🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fegyverviselő mn és fn 1C

I. mn

1. ’felfegyverzett, fegyveres, ill. fegyvert viselni és használni képes v. jogosult 〈személy, csoport〉’ ❖ [Észak-Amerikában az angol] Klinton 5 ezer katonákat, és 3 ezer fegyer-viſel lakoſokat, а kik melléje állottanak vólt, […] rizetl hátra hagyván, 5 ezered magával más felé vette útját az öſzve ſzövetkezett Amérikaiak ellen (1780 Magyar Hírmondó C0268, 450) | e határszéli tartományok lakosai elejétől fogva egytül-egyig fegyverviselő nép voltak, […] ott az egyszerű szőlőpásztor is még nem rég tetőtül talpig fegyverbe volt öltözködve (1858 Vajda János 8503082, 190) | Elvégre az urak fegyverviselő, harcias emberek. Nem illik, hogy vitás ügyeiket békés uton, tollal és szóval intézzék el (1904 Rákosi Viktor 8387017, 254) | Az angolok sportszeretete az Angliában korán meghonosodott békés ipari és kereskedelmi foglalkozásoknak és az általános hadi kötelezettség hiányának ellensúlyozásául fejlődött ki akkor, mikor a kontinens fegyverviselő lovas és földmívelő népeinek sportra nem volt még szükségük (1938 Székely Artúr CD10) | minden fegyverviselő férfi valamely [nemzetségfőhöz tartozó] kíséret tagjává lett (1995 Mesterházy Károly CD58).

2. ’hivatásszerűen fegyveres szolgálatot ellátó, kül. katonai szolgálatban levő 〈személy, csoport〉’ ❖ A’ fegyver viselö emberek a’ trombita szóra hegyeken, tengereken által kelnek (1773 Faludi Ferenc C1665, 4) | A háborút viselő fejedelmek elég praktikus üzletemberek is voltak. Minden fegyverviselő harcosukat bizonyos jutalommal, elismeréssel, vagyonnal, ajándékkal, zsákmánnyal kecsegtették (1916 Krúdy Gyula CD54) | Az osztrák főváros fegyverviselő férfiai csütörtökön este fáklyásfelvonulást rendeztek Schuschnigg kancellár tiszteletére. A fáklyásmenetben az egész bécsi helyőrség résztvett s felvonultak a bécsi rendőrség, valamint a tartományi csendőrség bécskörnyéki osztagai is (1936 Budapesti Hírlap ápr. 3. C4724, 5) | Aki magára öltötte a munkásőregyenruhát, annak számára perdöntő a fegyelem, s akik a munkásosztály önkéntes fegyverviselő közösségéhez tartoznak, azok pontosan tudják, mire tettek fogadalmat (1983 Népszabadság jan. 30. C7833, 3).

3. (ritk) ’urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó 〈csatlós, fegyverhordozó〉’ ❖ A koporsó előtt közvetlenül az elhunyt [várkapitány] fegyverviselő szolgája ment, tetőtől talpig fölfegyverkezve, kezében ura lefelé fordított lándzsáját vivén (1998 Berta Péter CD58).

II. fn

1. ’fegyvert viselő, magánál tartó, felfegyverzett személy’ ❖ olly fegyverviselők is vannak elfogva, a’ kik sem nem a’ rendes katonaság, sem nem a’ felfegyverkezett polgári őrsereg száma közé tartozandók, és így tsak erővel tolták magokat a’ dologba (1832 Hazai és Külföldi Tudósítások C8285, 214) | Bercsényi éjszaka is fegyveresen aludt, mert hitte, hogy a fegyverviselő nem hal meg pestisben (1909 Márki Sándor CD55) | Harci szellemből nálunk nem lehet már sokat találni. A bakák minduntalan eldobálják a fegyverüket és tölténytáskáikat. Egyrészt, mert a cucc igen nehéz, de elsősorban azért, mert így nem kell ott lenni, amikor megint hallatszik: – Géppuskahordozók és fegyverviselők előre! (1995 Ungváry Krisztián CD58) | [Ausztriában a fegyvertartást kérelmező személy pszichológiai vizsgálatát] csakis a belügyminisztérium által összeállított listán szereplő orvosok végezhetik el, a leendő fegyverviselő költségeire (1997 Magyar Hírlap CD09) | [a fegyvertartás szabályait be nem tartó] fegyverviselő önmagára nézve is nagyon súlyos veszélyt jelenthet (2001 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’hivatásszerűen fegyveres szolgálatot ellátó személy, kül. katona’ ❖ a’ fegyver-viſelk minden nemzetek között vadabbak a’ polgároknál (1788 Decsy Sámuel C1381, 169) | Itt a’ pénz fiam! nézz körl a táborban; beszéllj barátsogosan a’ közvitézekkel, és ha ott sebesedteket, vagy sebhelyekkel megrakodt fegyverviselket látsz, adj ebbl kinek kinek ajándékot (1824 Csery Péter ford. C1301, 106) | Hadnép, régente a. m. a fegyverviselők csapata, sereg és egyáltalában katonaság (1894 PallasLex. CD02) | Az önkéntes fegyverviselők léte és alkalmazásuk szükségessége (1935 Budapesti Hírlap szept. 1. C4723, 9) | Új típusú testület volt ez [ti. a polgárőrség] a korábbihoz képest, hiszen a kiterjesztett egyenlőség elvén felépülő nemzetőrség és a városi polgárjog alapján szerveződő fegyverviselők egymásmellettisége jött létre (2001 Urbán Aladár CD58).

3. (rég) ’urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó csatlós, ; fegyverhordozó’ ❖ [elesik a harcban] Toakt-is király fegyver-viſelje (1792 Sándor István ford.–Ovidius C3668, 213) | [a párviadalra indulók] mindenikét fegyverviselője követte lovával (1819–1825 Vörösmarty Mihály C4685, 64) | Kardja kezében van; fegyverviselője pediglen Visz lobogós gerelyet s réz dárdát nyomban utána (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 36).

Vö. CzF.; SzT.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fegyverviselő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1.
felfegyverzett, fegyveres, ill. fegyvert viselni és használni képes v. jogosult 〈személy, csoport〉
[Észak-Amerikában az angol] Klinton 5 ezer katonákat, és 3 ezer fegyer-viſel lakoſokat, а kik melléje állottanak vólt, […] rizetl hátra hagyván, 5 ezered magával más felé vette útját az öſzve ſzövetkezett Amérikaiak ellen
(1780 Magyar Hírmondó)
e határszéli tartományok lakosai elejétől fogva egytül-egyig fegyverviselő nép voltak, […] ott az egyszerű szőlőpásztor is még nem rég tetőtül talpig fegyverbe volt öltözködve
(1858 Vajda János)
Elvégre az urak fegyverviselő, harcias emberek. Nem illik, hogy vitás ügyeiket békés uton, tollal és szóval intézzék el
(1904 Rákosi Viktor)
Az angolok sportszeretete az Angliában korán meghonosodott békés ipari és kereskedelmi foglalkozásoknak és az általános hadi kötelezettség hiányának ellensúlyozásául fejlődött ki akkor, mikor a kontinens fegyverviselő lovas és földmívelő népeinek sportra nem volt még szükségük
(1938 Székely Artúr)
minden fegyverviselő férfi valamely [nemzetségfőhöz tartozó] kíséret tagjává lett
(1995 Mesterházy Károly)
2.
hivatásszerűen fegyveres szolgálatot ellátó, kül. katonai szolgálatban levő 〈személy, csoport〉
A’ fegyver viselö emberek a’ trombita szóra hegyeken, tengereken által kelnek
(1773 Faludi Ferenc)
A háborút viselő fejedelmek elég praktikus üzletemberek is voltak. Minden fegyverviselő harcosukat bizonyos jutalommal, elismeréssel, vagyonnal, ajándékkal, zsákmánnyal kecsegtették
(1916 Krúdy Gyula)
Az osztrák főváros fegyverviselő férfiai csütörtökön este fáklyásfelvonulást rendeztek Schuschnigg kancellár tiszteletére. A fáklyásmenetben az egész bécsi helyőrség résztvett s felvonultak a bécsi rendőrség, valamint a tartományi csendőrség bécskörnyéki osztagai is
(1936 Budapesti Hírlap ápr. 3.)
Aki magára öltötte a munkásőregyenruhát, annak számára perdöntő a fegyelem, s akik a munkásosztály önkéntes fegyverviselő közösségéhez tartoznak, azok pontosan tudják, mire tettek fogadalmat
(1983 Népszabadság jan. 30.)
3. (ritk)
urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó 〈csatlós, fegyverhordozó〉
A koporsó előtt közvetlenül az elhunyt [várkapitány] fegyverviselő szolgája ment, tetőtől talpig fölfegyverkezve, kezében ura lefelé fordított lándzsáját vivén
(1998 Berta Péter)
II. főnév
1.
fegyvert viselő, magánál tartó, felfegyverzett személy
olly fegyverviselők is vannak elfogva, a’ kik sem nem a’ rendes katonaság, sem nem a’ felfegyverkezett polgári őrsereg száma közé tartozandók, és így tsak erővel tolták magokat a’ dologba
(1832 Hazai és Külföldi Tudósítások)
Bercsényi éjszaka is fegyveresen aludt, mert hitte, hogy a fegyverviselő nem hal meg pestisben
(1909 Márki Sándor)
Harci szellemből nálunk nem lehet már sokat találni. A bakák minduntalan eldobálják a fegyverüket és tölténytáskáikat. Egyrészt, mert a cucc igen nehéz, de elsősorban azért, mert így nem kell ott lenni, amikor megint hallatszik: – Géppuskahordozók és fegyverviselők előre!
(1995 Ungváry Krisztián)
[Ausztriában a fegyvertartást kérelmező személy pszichológiai vizsgálatát] csakis a belügyminisztérium által összeállított listán szereplő orvosok végezhetik el, a leendő fegyverviselő költségeire
(1997 Magyar Hírlap)
[a fegyvertartás szabályait be nem tartó] fegyverviselő önmagára nézve is nagyon súlyos veszélyt jelenthet
(2001 Országgyűlési Napló)
2.
hivatásszerűen fegyveres szolgálatot ellátó személy, kül. katona
a’ fegyver-viſelk minden nemzetek között vadabbak a’ polgároknál
(1788 Decsy Sámuel)
Itt a’ pénz fiam! nézz körl a táborban; beszéllj barátsogosan a’ közvitézekkel, és ha ott sebesedteket, vagy sebhelyekkel megrakodt fegyverviselket látsz, adj ebbl kinek kinek ajándékot
(1824 Csery Péter ford.)
Hadnép, régente a. m.annyi mint a fegyverviselők csapata, sereg és egyáltalában katonaság
(1894 PallasLex.)
Az önkéntes fegyverviselők léte és alkalmazásuk szükségessége
(1935 Budapesti Hírlap szept. 1.)
Új típusú testület volt ez [ti. a polgárőrség] a korábbihoz képest, hiszen a kiterjesztett egyenlőség elvén felépülő nemzetőrség és a városi polgárjog alapján szerveződő fegyverviselők egymásmellettisége jött létre
(2001 Urbán Aladár)
3. (rég)
urát kísérő, annak fegyvereit foglalkozásszerűen hordozó, szükség esetén kezébe adó csatlós, ; fegyverhordozó
[elesik a harcban] Toakt-is király fegyver-viſelje
(1792 Sándor István ford.Ovidius)
[a párviadalra indulók] mindenikét fegyverviselője követte lovával
(1819–1825 Vörösmarty Mihály)
Kardja kezében van; fegyverviselője pediglen Visz lobogós gerelyet s réz dárdát nyomban utána
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások