🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

falcol ts ige 

1. (tárgy n. is) (Ipar) ’〈egymásba illesztendő (fa) munkadarabokat, szerkezeti elemeket〉 horonnyal, vájattal ellát, ill. ilyen szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit’ ❖ Fáncol, Fáncoz, cs. […] rovatékot vés (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 349) | [az eresz] felső padlása (menyezet) félespontba van falczolva, de lehet borítékos is. Az előbbi abban áll, hogy a hornyolt deszkák szélei teljesen egymáshoz illeszkednek (1903 Szabó Imre C6959, 213) | ha asztalost láttam fenyőléceket falcolni, az a mesterség vonzott (1988 Magyar Nemzet márc. 26. C8363, 5).

1a. (Ipar) ’〈fémlemezt〉 szélét visszahaj()tva peremmel ellát, ill. ilyen peremű szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit; korcol’ ❖ lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják) (1912 RévaiNagyLex. C5701, 154) | [Mosóüst] egy darabból készitve (nem falcolva) (1916 Budapesti Hírlap szept. 10. C4704, 27) | A jövőben az autó- és traktorhűtőkhoz a húzott cső helyett általában korcolt (falcolt) csövet gyártsanak Vajda Pál elgondolása alapján (1955 Népszava nov. 27. C4845, [4]).

1b. (rég, nyj)(szegnek való) lyukkal, bevágással lát el, kilyukaszt vmit’ ❖ Fánczolni, a’ kerékre vonandó sinvas-karikába négyszegletű lyukat vésni, hogy abba szeget lehessen ütni. Kézdi széki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 115) | Fáncol, Fáncoz, cs. […] kerékre való sinvasat kilyuggat, hogy szeget lehessen belé verni (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 349).

2. (Könyv) ’〈ívet〉(lapszám szerint) összehajtogat’ ❖ falcolni: hajtogatni; Frecskay: rételni, mert az íveket rétekre (oldalnagyságra) hajtogatják (1931 Herzog Sándor C5988, 18).

3. (kissé rég) ’〈a tímármesterségben: cserzett bőrt〉 húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít’ ❖ fârcốl: bőrt a fârc-cal vékonyra farag (1899 László Géza C5295, 233) | Nyergesbőr […]. Az áztatott nyers bőrt röviden meszezik, koppasztják s faragják, jól kimossák, gyengén falcolják és szítatják (1900 PallasLex. C7820, 356) | [a bocskoros kismesterség szókészletéhez tartozik:] falcol: cserzett bőrt húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít (1976 Fűr József C5916, 353).

4. (tárgy n. is) (szleng) ’〈vmely testrészt〉 rendsz. az ereknél (öngyilkossági szándékkal) megvág, összevagdos vki’ ❖ A csaj meg hülye, mert mindig összevissza van falcolva (1987 Varsányi György C6039, 141) | Az elmúlt három hétben öten falcoltak. Így hívják a pengés öngyilkossági kísérletet (1990 Népszava máj. 5. C7455, 11) | [Zsuzsa] csontsovány, a karja falcolt, megvágott-behegedt sebekkel, árulkodó tetoválásokkal van tele, jelekkel, melyek évekre visszamenően mutatják, mikor hol élt, kivel, mit csinált (2000 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: be~.

Sz: falcolás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. falc; ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
falcol tárgyas ige
1. (tárgy n. is) (Ipar)
〈egymásba illesztendő (fa) munkadarabokat, szerkezeti elemeket〉 horonnyal, vájattal ellát, ill. ilyen szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit
Fáncol, Fáncoz, cs.cselekvő ige […] rovatékot vés
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
[az eresz] felső padlása (menyezet) félespontba van falczolva, de lehet borítékos is. Az előbbi abban áll, hogy a hornyolt deszkák szélei teljesen egymáshoz illeszkednek
(1903 Szabó Imre)
ha asztalost láttam fenyőléceket falcolni, az a mesterség vonzott
(1988 Magyar Nemzet márc. 26.)
1a. (Ipar)
〈fémlemezt〉 szélét visszahaj()tva peremmel ellát, ill. ilyen peremű szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit; korcol
lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják)
(1912 RévaiNagyLex.)
[Mosóüst] egy darabból készitve (nem falcolva)
(1916 Budapesti Hírlap szept. 10.)
A jövőben az autó- és traktorhűtőkhoz a húzott cső helyett általában korcolt (falcolt) csövet gyártsanak Vajda Pál elgondolása alapján
(1955 Népszava nov. 27.)
1b. (rég, nyj)
(szegnek való) lyukkal, bevágással lát el, kilyukaszt vmit
Fánczolni, a’ kerékre vonandó sinvas-karikába négyszegletű lyukat vésni, hogy abba szeget lehessen ütni. Kézdi széki szó
(1838 Magyar tájszótár)
Fáncol, Fáncoz, cs.cselekvő ige […] kerékre való sinvasat kilyuggat, hogy szeget lehessen belé verni
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
2. (Könyv)
〈ívet〉 (lapszám szerint) összehajtogat
falcolni: hajtogatni; Frecskay: rételni, mert az íveket rétekre (oldalnagyságra) hajtogatják
(1931 Herzog Sándor)
3. (kissé rég)
〈a tímármesterségben: cserzett bőrt〉 húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít
fârcốl: bőrt a fârc-cal vékonyra farag
(1899 László Géza)
Nyergesbőr […]. Az áztatott nyers bőrt röviden meszezik, koppasztják s faragják, jól kimossák, gyengén falcolják és szítatják
(1900 PallasLex.)
[a bocskoros kismesterség szókészletéhez tartozik:] falcol: cserzett bőrt húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít
(1976 Fűr József)
4. (tárgy n. is) (szleng)
〈vmely testrészt〉 rendsz. az ereknél (öngyilkossági szándékkal) megvág, összevagdos vki
A csaj meg hülye, mert mindig összevissza van falcolva
(1987 Varsányi György)
Az elmúlt három hétben öten falcoltak. Így hívják a pengés öngyilkossági kísérletet
(1990 Népszava máj. 5.)
[Zsuzsa] csontsovány, a karja falcolt, megvágott-behegedt sebekkel, árulkodó tetoválásokkal van tele, jelekkel, melyek évekre visszamenően mutatják, mikor hol élt, kivel, mit csinált
(2000 Magyar Hírlap)
ÖU: befalcol
Sz: falcolás
Vö. ÉrtSz.; TESz. falc; ÉKsz.

Beállítások