fegyvernek (3B) l. fegyvernök

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fegyvernök fn 3C (jelzőként is) (Tört is)fegyvernek

1. ’olyan 〈szolga, csatlós〉, aki urát kísérve annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozza, szükség esetén kezébe adja; fegyverhordozó’ ❖ El-fogott egy útálatos Haramja, ki magát a’ Harambasa’ Fegyvernekjének lenni mondotta (1798 Dugonics András C1460, 133) | Kadosával elállt az athénei bajnok Távol egy alsíkon [...]. Mindenikét fegyverneke távolról léptetve követte (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 193) | a déli nap heve ellen árnyékba vonultak, Rocinantét és a szamarat kicsapva a legelőre, lovag és fegyvernöke szép csendesen elszunnyadtak (1875 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra 8170015, 71) | a páncélosok mellé megfelelő számú szolgáló személyzetre, fegyvernökre, csatlósra volt szükség. Ezek kísérték, öltöztették, vetkőztették, emelték lóra a nehéz fegyverzetben gyalogos mozgásra képtelen lovagokat (1930 Hóman Bálint CD42) | Alpári azt hiszi, Szellőrinci elcsábította a hugát, Szellőrinci azonban ártatlan a dologban, csak fegyvernöke, Tamás rendezte úgy a dolgokat, hogy ez a látszat adódjék (1965 Orosz László CD53) | [Bonfini] tömören így foglalta össze Hunyadi [János] életútját: „Jó fegyvernökből a legerősebb vitéz, vitézből a legkiválóbb hađvezér lett.” (1999 Teke Zsuzsa CD17).

2. (kissé rég) ’vkit, vmit annak híveként(, szolgai módon, magát alárendelve) követő, segítő v. szolgáló személy’ ❖ Szerkesztő Ur! méltányolja czikkemet s bennem leghivebb fegyvernökét lelendi fel (1848 Március Tizenötödike C3027, 786) | a minister osztályérdekek fegyvernöke (1852 Kuthy Lajos C2864, 7) | a szőrszálhasogatás túlbuzgalmában egy és más el is sikkad vagy összekavarodik a világboldogító külföldi anyag összehordása közben Anglia fogadatlan fegyvernökeinek memóriájából (1928 Pesti Hírlap júl. 11. C5676, 20).

J: fegyverhordó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

fegyvernek lásd fegyvernök
🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fegyvernök főnév 3C (jelzőként is) (Tört is)
fegyvernek 3B
1.
olyan 〈szolga, csatlós〉, aki urát kísérve annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozza, szükség esetén kezébe adja; fegyverhordozó
El-fogott egy útálatos Haramja, ki magát a’ Harambasa’ Fegyvernekjének lenni mondotta
(1798 Dugonics András)
Kadosával elállt az athénei bajnok Távol egy alsíkon [...]. Mindenikét fegyverneke távolról léptetve követte
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
a déli nap heve ellen árnyékba vonultak, Rocinantét és a szamarat kicsapva a legelőre, lovag és fegyvernöke szép csendesen elszunnyadtak
(1875 Győry Vilmos ford.Cervantes Saavedra)
a páncélosok mellé megfelelő számú szolgáló személyzetre, fegyvernökre, csatlósra volt szükség. Ezek kísérték, öltöztették, vetkőztették, emelték lóra a nehéz fegyverzetben gyalogos mozgásra képtelen lovagokat
(1930 Hóman Bálint)
Alpári azt hiszi, Szellőrinci elcsábította a hugát, Szellőrinci azonban ártatlan a dologban, csak fegyvernöke, Tamás rendezte úgy a dolgokat, hogy ez a látszat adódjék
(1965 Orosz László)
[Bonfini] tömören így foglalta össze Hunyadi [János] életútját: „Jó fegyvernökből a legerősebb vitéz, vitézből a legkiválóbb hađvezér lett.”
(1999 Teke Zsuzsa)
2. (kissé rég)
vkit, vmit annak híveként(, szolgai módon, magát alárendelve) követő, segítő v. szolgáló személy
Szerkesztő Ur! méltányolja czikkemet s bennem leghivebb fegyvernökét lelendi fel
(1848 Március Tizenötödike)
a minister osztályérdekek fegyvernöke
(1852 Kuthy Lajos)
a szőrszálhasogatás túlbuzgalmában egy és más el is sikkad vagy összekavarodik a világboldogító külföldi anyag összehordása közben Anglia fogadatlan fegyvernökeinek memóriájából
(1928 Pesti Hírlap júl. 11.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások