álszent mn és fn 

I. mn 13B

1. ’szenteskedő, színlelten vallásos 〈személy v. közösség〉, ill. ilyen emberrel kapcs. 〈tárgy v. dolog〉’ ❖ Scheinheiliger: álszent (1835 Kunoss Endre C2852, 96) | [II. Frigyes Vilmos] erkölcstelen és álszent udvarával együtt hamarosan elköltötte az állam tartalékalapjait (1897 PallasLex. CD02) | távol az álszent Angliától (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 93) | Annyi a rossz csak, hogy ezzel az álszent Vilmával össze kell költöznöm. Egy szobában élni egy ilyen szent fazékkal, képzelje el (1955 Tatay Sándor 9704002, 218) | [Pap Károly] Mikáéljét, Léviátját a hitük fordítja szembe az álszent társadalommal (1966 B. Nagy László CD53).

1a. ’ilyen emberre jellemző 〈erkölcs, szokás stb.〉’ ❖ Az álszent (kis)polgári erkölcs elleni lázadás (1998 Takács M. József CD17).

1b. ’szenteskedő, színlelten vallásos 〈magatartás, viselkedés, ill. megnyilatkozás stb.〉’ ❖ Liszt Wagner tanácsára hagyta el a paradicsom megkomponálását, így azután a menny gyönyöreiben megoldódó szenvedés felszabaduló örömujjongása helyett: álszent, merev liturgiát kapunk (1921 Tóth Aladár CD10) | – Már régen forgatom az olvasómat, – mondta az s a püspök rögtön vértódulást kapott erre az álszent s útálatos kegyeskedésre (1927 Móricz Zsigmond CD10) | álszent és kenetes szavaik […] mindenkit könnyen megtéveszthetnek (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. ’képmutató, alakoskodó, hamis 〈személy v. közösség〉, ill. ilyen emberrel kapcs. 〈dolog〉’ ❖ A magyarfaló, gőgös, álszent delnő a városnak kertekkel beültetett sáncai fölött elterjedő sétatéren szokott rendesen esténkint […] sétálgatni (1879 e. Vahot Imre 8502001, 114) | Könnyezni kissé a veszély letüntén, Álszent könnyekkel (1924 Kosztolányi Dezső 9359178, 87) | Látod, milyen álszent vagy? Fél napon át arra beszélsz rá, hogy menjek el a tárgyalásra és amikor el akarok menni… (1958 Illés Béla 2025117, 731) | álszent bádogmosolyukat (1967 Méliusz József 9433001, 131) | túlságosan is idős vagyok ahhoz, hogy ne emlékezzem a háború előtti álszent szlogenre: „Koldul, mert nincs semmije: kocsmába hordja a pénzét.” (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen emberre jellemző 〈erkölcs, szokás stb.〉’ ❖ Sohasem szabad szemelől tévesztenünk a polgári erkölcsnek ezt az álszent és képmutató jellegét s a szabadságról, a demokráciáról, a civilizációról, a keresztény kulturáról szóló fellengzős frázisokat mindig szembe kell állítanunk a tényekkel és a gyakorlattal (1949 Losonczy Géza 9401001, 7) | álszent, kihűlt konvenciókat (1995 Magyar Hírlap CD09) | Az Anyád! a szúnyogok keserű és indulatos társadalomkritikája egyébként is a kapitalizmus álszent erkölcsét elszántan támadó Bunuel késői alkotásait juttatja az eszünkbe (2000 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’képmutató, alakoskodó, hamis 〈magatartás, viselkedés, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ az álszent, a’ hamis alázat vállaira veti nehezült fejét (1815 Pap Ferenc ford.–Wenzel C3417, 35) | – Az ég szerelmére – mondta a nő, álszent ijedelemmel (1915 Kosztolányi Dezső 9359125, 130) | Az álszent alamusziság, a tapadós mézes-mázosság (1957 Benedek István 9041010, 316) | Péter Gábor sóhajt, álszentül forgatja szeme fehérjét (1981 Dénes Tibor 9812004, 198) | Ez álszent védekezés! (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044004, 73).

II. fn 3B4

1. ’szenteskedő, színlelten vallásos személy’ ❖ Az álszentet értem, a ki hébehóba, Könyökéig nyul a szenteltviztartóba (1864 A vén harangozó naptára C4407, 46).

2. ’képmutató, alakoskodó személy’ ❖ Úgy áll Eötvös e helyzetben, mint mikor valami temetésen a képmutatók, az álszentek fennhangon zokognak (1857 Jókai Mór CD18) | Ennek máig klasszikusan szép példája Molière Tartuffe-je (1664). A szatíra középpontjában az álszent, a képmutató, a hipokrita áll (1983 Szalay Károly 1144011, 126) | Nem feledkezhetünk meg az álszentekről, képmutatókról sem, akik hamis kép kialakításán buzgólkodnak (1986 Csepeli György 1029003, 107) | az álszentek üzelmeit csak ritkán követi méltó büntetés (1999 Figyelő CD2601).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.