falkorona fn 6A

1. (Ép) ’várfal v. városfal (bástyáinak), ritk. egyéb építmény falazatának felül elhelyezkedő, gyakr. kis ormokkal tagolt és díszített része’ ❖ A felső Ilikánál kevésbbé hemzseg a tömeg. Itt emelkedik az egyik diadaliv falkoronájával, ennek tetejéről köszönti majd ő Felségöket az első dörgő „zsivio!” (1869 Pesti Napló márc. 10. esti kiadás C8651, [2]) | [Leipnikkel szemközt] egy erdőborította hegy meredek ormáról büszkén tekintenek le az ódon nagy Helfenstein vár romjai. Leipnik maga is érdekes kép részben még álló régi körfalaival, tornyaival és falkoronáival (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Bern vára] mai alakját az 1770/71. évi restaurálásakor kapta. […] Eredeti alakjában erőteljes, vaskos négyzetes tömb volt, melynek védőfolyosós, 13–14 m magas falkoronája, Hofer szerint, csak kevéssé emelkedett a városfal fölé (1957 Gerő László CD52) | a [soproni] középkori városfal elfedett-befalazott részleteinek (az eredeti pártázatos falkorona és lőréseinek) felkutatása (1997 Holl Imre CD52).

2. ’〈heraldikai elemként v. mitológiai alak attribútumaként, ill. vmely dicső tett jutalmaként v. a dicsőség jelképeként is:〉 kis ormokkal tagolt vár(os)falat formázó korona’ ❖ fal-koronával jutalmazzák a csüggedetlen honpolgárt (1845 Nagy Ignác C3273, 295) | [Pancsova város számára a bizottság] a következő czimer elfogadását ajánlja: vörös mezőben, zöld gyepen, két bástyájú, nyilt kapujú ezüst vár; […] a pajzs kikanyarított renaissance-alakú, fölötte ezüst falkorona (1880 Akadémiai Értesítő C8513, 164) | az pedig, ki első volt valamely ellenséges vár falán: a falkoronát (corona muralis), v. tábori koronát [kapta] (1895 Bárczay Oszkár C0792, 233) | Apelles óta mutatkoznak az ülő Tyche-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával birnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetü és hogy Tyche-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították (1897 PallasLex. CD02) | [A boğazkalei leletek sziklafaragásain] a jobb oldali menet nőkből áll, kik mindnyájan hosszú és középen övvel szorított ruhát, fülbevalót, s hátul hosszan lecsüngő hajokon magas falkoronát viselnek (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | falkorona az Osztrák Köztársaság címerpajzsát tartó fekete sas fején (1999 Magyar Nemzet szept. 18. C6108, 15).

3. ’vmely épület falazatának legfelső, tető alatti része, amelyre a koszorúgerendákat fektetik; falkoszorú’ ❖ A’ szoba fölött [ti. a világítótorony legfelső szobája fölött] kettős lámpa van. Egyik, ’s pedig a’ külső, melly a’ falkorona kerületén van emelve, igen nagy üvegtáblákból áll (1840 Honművész C6074, 262) | A vitorlák tengelye [a szélmalmoknál] hegyesszöget zár be a toronyépület falkoronája síkjával, így a vitorlaszárnyakon ébredő aerodinamikai erők a malom tetőzetét a szeleskereket a malomra nyomják (1981 NéprajziLex. CD47) | Zsákán is, mint az Alföld számos más helyén, az úri és polgárházak legtöbbjén a padlásteret az oldalhomlozaton, a falkoronán végig kiépített szellőzőnyílásokkal megnyitva terménytárolásra is használták (2002 Dankó Imre CD36).

Vö. CzF.

falkorona főnév 6A
1. (Ép)
várfal v. városfal (bástyáinak), ritk. egyéb építmény falazatának felül elhelyezkedő, gyakr. kis ormokkal tagolt és díszített része
A felső Ilikánál kevésbbé hemzseg a tömeg. Itt emelkedik az egyik diadaliv falkoronájával, ennek tetejéről köszönti majd ő Felségöket az első dörgő „zsivio!”
(1869 Pesti Napló márc. 10. esti kiadás)
[Leipnikkel szemközt] egy erdőborította hegy meredek ormáról büszkén tekintenek le az ódon nagy Helfenstein vár romjai. Leipnik maga is érdekes kép részben még álló régi körfalaival, tornyaival és falkoronáival
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Bern vára] mai alakját az 1770/71. évi restaurálásakor kapta. […] Eredeti alakjában erőteljes, vaskos négyzetes tömb volt, melynek védőfolyosós, 13–14 mméter magas falkoronája, Hofer szerint, csak kevéssé emelkedett a városfal fölé
(1957 Gerő László)
a [soproni] középkori városfal elfedett-befalazott részleteinek (az eredeti pártázatos falkorona és lőréseinek) felkutatása
(1997 Holl Imre)
2.
〈heraldikai elemként v. mitológiai alak attribútumaként, ill. vmely dicső tett jutalmaként v. a dicsőség jelképeként is:〉 kis ormokkal tagolt vár(os)falat formázó korona
fal-koronával jutalmazzák a csüggedetlen honpolgárt
(1845 Nagy Ignác)
[Pancsova város számára a bizottság] a következő czimer elfogadását ajánlja: vörös mezőben, zöld gyepen, két bástyájú, nyilt kapujú ezüst vár; […] a pajzs kikanyarított renaissance-alakú, fölötte ezüst falkorona
(1880 Akadémiai Értesítő)
az pedig, ki első volt valamely ellenséges vár falán: a falkoronát (corona muralis), v.vagy tábori koronát [kapta]
(1895 Bárczay Oszkár)
Apelles óta mutatkoznak az ülő Tyche-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával birnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetü és hogy Tyche-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították
(1897 PallasLex.)
[A boğazkalei leletek sziklafaragásain] a jobb oldali menet nőkből áll, kik mindnyájan hosszú és középen övvel szorított ruhát, fülbevalót, s hátul hosszan lecsüngő hajokon magas falkoronát viselnek
(1899 Nagy képes világtörténet)
falkorona az Osztrák Köztársaság címerpajzsát tartó fekete sas fején
(1999 Magyar Nemzet szept. 18.)
3.
vmely épület falazatának legfelső, tető alatti része, amelyre a koszorúgerendákat fektetik; falkoszorú
A’ szoba fölött [ti. a világítótorony legfelső szobája fölött] kettős lámpa van. Egyik, ’s pedig a’ külső, melly a’ falkorona kerületén van emelve, igen nagy üvegtáblákból áll
(1840 Honművész)
A vitorlák tengelye [a szélmalmoknál] hegyesszöget zár be a toronyépület falkoronája síkjával, így a vitorlaszárnyakon ébredő aerodinamikai erők a malom tetőzetét a szeleskereket a malomra nyomják
(1981 NéprajziLex.)
Zsákán is, mint az Alföld számos más helyén, az úri és polgárházak legtöbbjén a padlásteret az oldalhomlozaton, a falkoronán végig kiépített szellőzőnyílásokkal megnyitva terménytárolásra is használták
(2002 Dankó Imre)
Vö. CzF.

Beállítások