fatest fn
1. (Növ) ’fás szárú növény törzsének és ágainak a kambium alatti kemény része, ritk. ez a háncsréteggel együtt’ ❖ [a forgács] a velő és kéreg közt rétegesen fekvő fatest gyöngébb része (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 420) | A vastagsági növekedés azáltal történik, hogy a fatest és kéreg közt lévő, szaporodásra képes sejtekből álló és a fatestet körülvevő sejtrétegből, a kambiumból, minden évben egy uj faréteg képződik a fatest felületén, mely azt palástszerüleg burkolja be (1894 PallasLex. CD02) | [A fáknak] a fakérgen belül fekvő kemény részét fatestnek nevezzük. Valódi fateste csak a nyitvatermő és kétszikű fáknak van, ellenben az egyszikűek (pálma bambusz) fája csak külsőleg hasonlít a valódi fatesthez (1926 TolnaiÚjLex. C5721, [250]) | A fa szövetét képező vegyületek közül a fatest 40–60%-át kitevő cellulóz a legjelentősebb a lignin mellett (1988 Józsa Béla CD52) | A fás szár belülről kifelé haladva jól elkülöníthető szöveti részekre tagolható: →fatest, →kambium, →háncstest (1998 MagyarNagyLex. C5820, [639]).
2. ’Fából készült dolog.’
2a. ’emberi v. állati testet, alakot ábrázoló v. formázó, fából készült bábu v. szobor’ ❖ szembetünők a’ nagy oltár mennyezete közepén függő kereszten emlitést érdemlő utánzással készült Megváltónk holt testének sebei, ’s lehajló feje; leginkább a’ kinok köztt legtöbbet szenvedett arczvonatai olly természetes alakban ábrázolva, hogy inkább igazi mint fa-testnek lehetne hinni (1835 Regélő C0459, 334) | A papi elmélet szerint az [egyiptomi] istenek szobrai két részből állottak: a kő-, ércz- vagy fatestből és az istenségből szakadt hasonmásból vagyis lélekből, a melyet könyörgések segítségével zártak a testbe, a fölavatás pillanatában (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | a műfiókának a fatestére tollakat ragasztottak és úgy alkották meg, hogy tátott csőrén keresztül a toroknyílás aljára kicsi zacskót, műbegyet helyeztek (1948 Élet és Tudomány C4924, 424) | Porcelánfejű babát, külön fatestet és fejet is, magas áron vásárolok (1986 Magyar Nemzet márc. 12. C8361, 8).
2b. ’fából készült tárgy, dolog, ill. fából megformált mértani test’ ❖ a’ [szemléltető mértani] fatest’ bélyegei szolgálván a’ számítás’ anyagjaúl, megtestesítve ’s érzékeltelhetőleg adatnak a’ mennyiségek a’ gyermek’ elébe (1847 Akadémiai Értesítő C8472, 132) | A fatesthez ütődő golyó egészen máshangot ad, mint egy fémtesthez ütődő. A hamis-játékos’ gyakorlott füle hamar felismeri e zajról, hogy páros vagy páratlan mélyedésbe gördül-e a [rulett]golyó (1898 Pesti Napló dec. 17. C8680, 18) | a csalogató, ez a kétoldalt egy-egy madárszárnnyal ellátott tojásdadalakú fatest, melyet a sólyom messzebbről madárnak gondol és arra szolgál, hogy vele a sólymot odacsalogassák (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A rokka segítségével egyrészt sodratot adtak a fonalnak, másrészt felcsévélték kis fatestekre, az u. n. csévékre (1950 Élet és Tudomány C4901, 586).
2c. ’vmely tárgy, építmény stb. fából készült váza, ill. nagyobb tömegű része, teste’ ❖ négy szegletétől élre lapassodó Fa testem, olly nagy hasznokat tett [– szólt a faék] (1831 Hasznos Mulatságok C8334, 233) | Az ácsmunkálatok még mindig folyamatban vannak és a felső emeleti karzatok fatestét már nagy részben elkészítették (1882 Pesti Hírlap dec. 16. C5630, 4) | A lángok már a rohamcsónakok fatestét nyaldossák (1943 Pesti Hírlap júl. 14. C5691, 5) | Eredeti Schunda cimbalom teljesen felújítva kifogástalan antik fa testben (1987 Magyar Nemzet márc. 3. C8362, 11).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.