fántonpánt (I. 0 II. 3A1) l. fánton-fánt
fánton-fánt hsz és fn fántonpánt (nyj)
I. hsz 0
1. (rég) ’vmely bántalmat, sérelmet hasonlóval viszonozva, megtorolva’ ❖ Tudták, hogy másképpen meg-nem-ſzabadúlnak, Ha tsak k fánton fánt fegyverhez nem nyúlnak (1793 Gvadányi József 7125018, 297) | Fántonfánt ma, betyár! […] Véreimért maraháni [= morva] uracs véreddel adózzál (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 437).
2. (nyj) ’éppúgy, ugyanúgy’ ❖ Fántom-fánt: „éppen úgy következett be, a hogy előre megmondta valaki” (1908 Gombocz Zoltán C5850, 287) | ha ott [ti. több más ügy mellett a Tocsik-ügyben is] bűnös volt valaki, ugyan, miért nem derült ki fánton fánt mindmáig? (2002 Magyar Hírlap CD09).
3. (nyj) ’egyre, folyton’ ❖ Opponál ez az én pártom [ti. Tisza Kálmáné] fánton fánt (1870 Borsszem Jankó C4989, 202) | [az ólba lekötött jószág] fánton fánt erőlködik, ugrál, rúg (1951 K. Kovács Péter C6541, 389).
4. (nyj) ’minden körülmények között, ill. mindenképpen, okvetlenül’ ❖ Ha csakugyan fánton-fánt nem akarja (1876 Bakoss Lajos C5943, 425) | Én nem akartam az ügyikbe belévegyülni s tanúzni járni, de ha fántom-fánt muszáj, akkor elmenyek (1952 Magyar Nyelvőr C6021, 208) | fántonfánt hsz. ’mindenáron, törik-szakad’. Ha éppen fántonfánt, akkó még kibirjuk valahogy. Tápén fántonpánt (1957 Szegedi szótár C6400, 401).
II. fn 3A1 (jelzőként is) (rég, Jog is)
’vmely bántalom, sérelem hasonlóval való viszonzása, megtorlása’ ❖ Herschel’ szeme nem úszkálhat Ezer más Világokba. És Tilhté nem tébollyoghat A’ fánton fánt dolgokba (1805 Aranka György C0631, 6) | ha ki arczulcsapóját viszszacsapja, ád fántofántot (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 471) | A’ szabadkényű országlások, mellyek szeretik az egyszerű büntetéseket, gyakran élnek a’ fántonfánttal (1833 Rédly Károly ford.–Montesquieu 8320002, 145) | Ha tehát némelyek megsokalták már eddigelé a népieskedést, ez fánton fánt. A régibb műtudalom nem ismérte el művészeti alapnak a népit, s most visszaadatik a kölcsön (1855 Erdélyi János² C1628, 114) | Mért ölsz meg engem? […] Van egy fiad: ő érte irgalom! Igaz az Isten: fánton-fántra jutsz, S ily nyomorultan gyilkolják meg őt is (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | a fántonfánt v. forbátjog (jus talionis) éppen a középkorban élte virágkorát, híven érvényesítve Bölcs Salamonnak elvét: A ki mivel vétkezik, avval bűnhődik (1912 Réthei Prikkel Marian Lajos C5854, 162).
Vö. CzF. fánt; SzólKm.; TESz.; SzT. fántofánt; ÚMTsz.