fatuskó fn
1. ’kivágott fa törzsének a földben megmaradó, rendsz. abból kiemelkedő része, csonkja’ ❖ a’ legközelebbi erdőben lova elbukott vala, ’s ő egy csucsos fatuskóba ütközvén fejével, ezt tetemesen megsértette (1833 Regélő C0457, 191) | [a címer] egyik oldalán zöld téren egy korhadt fatuskó három zöld ágat hajt ki (1860 Nagy Iván CD31) | [a vaddisznó] csodálatos fürgeséggel nekiugrik egy fatuskónak, […] a korhadt tuskót kidönti a helyéből (1926 Az állatok világa ford. CD46) | a szán hirtelen megállt, valami fatuskóba akadt az egyik rúdja (1992 Rubicon CD17).
2. ’kivágott v. kidőlt fa feldarabolt törzsének rövidebb, rendsz. közvetlenül a gyökerek szétágazása fölötti része, darabja’ ❖ midn Ceneus a’ Centaurokkal hadakozna, ezek reá annyi fa tuskókat hánytak, hogy azok alatt meg fúladt (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 101) | Azon gépek, melyek segítségével különféle fatuskókból deszkák vágatnak, fűrészgépeknek neveztetnek (1861 Petzval Ottó 8368009, 510) | figyelmesen nézi a kút gémjére [nehezékként] kötött mázsás fatuskót (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | lángoló, nagy fatuskók pattogtak a tűzhelyen (1899 Budapesti Szemle C0067, 280) | naphosszat ott üldögélt egy öreg fatuskón az ácsok között (1910 Kortsák Jenő CD10) | [a kótis] egyszerű, kézben fogott fakalapács, amellyel fatuskón végzik a kenderpuhítást (1980 NéprajziLex. CD47).
3. (jelzőként is) (pejor) ’〈műveletlen v. ostoba, ill. érzéketlen(, modortalan) ember megnevezéseként v. minősítéseként〉’ ❖ az áldott farsang, mondom, mellyben legbölcsebb a’ bohó, ’s izetlen fatuskó a’ bölcs, bekövetkezék, minden egy fővárosban csak gondolható bohóságaival (1846 Kovács Pál² 8251006, 340) | imádja a részeg fatuskó férjet (1862 Szász Béla–Szász Károly² ford.–Thackeray C3852, 264) | [Mossóczy] egy szót sem értett a lány [francia] beszédéből és most ostoba fatuskónak érezte magát (1921 Schöpflin Aladár CD10) | férje finánc, egy fatuskó... (1933 Füst Milán 9161045, 69) | [Mark Darcy,] a család régi barátja egyáltalán nem merev fatuskó (2001 Népszabadság aug. 10. C7849, 14).
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.