farsangol tn ige 6a
1. ’farsang idején mulatozik, szórakozik, v. (álarcos, maskarás) farsangi mulatságban vesz részt, ill. 〈vmely farsangi népszokás részeként:〉 mulatozva, mókázva, táncolva járja a falut’ ❖ igy is könyörög az anyaszentegyház kivált hamvazó szerdán: Engedd, Uram! nekünk a keresztény vitézkedésnek segedelmét a szent bőjtöléssel kezdenünk, hogy a lelki gonoszságokkal harczolván, a mértékletességnek oltalmával megerősödjünk. Erre a harczolásra alkalmatlan, mert erőtlen reá a farsangoló ember (1778–1781 Révai Miklós 7283022, 45) | Mint a szélvész, repűl a szánka A csillogó fehér havon; Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. Farsangol a világ! kinek nincs: Feleséget keresni jő (1848 Tompa Mihály CD01) | Öreg volt már, egykorú a nagyapámmal, valaha együtt farsangoltak a híres pásztói bálokon (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Zsérén farsanghétfőn farsangónak a legények. Cigányzenével sorrajárják a lányosházakat, minden háznál megállnak, a cigányok egy csárdást játszanak és a legények a házban lakó leányt megtáncoltatják (1941 Ethnographia C6948, 212) | A XV. század óta tudunk férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről. A kis falvaktól a királyi udvarig mindenütt farsangoltak hazánkban (2002 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég v. nyj, átv is) ’mulat(ozik), dáridózik, ill. szórakozik’ ❖ ? Farsangolnak ugy e, de bezzeg unatkozom én (1777 Kazinczy László C2554, 543) | Tartsatok ünnepet, és vélem fársánglani jertek (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 69) | A ragadozó állatok is igen farsangolnak nálunk, seregestül járnak kelnek a farkasok, s elég merészek fényes nappal megkeresni a juhaklokat (1855 Budapesti Hírlap C7813, 3690) | Más arat, ű mög a hűvös kocsmába farsangol (1957 Szegedi szótár C6400, 406) | itt a homályos ösztönök is gátlástalanabbul farsangolhatnak (1982 Csoóri Sándor 9090051, 24).
2. (ritk) ’farsang idejére, farsangi mulatságra megy vhova’ ❖ mihelytt oda értek a’ gyermekek, Fanny Sós Laczival Bécsbe farsangolt (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 238).
2a. ’fáradva, üggyel-bajjal megy vhova, vkihez v. jár vhol’ ❖ [a tavaszi olvadás miatt Bécsben] olly nagy halas tókból állanak az uttzák, hogy némely alább fekv hellyeken térdig ér lutsokban kelletik vala fársánglanunk (1789 Magyar Kurír C0315, 67) | Hogy jelen körülményid közt hozzám nem farsangolsz, azt igen jól teszed; nagy önzés is volna, tőled ollyasmit kivánnom, kivált midőn én még te érted a kiskapuig sem mentem (1847 Arany János 8014122, 90) | Hát e·zé̇r fársáŋgōltam ḛ́n ide ebbe az ité̇llet időü̯·be? (1935 Szamosháti szótár C6654, 256).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. farsang; ÉKsz.; ÚMTsz.