmely) fal (szakszerű) lebontását végzi’ ❖ Legelsőbb a falbontók jöttek és csákánnyal nekiestek a háznak (1928 Elek Artúr CD10) | a falbontóknak [ti. Dabas-Sáriban az egy épületben működő két iskola közé felhúzott válaszfalat lebontóknak] meg a kártokozóknak nem volt szándékuk semmiféle kárt okozni (1994 Országgyűlési Napló CD62) | A falbontókat ünnepelték a németek[.] Az NDK lakossága forradalmat hajtott végre 1989. november 9-én, amelynek sikerét az akkori világpolitika tette lehetővé – ebben értettek egyet a berlini dráma egykori főszereplői, akik tegnap ünnepelték a falomlást (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’olyan betörő, aki a fal kibontásával hatol be az épületbe’ ❖ bankócsinálókkal, falbontókkal, liba-lopókkal vesződik ma a zsandár (1897 Kazár Emil C2512, 117) | A falbontók főleg a VIII. és a XIV. kerületben működtek: üzletek és lakások falát vasrudakkal bontották ki és így hatoltak be a helyiségekbe (1947 Szabad Nép ápr. 11. C1539, 6) | Falbontók az ékszerboltban (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

falbontó melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
fal szakszerű bontására alkalmas v. arra haszn. 〈szerszám〉
A falbontó eszközök főbbjei: a csákány, a horgas kötél, a feszítő vas, a kecskeköröm
(1893 PallasLex.)
A két asszony földreteperte, majd egy falbontó vassal agyonverte a részegségében tehetetlen Kovács Gyulát
(1948 Népszava ápr. 1.)
[a politikusok] 1989–90 táján metszőollóval vagy falbontó kalapáccsal fényképeztették magukat
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (rég v. Tört)
építmények rombolására, falak áttörésére való 〈hadi eszköz, fegyver〉, ill. ilyen céllal harcoló, építmények rombolását végző 〈fegyvernem〉
Fal-bontó koſok
(1792 Kisded szótár)
12 nagy bombarda-szekere, melyek mindegyikén 6 bombarda 50 olasz fontnyi köveket vet; 8 falbontó bombarda, 8 falbontó gép, 10 tűzes köveket vető nagy bombarda és még több más gyujtó és tűzhányó gép
(1937 Bánlaky József)
Mindez azonban nem pótolhatta a várak ostrománál feltétlenül szükséges tényezőnek, a falbontó nehéz tűzérségnek teljes hiányát
(1941 Bánlaky József)
2. (sajtó)
olyan 〈betörő〉, aki a falat kibontva hatol be az épületbe, ill. így végrehajtott 〈betörés〉
a falbontó betörés tettesét, Liszmann József 25 éves munkanélküli gyárimunkás személyében elfogták
(1925 Népszava jún. 23.)
Falbontó betörők jártak Witt Gyula Krisztina-tér 9 alatti szűcs üzletében és 30.000 forint értékü bundát vittek el
(1946 Szabad Nép nov. 5.)
Ötmillió forint értékű ékszert és arany kegytárgyakat loptak el a falbontó betörők a budapesti Belváros egyik ékszerüzletéből
(1997 Népszava márc. 25.)
II. főnév
1. (ritk)
olyan személy, kül. építőipari munkás, aki (vmely) fal (szakszerű) lebontását végzi
Legelsőbb a falbontók jöttek és csákánnyal nekiestek a háznak
(1928 Elek Artúr)
a falbontóknak [ti. Dabas-Sáriban az egy épületben működő két iskola közé felhúzott válaszfalat lebontóknak] meg a kártokozóknak nem volt szándékuk semmiféle kárt okozni
(1994 Országgyűlési Napló)
A falbontókat ünnepelték a németek[.] Az NDKNémet Demokratikus Köztársaság lakossága forradalmat hajtott végre 1989. november 9-én, amelynek sikerét az akkori világpolitika tette lehetővé – ebben értettek egyet a berlini dráma egykori főszereplői, akik tegnap ünnepelték a falomlást
(1999 Magyar Hírlap)
2.
olyan betörő, aki a fal kibontásával hatol be az épületbe
bankócsinálókkal, falbontókkal, liba-lopókkal vesződik ma a zsandár
(1897 Kazár Emil)
A falbontók főleg a VIII. és a XIV. kerületben működtek: üzletek és lakások falát vasrudakkal bontották ki és így hatoltak be a helyiségekbe
(1947 Szabad Nép ápr. 11.)
Falbontók az ékszerboltban
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások