farc l. falc

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

falc fn  fánc (rég) , farc (rég)

1. (Ipar) ’horony, vájat, amely kül. (fa) munkadarabok, szerkezeti elemek egymásba illeszkedését segíti elő’ ❖ Fántz [= ] Falz (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, [106]) | Fáncz […] Az a’ bevágás a’ zsindelyen a’ mellybe a’ más zsindelyt belé űtik. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 115) | A két félfán 6-6 centiméternyi hornyot (falcot) vésünk, ugy hogy ha az ajtót becsukjuk, akkor ennek belső lapja egyenlő színvonalban álljon a Siló falával (1912 Budapesti Hírlap szept. 22. C4700, 41) | a deszkák szélei falc segítségével egymásba illeszkedtek (1963 Nagy Gyula² C7098, 100) | Légszigetelés, falcba mart technológiával (2007 Népszabadság jan. 3. C7855, 17).

2. (Ipar)(fém)lemez visszahaj()tott széle, pereme’ ❖ A fáncolt v. hornyolt csöveket vékony lemezből készítik, olyformán, hogy a lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják) s az egymásba akasztott fáncokat kalapácsütésekkel összetömörítik (1912 RévaiNagyLex. C5701, 154) | E művelet is valóságos súlyemelés, az aranymetszéshez a könyvek metszését előkészíteni, magát az aranymetszést kidolgozni, vagy élt, „falcot” kalapálni napokon át (1942 Népszava ápr. 16. C7510, 8) | ügyelt, hogy rendes falcot hajlítson a lemez élére (1960 Népszabadság jan. 1. C4812, [10]) | külön kiszabja a sütő hátulját ugyancsak 2 cm-es falccal. A falcokat lehajlítja, s a feneket az összenittelt sütőre illeszti, majd nittszeggel rögzíti (1973 Petercsák Tivadar C7106, 546).

3. ’〈a tímármesterségben:〉 a bőr kikészítésénél haszn., a bőr felszínének egyengetésére, simítására szolgáló késszerű eszköz’ ❖ 12. darabb [!] szerszám, úgy nevezett Faltz (1815 Magyar Nyelv C5909, 235) | falc ’húsoló; Schabeisen’ (tímárszerszám) (1832 Magyar Nyelv C5909, 235) | Falcz: bőrt gyaluló éles szerszám (1887 Frecskay János C5238, 287) | bőrt a fârc-cal vékonyra farag (1899 László Géza C5295, 233) | Midőn [a bőr] jól kiszáradt, ismét megáztatják langy meleg vízben, vagy cserlében; majd a falcczal a falczbakon egyformára vékonyítják (1900 Lázár István² C6957, 57) | A viszonylag sok bőr még működő, a legszükségesebb szerszámok (színlő, faltz, fodorító fa) és három tőke arra utal, hogy egyidőben többen is dolgozhattak (1998 Szűcs Judit C7131, 635).

4. (szleng) ’saját testrészen, rendsz. a csuklón az ereknél(, öngyilkossági szándékkal) ejtett vágás(ok összessége), ill. az ilyen vágások után maradt heg’ ❖ Először megcsináltam a falcot: a jobb kezemen felvágtam az ereket. Aztán jött a nyelés. A falc vágást jelent, ezt sokan hason csinálják, vagy nyakon (1989 Népszabadság dec. 15. C7839, 6) | Nézd meg a falcokat a csuklómon (2003 Népszabadság febr. 15. C7851, 30).

Sz: falcos.

Vö. CzF. farcz; TESz.; ÉKsz. ~, fánc; SzT. fánc; ÚMTsz. fánc; IdSz.

farc lásd falc
🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
falc főnév
fánc (rég)
farc (rég)
1. (Ipar)
horony, vájat, amely kül. (fa) munkadarabok, szerkezeti elemek egymásba illeszkedését segíti elő
Fántz [= ] Falz
(1816 Gyarmathi Sámuel)
Fáncz […] Az a’ bevágás a’ zsindelyen a’ mellybe a’ más zsindelyt belé űtik. Székely szó
(1838 Magyar tájszótár)
A két félfán 6-6 centiméternyi hornyot (falcot) vésünk, ugy hogy ha az ajtót becsukjuk, akkor ennek belső lapja egyenlő színvonalban álljon a Siló falával
(1912 Budapesti Hírlap szept. 22.)
a deszkák szélei falc segítségével egymásba illeszkedtek
(1963 Nagy Gyula²)
Légszigetelés, falcba mart technológiával
(2007 Népszabadság jan. 3.)
2. (Ipar)
(fém)lemez visszahaj()tott széle, pereme
A fáncolt v.vagy hornyolt csöveket vékony lemezből készítik, olyformán, hogy a lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják) s az egymásba akasztott fáncokat kalapácsütésekkel összetömörítik
(1912 RévaiNagyLex.)
E művelet is valóságos súlyemelés, az aranymetszéshez a könyvek metszését előkészíteni, magát az aranymetszést kidolgozni, vagy élt, „falcot” kalapálni napokon át
(1942 Népszava ápr. 16.)
ügyelt, hogy rendes falcot hajlítson a lemez élére
(1960 Népszabadság jan. 1.)
külön kiszabja a sütő hátulját ugyancsak 2 cm-escentiméteres falccal. A falcokat lehajlítja, s a feneket az összenittelt sütőre illeszti, majd nittszeggel rögzíti
(1973 Petercsák Tivadar)
3.
〈a tímármesterségben:〉 a bőr kikészítésénél haszn., a bőr felszínének egyengetésére, simítására szolgáló késszerű eszköz
12. darabb [!] szerszám, úgy nevezett Faltz
(1815 Magyar Nyelv)
falc ’húsoló; Schabeisen’ (tímárszerszám)
(1832 Magyar Nyelv)
Falcz: bőrt gyaluló éles szerszám
(1887 Frecskay János)
bőrt a fârc-cal vékonyra farag
(1899 László Géza)
Midőn [a bőr] jól kiszáradt, ismét megáztatják langy meleg vízben, vagy cserlében; majd a falcczal a falczbakon egyformára vékonyítják
(1900 Lázár István²)
A viszonylag sok bőr még működő, a legszükségesebb szerszámok (színlő, faltz, fodorító fa) és három tőke arra utal, hogy egyidőben többen is dolgozhattak
(1998 Szűcs Judit)
4. (szleng)
saját testrészen, rendsz. a csuklón az ereknél(, öngyilkossági szándékkal) ejtett vágás(ok összessége), ill. az ilyen vágások után maradt heg
Először megcsináltam a falcot: a jobb kezemen felvágtam az ereket. Aztán jött a nyelés. A falc vágást jelent, ezt sokan hason csinálják, vagy nyakon
(1989 Népszabadság dec. 15.)
Nézd meg a falcokat a csuklómon
(2003 Népszabadság febr. 15.)
Sz: falcos
Vö. CzF. farcz; TESz.; ÉKsz. ~, fánc; SzT. fánc; ÚMTsz. fánc; IdSz.

Beállítások