farol tn ige 1a 

1. (átv is) ’〈igavonó állat〉 farával oldalra mozdul, fordul, ill. 〈ember, állat, csoport〉 oldalazva v. oldalirányban kissé közelebb v. távolabb megy, oldalra tér’ ❖ Farolni: farával-fordúlni (1792 Kisded szótár C0816, 54) | De bizonyosképen mégis csak ugy lehet azt észrevenni [ti. a tehén vemhességét], ha a’ hasa vastagodik, ha abban valami mozgást lehet tapasztalni, és ha mikor megtapogattatik, visszanéz és odább farol (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 56) | [a harangozó egy] csöpp lépést közelebb farolt a leányhoz (1924 Budapesti Hírlap szept. 7. C4712, 18) | A lány sértődött képpel arrébb farolt (1954 Vidor Miklós 9778002, 214) | Egész politikai zarándokcsapatok farolnak jobbra (1991 Népszabadság dec. 6. C7841, 5).

1a. (kissé rég) ’〈állat〉 farával közelít vmihez v. úgy helyezkedik, hogy (a fara) vmihez közel legyen, ill. 〈lovas〉 lovat úgy irányít, hogy az vki, vmi mellé kerül’ ❖ [Tóbiás] csizmájával sarkalta; ekkor a ló még nagyobbakat ugrott, s mindig a rúdhoz vagy a szekéroldalhoz farolt vele (1850 Pesti Napló nov. 7. C8632, [2]) | A csillogó szemű, büszke rablók csak úgy melléje faroltak a haddsinak (1912 Laczkó Géza CD10) | [a lovas] csakhamar beérte őket, lovát a szekérhez faroltatta (1930 Kodolányi János CD10).

1b. (ritk) ’〈annak kif.-ére, hogy vmely helyiség, terület úgy helyezkedik el, hogy a hátsó része vmit érint〉’ ❖ Zoltán ott lebzselt a színpadhoz faroló kisebb teremben (1928 Németh László² 9485038, 216) | Öreg Horváth Sándorné még jókor ért a Nagy utcára faroló zöldségeskert palánkjához (1968 Népszabadság nov. 24. C4818, 18).

2. ’〈állat〉(nyugtalanul v. makrancosan) hátsó lábaival fel-felugorva farát dobálja (és így rúg)’ ❖ ha farúlhatnak, jaj a’ körmöktöl a’ farkasnak (1775 Molnár János C3198, 156) | a tehén fejéskor ismét farolni, rúgni, szóval „varjalódni” kezd (1927 Ethnographia C6938, 48) | A két ló ekkor már megbolygatta a többit is.[...] Nem látták a józanító villanyfényt, a fenyítő embert, csak faroltak, rugdalództak, kiki a maga rejtett igazáért (1936 Népszava febr. 2. C7504, 14).

3. ’〈jármű〉 haladáskor a farával oldalirányban (többször) félrecsúszik, ill. 〈hátsó kerék〉 úgy mozdul, hogy a jármű így félrecsúszik’ ❖ a hó jéggé vált s még a vasalt szán is farol (1880 Fővárosi Lapok C8096, 2) | Az utolsó útkanyarodó hatalmas pocsolyájából ötméteres víznyalábot spriccel a faroló hátsó kerék (1929 Nemzeti Sport jún. 28. C7153, 8) | Csúsznak, farolnak az autók, gyors kerekeik amúgy is pillanatok alatt széttapossák [a havat] (1962 Csoóri Sándor 9090064, 10) | melléjük penderült egy másik autó, farolva fékezett, óriási porfelhővel (2002 Tar Sándor 3145001, 494).

3a. ’〈személy〉 úgy vezet, hogy a jármű fara így félrecsúszik’ ❖ a 31-es Maserati monoposto volánjánál ülő gróf Festetics Ernő, aki mintaszerűen, csúszva-farolva spriccelt a kanyarokba (1939 Képes Sport júl. 4. C7038, [5]) | nagy garral faroltak a kocsikkal a kanyarokban (1983 Esterházy Péter 9129004, 8) | Balogh Gábor csibészesen farolt a kocsival (2007 Nemzeti Sport dec. 8. C8076, 16).

4. (átv is) ’〈állat v. ember〉 hátrafelé megy, hátrál’ ❖ Az összetódult vendégsereg apraja-nagyja odacsődült a lovag köré, kérlelték, csillapították, megfogták a lova zabláját, a kengyelét húzták, vonták, hátrafelé faroltatták (1880 Jókai Mór CD18) | [a vicéné] a súlyos táska-rajjal a lépcsőkön szorgalmasan farolt s lihegve vette el a pár hatost (1909 Kosztolányi Dezső CD01) | [A gyászos gekkók] tojásaik számára nagyon gondosan választják meg a helyet, s rendesen olyan szűk résben tojnak, amelybe Schnee szerint a nőstény csak farolva mehet be, mert megfordulni nem tudna (1933 Az állatok világa ford. CD46) | farolt volna a feladat elől (1964 Népszabadság nov. 7. C1501, 14) | itt már csak egyetlen út van, előre, Rákosi elvtárs színe elé. Megpróbáltam visszafelé farolni, de nem lehetett (1990 Magyar Nemzet jún. 4. C8365, 2).

4a. (rég, ritk) ’〈sereg〉 hátrál, visszavonul’ ❖ [a lengyel seregek] ſzüntelen farolni kénteleníttettek a’ nagyobb erej Oroſz Seregek eltt (1792 Magyar Hírmondó C5809, 190) | Mikor a’ Gyalogság farolni kezdett: Huſzárjaink az Ellenség közzé vágták magokat (1793 Magyar Hírmondó C5811, 867).

5. ’〈jármű〉 hátrafelé halad, tolat’ ❖ [a hajó] nem előre – homlokélének irányában, hanem hátrafelé megyen, vagyis farol (1913 RévaiNagyLex. C5703, 197) | Az egyiknek ki kell térni, az autónak visszafelé farolni fáradságosan, esetleg rá a hóbuckára, a kocsisnak ki kell fognia a lovait (1942 Népszava febr. 19. C7510, 6) | az autóbusz nemcsak megállt, de farolt is pár métert és a kalauz udvariasan felsegített (1963 Magyar Nemzet dec. 10. C0356, 5) | [egy] teherautó kezdett farolni (2006 Pósfai György 3149006, 1199).

5a. ’〈személy〉 úgy vezet, hogy a jármű így halad’ ❖ [A szekérrel] megint faroltak, elég nehéz volt megfordulni (1968 Molnár Zoltán C6885, 1399) | a sofőr bólintott, a középső bódé elé farolt (1973 Csukás István 9095022, 213) | kínkeservvel, farolva tudtam csak kihajtani a mellékutcából (1994 Népszabadság dec. 24. C7844, 18).

Ö: be¹, ki~, le~, meg~.

Sz: farolás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. far; ÉKsz.; ÚMTsz.