fegyverhordó mn és fn 1A (kissé rég) 

I. mn

1. (ritk) ’fegyver(eke)t vivő, hordó 〈ló, jármű stb.〉’ ❖ [Igor herceg] meglehetős számú haddal, s hadát követő számos fegyverhordó szekérrel a Don felé útnak indul (1856 Budapesti Hírlap jan. 26. C7814, 2) | az egész kirakatban nem volt más, mint medve, száz meg száz táncoló, fegyverhordó, zenélő, doboló, putonyos medve kisebb és nagyobb kiadásban (1871 Fővárosi Lapok C8087, 916) | Az osztály létszáma: egy tiszt, három arkuszt, egy puskaműves, hét legény, egy hátas ló az osztályparancsnok részére, négy fegyverhordó mokány ló és két géppuska (1908 Magyarország jan. 31. C5254, 9).

2. ’olyan 〈szolga, csatlós〉, aki urát kísérve annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozza, szükség esetén kezébe adja; fegyverhordozó’ ❖ [Pürrhosszal] van a’ nagy Perifás; ’s fegyver hordó inaſſa Automedon (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 104) | [a görögök] 9000 polgárkatonával s a melléjük adott fegyverhordó rabszolgákkal siettek Marathon felé (1904 ÓkoriLex. CD28) | egy vadászaton fegyverhordó legényem kezében, a ki a hátam mögött állott, elsült a puska s a lövés éppen a sarkam tövébe fúródott (1907 Budapesti Hírlap jan. 15. C4695, 2) | [a] gyermek szó előfordul a lengyelben is: giermek, de csak fegyverhordó apród, tehát szűkült értelemben (1915 Magyar Nyelv C5857, 404).

3. ’felfegyverzett, ill. fegyverrel harcolni képes 〈személy, csoport〉’ ❖ sátorainktól nem messze szokatlanul nagyszámu benszülöttet, számra mintegy 150-et, találtam összegyülve, mind merő fegyverhordó ember kardpengékkel és nyársakkal fegyverezve (1858 Budapesti Hírlap aug. 15. C7816, 3) | unokák lettek fegyverhordó bátor férfiakká (1872 Szathmáry Károly C3863, 44) | [Lőcsén] a kispolgárság sem az, ami más német városok alsóbb rendű népe. Ez egy harcban edzett, fegyverhordó osztály; mind a harmincnyolc céhnek a céhmestere, egyúttal hadnagya is (1884 Jókai Mór CD18) | Reméljük, hogy meg fogják őrizni Párisban töltött napjaik emlékét s ittlétük rövid ideje alatt meggyőződtek róla, hogy a francia hadsereg nagyra becsüli bajtársait. Vajha ez az érzés egyesítené az összes nemzetek fegyverhordó fiait s becsülnék egymást kölcsönösen (1886 Budapesti Hírlap szept. 25. C4733, 4) | idősebb férfiak, nők és gyermekek [jönnek elénk]. Természetes, mert a fegyverhordó férfiak kivonultak (1898 Népszava aug. 12. C7885, 2).

II. fn

1. ’urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó csatlós, ; fegyverhordozó’ ❖ Apród: Udvarló, inas, Úr után járó, fegyverhordó (1792 Kisded szótár C0816, 11) | (Simontornyai szól a’ fegyverhordóhoz) Adj egy gerelyt, erőset, súlyosat (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 218) | A király a kardját nem övezte magára; azt a fegyverhordója viszi utána, s csak akkor adja kezébe, amikor használatra kerül a sor (1893 Jókai Mór 8209002, 244) | Hét éves korában a nemesi fiu valamely lovagi v. hercegi udvarhoz került, hol mint nemesi apród 14. évéig szolgált. 14. évében fegyverhordó lett s 21. évében lovaggá ütötték (1895 PallasLex. CD02) | Jonatán megint kedvet érzett, hogy meglátogassa a szürkébe és ezüstbe öltözködő Zergesziklákat. Mellette szerecsen fegyverhordója haladt (1935 Gelléri Andor Endre CD10).

2. (ritk) ’felfegyverzett személy’ ❖ A fegyverhordó mindig vadabb a polgárnál (1863 Eőry Andor C3387, 87) | Sélef (fegyverhordó, felfegyverzett; kihúzott; aki kihúzza (a kardot)). Joktán fia) (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).

3. (rendsz. birtokszóként) (gúny is) ’vkit, vmit annak híveként(, szolgai módon, magát alárendelve) követő, segítő v. szolgáló személy, állam stb.’ ❖ [Petőfi] utóbbi időkben a’ hires Vahot Imrének a’ „Pesti Divatlap” szerkesztőjének volt fegyverhordója (1845 Császár Ferenc–Kovacsóczy Mihály C2992, 191) | a republikánus tábor mérte össze erejét a nacionalizmus fegyverhordóival és az előbbiek diadala azt bizonyítja, bogy a köztársasági szellem biztosítva van a francia országgyűlésben (1906 Pesti Napló jan. 19. C5274, 5) | ez a belga állam, bárhogy szervezzék is a jövőben, soha többé, semmi formában, semmi ürügy alatt ne lehessen többé a nyugati államok fegyverhordója, és a nyugati államok áldozata Németországgal szemben (1916 Pesti Hírlap nov. 30. C5664, 10) | Csak egyszer ütötte fel még a fejét a múlt héten a középpárt emléke. Az egyik hű fegyverhordó fontos küldetést jelezve, megjelent az egységes amatőrtáborban (1930 Nemzeti Sport szept. 3. C7154, 4).

J: fegyvernök.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.