fás mn és fn 

I. mn

1. ’olyan 〈hely, terület〉, amelyen (elszórtan) fák vannak v. amelyet fák szegélyeznek’ ❖ [a tábornok a katonák elszökdösését úgy tudja megakadályozni, ha] az Erdös, és Fás hellyeken való táborozáſt el-kerüli, ha egyébb képpen az Hadi ok ötet arra nem kénſzeriti (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. 7098002, 3) | Soha őt nem látná Fás Bakony hegye (1844 Vajda János CD01) | [a lelkész háza] egyetlen kőkéményes lak az egész faluban, tiszta, csínnal rendezett fás udvara van (1856 Abonyi Lajos C0503, 15) | A fás vidéken a fát dolgozzák föl, ahol inkább nád terem, ott a fonott holmival művészkednek (1907 Malonyay Dezső CD07) | Odaát a patak füzesein túl egy fás dombot látott, talán temető, a legszívesebben odahúzódott volna (1938 Németh László² 9485001, 26) | [Bük] zöldövezetével, virágos, fás utcáival, kellemes klímájával hívogatja a látogatókat (1997 Magyar Hírlap CD09) | Idős hagyásfák főleg a fás legelőkön találhatók (1999 Természet Világa CD50).

1a. ’olyan 〈növényzet〉, amelyben sok fa van, ill. amely jellemzően fákból áll’ ❖ [a Velebit hegység dalmát oldalán] csaknem pusztán az erdei méhfüvek, ebtejfélék s a földközi tengeri növényzetnek fás, illó olajokban gazdag csalitjai teszik a köves talaj egyedűli tenyészetét (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [az énekes kabócák] főleg a melegebb klímájú vidékeket kedvelik és életük mindig fás növényzethez van kötve, éppen azért steppéken, pusztákon sohasem találhatók, míg az erdős területeken gyakran töméntelen mennyiségben nyüzsögnek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Sok helyen monokultúrás faültetvények váltják fel a természetes fás társulásokat (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. ’olyan 〈növényi sejt(fal)〉, amely az ún. másodlagos vastagodása során a vázát képező cellulózsejtek közé beépült lignin miatt szilárddá vált, ill. 〈növénynek〉 ilyen sejtekből álló 〈szövete, anyaga〉’ ❖ [a fű növekedése során anyagában] elébb a czukor és felolvadó anyagok szaporodnak ugyan, de később viszont fogynak, hogy a fás növénysejtnek engedjenek helyet (1846 Hetilap CD61) | Azt a sejtet, amelynek rétegében a faanyag (xylema) képződik, vagyis a megfásodás elemi részét fás, fásodott vagy fasejtnek mondjuk (1896 PallasLex. CD02) | Az edénynyalábot fásfalú sejtekből álló hüvely veszi körül, de hasonló váznyalábok önállóan is találhatók a szárban, kivált természetesen a fejlettebb szárú harasztokban (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 132) | Összeforradáskor legelőször a két fél kambiuma nő össze egymással s utána az egymással szerves kapcsolatba lépett kambium az oltás helyén kifelé szintén kéregsejteket, befelé fás szövetet hoz létre (1939 Bernátsky Jenő C7964, 106) | A japánok a kimonó festéséhez egy bíborvörös festéket használnak [...]. Ezt a pigmentet hagyományosan a Lithospermum erythrorhizon nevű növény gyökerének fás részéből nyerik (1995 Természet Világa CD50).

2a. (Növ) ’〈a lágy szárúval szemben, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is:〉 sejtjeinek ún. másodlagos sejtfalában szilárdságot adó lignint tartalmazó, rendsz. magas, éveken át fejlődő(, évgyűrűs szerkezetű) 〈növényi szár(rész)〉 ill. ilyen szárú, fa, cserje v. bokor alakban növő 〈növény〉’ ❖ Az apróbb csemeték = ſuffrutices; a’ és Füvek = herbæ tsak abban külömböznek, hogy a’ tsemetének törsöke, vagy ſzára fás; a füé gyenge, ki vad, ki kerti; de amaz-is ezzé válhatik gyakran (1783 Molnár János C0293, 211) | [a gyapot] korója fás, kemény, két lábnyi magoſs, ers, vereſs haju (1786 Mátyus István 7222012, 362) | A’ fás Plántáknak közepén vagyon a’ Szék, ezt körlveszi a’ Fa, ezen felyl van a’ Hártya, azután a’ Brhártya, azon felyl a’ Héj (1811 Vadnay József 8570003, 12) | Félcserje (növ.), a fás növények [...] egyik alakja, amelynek alacsony termete és bokros növése van, de a cserjétől abban tér el, hogy hajtásai egy-két vegetációperiodus multán elhalnak és ugyanazon fás tőből új hajtásokkal helyettesíttetnek (1913 RévaiNagyLex. C5703, 298) | A madársóskafélék (Oxalidaceae) virágkörei ötösszámúak, az idetartozó növények többnyire lágyszárúak, ritkábban fásak (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 140) | fás bazsarózsa (pompás bazsarózsacserje, kínai bazsarózsa) Paeonia suffruticosa (1998 Növényneveink C6120, 44).

2b. ’〈(idősebb) lágy szárú növény, es. gomba szárában, gumójában stb.:〉 lignintartalmú, megkeményedett 〈rost(os rész)〉, ill. olyan(, fogyasztásra kevésbé alkalmas) 〈növényi szár, gumó stb.〉, amelyben ilyen rostok, részek vannak’ ❖ A’ lemettzett gyökeres [articsóka]nevendékeknek metéldel azt a’ bötykös fás részeit, melyekkel azok a’ vén tőhöz vóltak ragadva (1805 Pethe Ferenc 8364013, 126) | A többi szomszédjának csak karalábéja terem, az is fás (1875 Jókai Mór CD18) | [A gyékény rostja] mikrochemiai viselkedése tekintetében a kevésbbé fás rostok közé sorozható, körülbelül a kender és juta között foglal helyet (1913 Természettudományi Közlöny C7937, 215) | [A nagy őzlábgomba] húsa a kalapban fehér, vékony, puha. A tönkben fás, rostos (1995 Természet Világa CD50) | A főzési idő alatt előkészítjük a spárgát: legalsó, esetleg fás részét eltávolítjuk, meghámozzuk (2009 Mautner Zsófia 3232001, 158).

3. ’〈Fával (mint anyaggal), ill. vmely fatárggyal kapcs.〉’

3a. ’fával, annak feldolgozásával, eladásával stb. foglakozó 〈személy〉’ ❖ A Bekecs-alji szenes ember, meg a fás székely typikus alakjai Maros-Vásárhely piaczának (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Az alsóudvar keritését föltüzeltük, mert a fás zsidó beszüntette a hitelt (1909 Népszava jan. 17. C7477, 3) | Hétfőtől kezdve minden hét első munkanapján este 6 órakor kezdik előadásaikat az ország legkiválóbb fás-szaktekintélyei [...]. 24-én dr. Földvári László főmérnök adja elő a mai Magyarország erdészeti földrajzát (1941 Magyar Nemzet nov. 23. C8357, 24) | Fás szakember elhelyezkedne, esetleg gyárnál anyagkezelőnek is (1948 Szabad Nép márc. 21. C4871, 14).

3b. (ritk) ’fából, faanyagból, ill. (vmennyi) gerendából, deszkából készült 〈dolog〉’ ❖ ha a két öles deszka végén, melly a tutajon keresztül tétetik a többi deszkák alapjául, tul még egy, vagy két, vagy három gerenda van, azt nevezik annyi fás tutajnak (1847 Hetilap CD61) | Utolsó éber végső éjszakákon, magas sötétből városnéző, íme, toronyőr a nevem, és fás korláton hajlok által (1921 Szerb Antal CD10) | A dacos kopogóbogár vagy halálórája (Anobium pertinax L.) lárvája a repkény, kőrisfa és más növények száraz ágain kívül, főleg a házak fás részeiben és bútoraiban él (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3c. (szn-i jelzővel) (Sp) ’〈tekejátékban:〉(bizonyos számú) tekebábu feldöntésével elért 〈eredmény〉’ ❖ A nőknél meglepetésnek számít a székesfehérvári Lokomotív 274 fás veresége a kecskeméti vasutas nőktől (1949 Népsport nov. 10. C8021, 4) | A fiatal sportoló Vajdahunyadon 486 fás eredménnyel nyerte meg a korosztályos teke-világbajnokságot (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. (Ásv is) ’a fa anyagára jellemző 〈mintázat, szerkezet〉, ill. olyan, rendsz. növényből, kül. fából keletkezett 〈ásvány〉, amelynek szerkezete az egykori fáét mutatja v. a fáéhoz hasonló’ ❖ [Az ónérc] ritkán sugarasan rostos szerkeztü és ekkor fás ónérc a neve (1896 PallasLex. CD02) | Fás szerkezetet mutat a faopál, mely a fának kövesítő anyaga; a fa szerves anyagának helyét opál foglalta el és rajta a fa szerkezete igen jól megismerhető (1916 RévaiNagyLex. C5710, 750) | Tőzeg v. tufa, fás, rostos, rugalmas, első képződésű szénfajta (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 193) | [A lignit] sötét- v. világosbarna, fás v. földes szerkezettel: még kivehetők benne a növények, amelyekből keletkezett (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 167) | A földes-fás barnakőszénnek, amelyet helyi erőműben égetnek el, átlagos fűtőértéke csupán 9560 kJ/kg, s hamu- és víztartalma is nagy (1997 Magyarország földje CD05).

5. ’fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós 〈hang(zás)〉’ ❖ [az énekesnő] magas hangjai már kopottak, fakók, gyengék. Olyanok, mint a zongoráé, melynek billentyüverőiről már lekopott a bőr, ugy, hogy a csupasz fa verődik a hurokhoz; fás, száraz hang keletkezik akkor (1900 Pesti Hírlap szept. 23. C5648, 6) | Nemsokára csak a ceruzahegyezés nyikorgó, fás zöreje hallatszott itt-ott a csendben (1917 Kaffka Margit 9290048, 52) | A falióra nyikorogni kezdett, aztán koppanásszerű, fás hangon megszólalt (1921 Réti Ödön CD10) | [a balo és olulan nevű afrikai hangszerek készítésekor] a felül nyitott tökök oldalába kis nyílást fúrnak, és arra vékony membránt ragasztanak. A falapok felhangzása után (a légüreg berezgésekor) a pici membránok érdes, reszelős hangjukkal színezik a fás hangot (2001 Természet Világa CD50).

5a. ’tompa, fakó, fénytelen 〈beszéd- v. énekhang〉’ ❖ Éder kisasszony hangja amolyan kissé fakult, színehagyott alt- vagyis inkább mezzoszoprán hang, melynek zománca már elveszett, egyik-másik hangja szinte fásnak, kopottnak tetszik (1902 Pesti Hírlap jan. 3. C5650, 5) | – Ugy-e [a pap] megtagadta, amit kér?... csuklott ki a panaszos szó az asszony torkából [...]. Nagy Ádám, Bibliás Nagy Ádám csöndesen bólintott rá: – Meg... Megtagadta... mondotta fás hangon, de aztán ércet kapott a szava s ugy folytatta: – de én is megtagadom! (1911 Népszava aug. 20. C7479, 4) | a véznasághoz vézna hang társul, furcsán fás, száraz, halk, és csak a harmadik felvonásban derül ki, hogy Frankó Tünde csak az erejét osztotta be, úgy énekel és úgy vágja el utána saját torkát, hogy a néző önkéntelenül felszisszen: szegényke (2008 Népszabadság jan. 29. C7856, 9).

6. (kissé rég, irod) ’(kíméletlenül) érzéketlen, szenvtelen, ill. egykedvű, közönyös 〈személy〉’ ❖ Kell theoria, de ízlés is kell, mint Grammatica kell, de kell ízlés is; ez és az hideggé, fássá, pedánttá teszik a’ vele-bíbelődőt (1831 Kazinczy Ferenc C4938, 492) | [a hölgyek] kölcsönösen megegyeztek abban, hogy soha unalmasabb, fásabb, ridegebb emberekkel még nem találkoztak, mint ez a három táblabíró (1856 Jókai Mór CD18) | És lettem fáradt, fás lélek, akit, Ha elé teszik se hat meg virág (1927 Tóth Árpád 9720014, 19) | Íze és emléke sincs már bennünk a reggeli érzékenységnek, becsukódott a lelkünk, fássá lettünk s azt hiszem szíjostorral verhetnének bennünket, az sem okozna különösebb fájdalmat (1933 Dallos Sándor CD10).

6a. (kissé rég, irod) ’(ilyen személyre jellemző,) érzéketlen, közömbös 〈lelkület, lelkialkat〉, ill. beletörődéssel, kilátástalanság érzésével járó 〈hangulati, érzelmi állapot〉’ ❖ Hasonló bátorsággal, vagy fás indulatlansággal várják az halált-is (1783 Molnár János C0292, 175) | Embertelen, fás kebled a Bizalomnak helyt nem adott (1852 Tompa Mihály CD01) | Szive lelke fás a kintul (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Hogyha örök hitem, Hogyha minden vágyam Örökre elszállna S annyi tépő kétség, Siratott reménység Fás közönnyé válna; [...] Ne éljek én tovább, Mit adhat már akkor Énnekem az élet?!... (1919 e. Ady Endre CD01) | A lelke csorba, satnya, fás (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Corbière CD01).

6b. ’(ilyen személyre jellemző,) érzelmeket nem tükröző, színtelen 〈hang(zás), beszédmód〉’ ❖ [a Giosinit játszó színész] nehéz szivvel sohajtja: „megöl a’ szorongattatás!” – E’ szók a’ küzdés hangján valának ejtendők, de ismét csak az iménti rideg, fás hangon rezegtek-el (1837 Honművész C6071, 663) | Búskomorságnál: lesütött szempillák, lecsüggő arcz-vonalok, tompa zöngék és fás lejtvények, még a közbejött indulatok esetében is (1861 Mátray Gábor 8300003, 91) | Saját hangja fásan, idegenül hangzott a fülébe. „Tudom, mi a kötelességem.” Ő mondta ezt? Mintha idegenek súgták volna, mintha egy lapról olvasta volna le… (1918 Réti Ödön CD10) | – Hogy mulattál Katinál? – kérdeztem. – Jól – felelte fás hangon (1965 Magyar Nemzet aug. 17. C4802, 7).

6c. (ritk) ’egyhangú, monoton 〈stílus〉, ill. ilyen stílusú 〈művészi szöveg〉’ ❖ mi haszon és mi öröm lehetne abból, hogy eggy beszéde’ szépségéről elhíresedett munkát kificzamlott, elcsigázott, fás és holt nyelven adjunk (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 34) | a’ hegytövében leülvén, panaszos dalokat kezde énekelni, fülhasitó rósz versekben, fás rosz versekben, izetlen rosz versekben (1836 Regélő C0460, 131) | [Török Sophie] nem törődik azzal, hogy motivumai únos-úntalan visszatérnek [...], hogy tiszta szép zengésű sorok fás, prózai sorokkal váltakoznak. Nem a vers szépsége s befejezettsége érdekli, hanem a kifejezés maradéktalan hűsége (1940 Keresztury Dezső CD10).

II. fn

1. (rég) ’fával benőtt v. gyümölcsfákkal beültetett terület, ill. az ott növő (gyümölcs)fák összessége’ ❖ a’ felduzzadt hegypatak elseprette pajtámat és fásomat, ’s iszapot és szirtdarabokat hordott oda, a’ hol kertemnek gazdagsága állott (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 295) | a’ templom’ környékét sürű fás boritja (1844 Akadémiai Értesítő C8471, 193) | [A folyam] partjain ölnyi magasra nőtt a nád és fü s ritka fás állongált (1867 Lidérc naptár C0245, 68) | Sötét felhő tart a fásnak a sík tengerpart felől (1882 Csukássi József ford.–Tennyson C1343, 53).

2. (kissé biz) ’Fával mint anyaggal foglalkozó.’

2a. (ritk) ’fával, faanyag feldolgozásával v. eladásával foglakozó személy’ ❖ [az államkincstár] látva a fakartell és a fások garázdálkodását [...] nem tett semmit. Holott 53.000, vagy 40.000 holdról termelhetett volna annyi tüzifát, hogy a magántermelőt normális és reális árakra készthette volna (1915 Pesti Hírlap aug. 19. C5663, 17) | [az 1930-as években] gyakoribbá váltak a sztrájkok és bérharcok a textilesek, a fások, vasasok, az építőmunkások és más munkásrétegek körében (1986 László Frigyes CD52).

2b. (kissé rég) ’faipari szakismeretekkel rendelkező, ill. ilyen ismereteket tanuló személy’ ❖ A szakestélyeken, szalagavatókon – amikor az erdészek a zöld, a fások a barna szalagot tűzik fel – nagy sörivás tartatik (1970 Népszava márc. 20. C4834, 3) | Szabó Béla, a fások műhelyfőnöke-szakoktatója az imént magyarázta el nekem, hogy az anyagismeret mennyire fontos [...]. – Egy fásnak úgy kell ismernie az anyagot, mint a saját testét (1996 Magyar Nemzet febr. 15. C8371, 9).

Vö. CzF. fás¹; ÉrtSz.; TESz. fa; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.