favilla¹ fn
1. ’〈a vasvillával szemben is:〉 fából készült, főleg szálas takarmány gyűjtéséhez, rakodásához haszn., két v. többágú eszköz’ ❖ [a férfi szokott készíteni] kaſza-nyelet, fa-villákat, kádároknak tsigát és metſz kés-nyeleket (1782 Magyar Hírmondó C0270, 219) | Nem volt nála egyéb fegyver, mint egy kétágú, hosszú nyelű favilla, amilyennel ezen a vidéken a kévéket adogatják fel a karó hegyére (1876 Jókai Mór CD18) | A gép hátsó részénél a szalmát és töreket gyűjtötték favillákkal asszonyok, lányok hangos csevetelés közben (1921 Schöpflin Aladár CD10) | [A száradó szénát] réteken előbb kisebb csomókba „hajtották” össze. [...] A „rendhajtás” elmaradásához a favilla – vasvilla eszközváltás is hozzájárult a 20. század első felében (1999 Magyar néprajz CD47) | A kirakodóvásár hátsó részében helyezkedtek el az asztalosok és a bakonybéli faeszközkészítők, akik különféle gereblyéket, favillákat, nyírágseprűket árultak (2002 Márkusné Vörös Hajnalka CD36).
1a. ’két ágban végződő (nyeles) farúd, ill. 〈vmely eszköznek, szerkezetnek〉 fából készült, U v. V alakú (alkat)része’ ❖ A kövecses patakpart mellett, két törpe favillára támasztva [...] fekete üst függött (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0552, 18) | Divisorium (lat.) [...] a nyomdászatban a szedők favillája, melylyel a kéziratot leszorítják (1893 PallasLex. CD02) | [a gondolások] arccal előre állva, akként kezelik széles lapátu evezőiket, hogy a peremfától magasra kiemelkedő favillában nyugvó evezőnek fogantyuját maguktól tolják, lökik (1894 PallasLex. CD02) | A mérleg állványát egyszerű favilla alkothatja, melyet talapzatra állítunk s melynek felső végén a tengelyszög számára lyukat fúrunk (1921 Természettudományi Közlöny C7946, 31) | Előkerült, több példányban is, a hagyományos csúzli [ti. a diákok zsebéből], egyik favillára erősítetten, másik nyelét vastag drót képezte (1965 Népszabadság okt. 13. C4815, 6) | Kitettek két bakot, majd a favillákkal leemelték a karcsú, vászonborítású csónakot (1968 Népszava aug. 19. C4832, 8) | A 3. ábrán látható négy nyugati oboatípus közös vonása, hogy hiányzik róluk a favilla, és a hangolónyílások száma is csupán kettő (2002 Természet Világa CD50).
2. ’fából készült, evőeszközként v. főzéshez, tálaláshoz haszn. villa’ ❖ fa-villákkal össze zuzzák a’ tojásokat, ’s a’ tömeget addig keverik, mig valamelly sárga lévvé nem válnak (1834 Honművész C6068, 587) | [A lakodalmon] minden személy előtt fakanál, favilla, fatányér és icce űrtartalmú vászonkorsó (kűkorsó) volt (1936 Seemayer Vilmos C6435, 75) | Tésztaszedő favilla (1977 NéprajziLex. CD47) | [teflon edényekhez való] falapátot vagy favillát is lehet kapni, amivel biztonságosan a hússzeletek alá nyúlhatunk (1991 Frank Júlia CD19).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.